tag:blogger.com,1999:blog-32868137587631071442024-03-05T08:44:12.188-08:00પુનર્જીવનAmi Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.comBlogger78125tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-86547208944619667222018-11-02T20:13:00.006-07:002018-11-02T20:41:32.983-07:00લાઈફ ઈન અ મેટ્રો_#૪<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRlqtMRJwr9JAgI6xlAdLqZA04GCEcMt78GWw-xJMZNQ4gLyDO3rrr7MtRqj0iw4OzbM3EjQ-TgPAANdBKr36FOtPuHzDGIkzqS_E_VBkPlvVTgfD0pbkRqjWAEjlnH9cnjMmjBX__JUI/s1600/AJH-LB-20181020-015-001-0001-Roving.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRlqtMRJwr9JAgI6xlAdLqZA04GCEcMt78GWw-xJMZNQ4gLyDO3rrr7MtRqj0iw4OzbM3EjQ-TgPAANdBKr36FOtPuHzDGIkzqS_E_VBkPlvVTgfD0pbkRqjWAEjlnH9cnjMmjBX__JUI/s400/AJH-LB-20181020-015-001-0001-Roving.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ડર સબ કો લગતા હૈ, ગલા સબ કા સુખ તા હૈ...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<h3>
<span style="font-weight: normal;"><span style="font-size: small;">“ફાઈવ, ફોર, થ્રી, ટુ, બન્જીજીજીજીજીજીજીજીજી….. વ્હોટ હેપન્ડ? ધેટ વોઝ અ બ્લડી ગુડ કાઉન્ટ. વાય ડિડન્ટ યુ જમ્પ?”<br />“બિકોઝ ધેટ્સ નોટ માય ફકિંગ ઈન્સ્ટિંક્ટ”<br />૪૦૦ મીટરની હાઈટ પર એક પ્લેટફોર્મની ધાર પર ઊભા-ઊભા હું મારા બન્જી ઈન્સ્ટ્રક્ટર સાથે આ વાતચીત કરી રહી હતી. આ ક્ષણની વક્રતા એ હતી કે નજરની સામે કદી ન જોયેલું એવું અત્યંત આહલાદક દૃશ્ય હતું અને બીજી બાજુ આ યમ જેવો માણસ મને ૪૭મીટરનો ફ્રી ફોલ કરવા એન્કરેજ કરી રહ્યો હતો.<br />થોડી મિનિટ પહેલા જ, એણે મારા ધબકતાં હૃદયને શાંતવના આપવાની જગ્યાએ વધુ ડરાવ્યું હતું.<br />"ડુ યુ વોન્ટ ટુ સી વોટ્સ ડાઉન ધેર?" એમ કહીને એણે મને વૃક્ષોથી ઘેરાયેલી ૪૦૦ મીટરની ખાઈ બતાવી હતી.<br />ઈઝ હી ક્રેઝી? વ્હાય ડીડ હી ડુ ધેટ? મારા ધબકતાં હૃદયે મનને પૂછ્યું ને બસ પછી કૂદવાની બધી હિંમત તૂટી પડી.<br />“આઈ કાન્ટ જમ્પ” મેં પેલા ઈન્સ્ટ્રક્ટરને કીધું.<br />“ઓફકોર્સ યુ કેન. ડુ યુ સી ધોઝ ટ્રીઝ ઈન ફ્રન્ટ ઓફ યુ? પીક વન એન્ડ ફ્લાય ટુ ધેટ.”<br />મેં ફરી પ્રયત્ન કર્યો, પણ ગુરુત્વાકર્ષણના નિયમના સિદ્ધાંતો મનમાં એવા ઠસેલા કે કૂદવાની હિંમત ના થઈ.<br />એણે મને સાઈડ પર કરી અને મારા જેવા બીજા એક નમૂનાને કૂદવા તૈયાર કર્યો. પાંચ મિનિટમાં તો એ ભાઈ દોડીને કૂદકો મારીને ઉપર પણ આવી ગયો.<br />“ડુ યુ થીન્ક યુ કેન ડુ ઈટ ધીસ ટાઈમ?" મેં કંઈ જવાબ આપ્યો નહીં.<br />“વેલ, થીન્ક ઓફ ધ મની યુ હેવ સ્પેન્ટ. જસ્ટ ડોન્ટ ઓવરથિન્ક ધીસ ટાઈમ, ઓકે? યુ કેન ડુ ઈટ”<br />“ઓકે. નો સ્મોલ ટોક, જસ્ટ કાઉન્ટ ફોર મી પ્લીઝ. લેટ્સ ગેટ ઈટ ડન વિથ ધીસ શીટ” </span></span></h3>
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGdJf78IfYQXy6CYLPYgv0dWkhPigxTvYxM3kLdtJWsWxdqlqVDAx1BES9V_3ULrdN91UfJEp46fSPxZTQkbs4HlerrNn2lE48zGDwGGwoMs3TIH1cAm5srBKOyC1x7nH-Kz5HrPNokps/s1600/AJH-LB-20181020-015-001-0009-Roving.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGdJf78IfYQXy6CYLPYgv0dWkhPigxTvYxM3kLdtJWsWxdqlqVDAx1BES9V_3ULrdN91UfJEp46fSPxZTQkbs4HlerrNn2lE48zGDwGGwoMs3TIH1cAm5srBKOyC1x7nH-Kz5HrPNokps/s320/AJH-LB-20181020-015-001-0009-Roving.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">પર ડર કે</span> આગે જીત હૈ !</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxqjdgTtUjRQiNZiPbiN9WNcXegRKO2SvqeBkm0E-xmlIMkzjCY6E5maoNW1-ibN9LglHQn7PVvjuJH-8zQPcBXTJmgF4JIXAGpYpIpBjRUhkhNSyktafHun5QF2hISqgESVkxZz7VwRA/s1600/AJH-LB-20181020-015-001-0014-Roving.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="533" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxqjdgTtUjRQiNZiPbiN9WNcXegRKO2SvqeBkm0E-xmlIMkzjCY6E5maoNW1-ibN9LglHQn7PVvjuJH-8zQPcBXTJmgF4JIXAGpYpIpBjRUhkhNSyktafHun5QF2hISqgESVkxZz7VwRA/s320/AJH-LB-20181020-015-001-0014-Roving.jpg" width="213" /></a><br />
…. ને મારું મન ફરી મને ગભરાવે એ પહેલા મેં જમ્પ કર્યો. બીલિવ મી, પહેલી પાંચ સેકન્ડ મારા જીવનની સૌથી કેરફ્રી મોમેન્ટ્સ હતી. કોઈ વિચારો નહીં, બસ શૂન્યતા. હું એટલી તો સહેમી ગયેલી કે બૂમો પણ નહોતી પાડી શકી. પણ જેવી હાર્નેસે મને પાછી ખેંચી હું વાસ્તવિકતામાં ખેંચાઈ આવી. ડર અને એડ્રેનલ રશનું એ મિશ્રણ ખરેખર અજબ છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
પણ આ મોમન્ટ સુધી પહોંચતા મને ઘણો સમય લાગ્યો. બકેટ લિસ્ટ એન્ડ ઓલ- એ બધું તો ઠીક છે, પણ પોતાના દમ પર જીવન જીવવા તરફનો આ પહેલો કદમ હતો. પોતાની લિમિટ્સને પુશ કરી, ક્ષિતિજને વિસ્તારવાની આ પહેલી દિશા હતી. </div>
<div style="text-align: justify;">
ઓકલેન્ડ આવ્યા બાદ મને ઘણી વાર એવું લાગ્યું છે કે હજુ સુધી હું ઓટો પાયલટ મોડમાં હતી. હું માત્ર શ્વાસ લેતી હતી અને દિવસ-રાત જેમ થાય એમ જીવન જીવતી હતી. પણ અહીં આવ્યા બાદ મેં મારી પોતાની લિમિટ્સને હરેકપળે પુશ કરી છે. જીવન અને સ્વતંત્રતાની વ્યાખ્યાઓને વિસ્તારી છે. મને સમજાવવામાં આવેલી કે કહેવામાં આવેલી વાતોને ભૂસી મારી સ્લેટ કોરી કરી નાખી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ઘણીવાર ન્યુઝીલેન્ડ અને ભારત વચ્ચેનો ટાઈમ-ડિફરન્સ મને કલાકોમાં નહીં, પણ સદીઓમાં લાગે છે. હું કોઈ ડંફાશ મારતી એનઆરઆઈ વ્યક્્તિની હેસિયતથી નહીં, પણ મેં જે ફેર અનુભવ્્યો છે એના આધારે કહું છું. થોડા વર્ષો પહેલાં ફેસબુક પર એક પોસ્ટ મૂક્યા બાદ લોકોની લાઈક્સ, કમેન્ટ્સ અને વાહ વાહ મારા માટે “સારા” લખાણના માપદંડ હતા. હું કારકિર્દી, સફળતા અને જીવનને એકબીજાના પર્યાય માનતી હતી. પણ અહીં રહ્યા બાદ જીવનને જોવાનો અભિગમ જ બદલાય ગયો છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEyLLADXc1mj7tTEXu0AVTjOAwWAvBZO9zCf12V7zpE_u9D2Y6kqJCu5WGUs9a4CTxNqfzZZCG99tpMFBhKKah1HKmHNzCQb41aGs4liMFqMmA4GhhD6De3HONj_Rhubp4Lc7t2tQAds4/s1600/IMG_1611.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEyLLADXc1mj7tTEXu0AVTjOAwWAvBZO9zCf12V7zpE_u9D2Y6kqJCu5WGUs9a4CTxNqfzZZCG99tpMFBhKKah1HKmHNzCQb41aGs4liMFqMmA4GhhD6De3HONj_Rhubp4Lc7t2tQAds4/s400/IMG_1611.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption">બન્જી જંપના લોકેશનનો વ્યુ</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મને હવે સમજાય છે કે આપણે જીવને કેટલું ટેકન ફોર ગ્રાન્ટેડ લઈ લીધું છે. અહીં મને કોઈ એવો સવાલ નથી કરતું કે આજકાલ શું કરે છે? કેટલું કમાય છે? લગ્ન ક્યારે કરે છે? બાળક ક્યારે લાવે છે? અહીં મને એમ પૂછે કે આ વીકએન્ડ કશું એક્સાઈટિંગ કરવાની? ટ્રાય ધીસ પ્લેસ. અરે આ વ્યક્તિને ઈન્સ્ટા પર ફોલો કરે છે? યુ વીલ બી ઈન્સપાયર્ડ. પ્લાન્ટ બેઝ્ડ ડાયેટ ખબર છે? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
યુ સી ધ ડિફરન્સ? જીવનમાં મોટી-મોટી વસ્તુઓ હાંસલ કરવાથી કે આ-આ કર્યું ના ટીકડા માર્યા એટલે સફળ એવું નથી. આ જનરેશન નાની-નાની વસ્તુઓમાં ખુશી શોધે છે અને ‘વન ડે એટ અ ટાઈમ’ના એટિટ્યુડથી આગળ વધે છે. અહીં સફળતાની વ્યાખ્યા જ અલગ છે. તમે ખુશ હો, પોઝિટિવ હો અને સ્વસ્થ હો એ જ સફળતા. નહીં કે લોકો તમારા વાહ-વાહ કરે, તમારા ફોલોઅર બનીને આગળ-પાછળ ફરે કે તમે છીંક ખાઓ તો પણ આહના ઉદગારો આપે. આ બધા પરિબળોથી મળતી સફળતા તો બાહ્ય અને કદાચ ઉપરછલ્લી છે. <span style="text-align: justify;">ખરી સફળતા તો આંતરિક છે. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ન્યુઝીલેન્ડમાં ટ્રાવેલ કરીએ ત્યારે એવા ઘણા લોકો મળે જેમની વાતો આપણા માટે તદ્દન એલિયન સમાન છે. એમને જોઈએ, એવા લોકો વિશે વાંચીએ ત્યારે ખ્યાલ આવે કે ખરા અર્થમાં તો જિંદગી જીવવી અને એની વ્યાખ્યાને રોજ એક નવો અર્થ આપવો એ જ મહત્ત્વનું છે. <span style="text-align: justify;">કોલેજમાં એડમિશન, હાઈએસ્ટ સીપીઆઈ, એકથી દસમાં નંબર, પેપરમાં નામ આ બધાને એક જમાનામાં હું સફળતા માનતી હતી, પણ હવે સમજાય છે કે સફળતા તો બન્જી જંપ પછી હજુય શ્વાસ ચાલે છે એય છે. નોકરીમાં સ્ટાર ઓફ ધ મન્થના વાઉચર કે શેમ્પેનના ચીયર્સ કરતાં ૪૭ મીટરની ઊંચાઈએથી કૂદ્યા બાદ “ટુ ધ લાઈફ”નું ચીયર્સ કરીને બીયર પીવાનો આનંદ વધારે થ્રીલિંગ છે.</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મને હવે સમજાય છે કે જે સફળતા અને કારકિર્દીની પાછળ આપણે આખી જિંદગી ધસી નાખીએ છીએ એની વાસ્તવમાં કિંમત કેટલી! હા, ઘણા માટે એ જ અંતિમ ધ્યેય છે અને નો ઓફેન્સ ટુ ધોસ પીપલ, જે હજુ પણ કારકિર્દી ઘડવા અને સફળતા મેળવવા દિવસ રાત એક કરે છે. ગુડ ઓન ધેમ. કદાચ એમની જીવનની વ્યાખ્યા એ હશે, પણ જેના માટે નથી એ બિચારા પણ આ પ્રવાહ ઘસાય જાય છે એનું શું? એ લોકોને ખોટા કે પછી ધ્યેય વિનાના કહીને એ હાંસિયામાં ધકેલી દેવામાં આવે છે એનંુ શું? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
કોઈ પણ સાચા-ખોટા, સફળતા-નિષ્ફળતાના લેબલ વિના પોતાની જિંદગીને જાતે ઘડવાની છૂટ અને સ્વીકાર એ જ સાચી સ્વતંત્રતા.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style>
તા.ક. મારી એ કેરફ્રી મોમેન્ટ્સને જોવા અહીં ક્લિક કરો: <a href="https://youtu.be/2eVsUgEJA_Q" style="background: rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #167ac6; cursor: pointer; font-family: "YouTube Noto", Roboto, arial, sans-serif; font-size: 11px; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none;" target="_blank">https://youtu.be/2eVsUgEJA_Q</a> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
span.s1 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
span.s2 {font-kerning: none}
</style><style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style><br /></div>
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style><style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
</style></div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-32974618366992506642018-09-21T18:17:00.003-07:002018-09-23T13:16:51.323-07:00લાઈફ ઈન અ મેટ્રો_#3<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzOS9CNPFpmqTvhDnLsl8ESwu1GkBNUxCD4gr1SYFyt_spKhPdIXAoRcnCouq00tizBt8Msc5P0RBKeyOhYpzM9cXKW1a6abhUmw6bMN9DMtVQpDRxgEy8oxY83UTZqETCyLJKUGplsNc/s1600/Waihola+lake-min.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzOS9CNPFpmqTvhDnLsl8ESwu1GkBNUxCD4gr1SYFyt_spKhPdIXAoRcnCouq00tizBt8Msc5P0RBKeyOhYpzM9cXKW1a6abhUmw6bMN9DMtVQpDRxgEy8oxY83UTZqETCyLJKUGplsNc/s400/Waihola+lake-min.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Waihola Lake, Otago, New Zealand (shot was taken by me)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
થોડા દિવસો પહેલા એક કિસ્સો વાંચ્યો, જેમાં એક પિતામહાશય છાતી ઠોકીને એમ કહે છે કે, મારા માટે સમાજમાં મારી ઈજ્જત મારી દીકરી કરતાં વધુ વહાલી છે. હવે આ માત્ર કહેવા સુધીની વાત હોત તો ઠીક, પણ મહાશયે કોન્ટ્રાક્ટ કિલરની મદદથી પોતાની દીકરીના પતિની હત્યા કરાવી. આનાથીય વધુ દુખદ વાત તો એ કે, દીકરીને પાંચ મહિનાનો ગર્ભ છે અને એની સામે જ એના પતિની હત્યા કરવામાં આવી હતી. કેમ? છોકરો નીચી જાતિનો હતો. </div>
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style>
<br />
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s1"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ લખતાં જેટલો ગુસ્સો અને નફરત આ વિચારસરણી પ્રત્યે આવે છે એનાથી વધુ ગુસ્સો બુદ્ધિથી પાંગળા લોકોની સંખ્યા જોઈને આવે છે. આપણે કઈ સદીમાં જીવીએ છીએ? આ માણસ કયા સમાજ અને જાતિની વાત કરે છે? એની જાતિ કઈ રીતે ઊંચી છે? અને કઈ રીતે એનંુ સમાજમાં માન છે? એક માણસની હત્યા કરાવવાથી એની સમાજમાં ઈજજ્તને હાનિ નહીં પહોંચી પણ એની દીકરી કોઈ અન્ય જાતિના યુવક સાથે પરણી એટલે એની ઈજ્જત પાણીમાં ગઈ? ખરેખર, બુદ્ધિથી પાંગળા માણસો હજીય આપણા દેશને ડોમિનેટ કરે છે એ મારા માનવામાં નથી આવતું.</div>
<div style="text-align: justify;">
હું લગભગ દોઢ વર્ષ મુંબઈમાં રહી. બધી જ માન્યતા અને સમાજથી દૂર, મારી એક દુનિયા બનાવવા. એમાં મને ધરાર નિષ્ફળતા મળી. ન એ શહેરે મને અપનાવી, ના મેં એ શહેરને. મારી નિષ્ફળતા મારા દેખાવ અને શરીર પર વર્તાવા લાગી અને એ જ અરસામાં ન્યુઝીલેન્ડ વિશે જાણ્યું. મારી મહેનત અને અનુભવ કામ લાગ્યો અને અહીંની યુનિવર્સિટીમાં દાખલો મેળવ્યો. એવું નથી કે ન્યુઝીલેન્ડ નામનું સોનેરી ઈંડું મળ્યું અને મેં જિંદગીમાં સફળતાના શિખરો સર કર્યા. અહીં પણ ઘણી નિષ્ફળતા મળી. ૨૦૧૬થી ૨૦૧૮માં એવા તો કેટલાય અનુભવો થયા છે, જેમાં દરિયાના મોજાની જેમ હું ફંગોળાઈ છું. કેટલાય પથ્થરો પર પછડાય પણ છું. આ નિષ્ફળતાએ મને થકવી નથી કે નથી નિરાશ કરી. એનાથી તદ્દન વિરૂદ્ધ- મને પાંખો આપી છે. નવું-નવું વિચારવા, આગળ વધવા અને મુશ્કેલીઓનો સામનો કરવા હિંમત આપી છે. </div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaGpV1bEYu_u6xIuvgsj52vJoAj8NmmlkJYqzvucgYyq42xg0aBF2O03PoL-tXA2mC-tcwN-DHBoEjFfHRv0PmgboN3YWp93eVdJpb_BF_1a2FYdYw_F0TZBGbWAsZz93biqOHvrTUV24/s1600/IMG_7392.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaGpV1bEYu_u6xIuvgsj52vJoAj8NmmlkJYqzvucgYyq42xg0aBF2O03PoL-tXA2mC-tcwN-DHBoEjFfHRv0PmgboN3YWp93eVdJpb_BF_1a2FYdYw_F0TZBGbWAsZz93biqOHvrTUV24/s400/IMG_7392.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> Devenport, New Zealand PC- SP</td></tr>
</tbody></table>
<div>
જ્યારે હું મુંબઈ અને ઓકલેન્ડના મારા સમયને સરખાવું છું તો એક જ વાત આંખે ઊડીને વળગે છે- positive surrounding. આપણે ત્યાં હકારાત્મકતાની વાતો ભલે છાશવારે થતી હોય પણ પંચાત, જજમેન્ટ્સ, સતત કંઈક મેળવવા કે પામવાની દોડ થકવી નાંખે છે. એક પ્રેશર લઈને રોજ સવારે માણસ ઊઠે છે અને એક પ્રેશર સાથે જ બેડમાં પડતું પણ મૂકે છે. આજે આમ થયું ને આમ સાંભળવા મળ્યું. સમાજમાં રહીએ એટલે આવું કરવું પડશે અથવા તો સમાજમાં રહેવું હોય તો આ રીત ફોલો કરવી પડે... આવું રોજેરોજ સાંભળવા મળે છે. હું સ્વભાવે લાગણીશીલ છું અને ભલે ઘણી વાતોમાં સમાજની દરકાર ન કરતી હોઉં પણ લોકોના મારા વિશેના અભિપ્રાયો મને અસર કરે છે અને એ જ અસરથી હું અહીં મુક્ત છું. અહીં દરેકની પોતાની લાઈફ છે અને એને કઈ રીતે જીવવી એ એના હાથમાં છે. બધાને બધાની લાઈફમાં રસ છે, પણ કોઈની દખલગીરી નથી. પંચાત છે, પણ જજમેન્ટ નથી. અહીં સંબંધો કે કારકિર્દી પર લેબલ નથી મારવામાં આવતા.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
સાચું પૂછો તો મને ખરેખર એવું થાય કે આપણે ત્યાં નકામી વાતોમાં લોકો કેટલો ટાઈમપાસ કરે. મને ફોન પર કલાકો વાત કરવાની આદત નથી અને મોટા ભાગે હું ફોન કરવાનું કે ઉચકવાનું અવોઈડ કરતી હોઉં છું. કારણ કે, જે મારા મિત્રો અને ખરા અર્થમાં હિતેચ્છુ છે એ લોકો સાથે મારી એક યા બીજી રીતે વાત થઈ જતી હોય છે. બાકી જે રહ્યા એને મારી ચિંતા કરતા પંચાત વધુ હોય છે અને ખાસ તો પોતાની લાઈફમાં એક્સાઈટમેન્ટની ખોટ આ રીતે પૂરી કરતા હોય છે! મને તો એવા નમૂના પણ મળ્યા છે જેણે પંચાત કરવાનો એક નવો રેકોર્ડ બનાવ્યો છે એની વાત ફરી ક્્યારેક.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મારું માનવું છે કે જે સમાજ મૂળભૂત માનવીય હકો કે ઈચ્છાની કદર ના કરતો હોય અથવા એનાથી આગળ વધીને, માણસની જ કદર ના કરતો હોય એ સમાજમાં કંઈક તો ખામી છે. હવે એ આપણી પર રહ્યું કે એ સમાજનો ભાગ બનવો કે સમાજની સામા થવું. અોકલેન્ડમાં રહ્યા બાદ મને એક વાત તો દરેક ક્ષણે સમજાઈ છે, હું નથી ભારતીય કે નથી કિવિ. હું અન્ય સજીવોની જેમ એક સજીવ છું, જે માણસની કેટેગરીમાં આવે છે અને માનવતામાં વિશ્વાસ રાખે છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આડ વાત:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મારી ઓફિસમાં આ ઓનર કિલિંગના કિસ્સાની વાત થઈ. મારી કલિગ બ્રિટિશ છે. આખી વાત સાંભળ્યા પછી બે મિનિટ સુધી એ કશું ના બોલી અને પછી અચાનક જ મને એક સવાલ કર્યો, જેનો મારી પાસે જવાબ નહોતો.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“You mean, that girl’s father technically became a killer to save his reputation in the society and that is more acceptable than marrying someone who you love?”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style><style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style></div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-45296298541438516102018-07-01T19:06:00.002-07:002018-07-02T18:27:56.010-07:00ગેટ વેલ સુન મામુ!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTskwjXo8YayyasjCkMTZ8qYSW8QhBWzJT8rVQ3Y4ap3NE1RXOB_735ZLGz8y1hpq60VjVoOWIxXjsaskKtjQGPu39foevXPqW3EKUI7GB3_Y6XNwvXQ6nDH5cRW2ECGwMKtuVdfxddYw/s1600/700149-sanju.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="970" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTskwjXo8YayyasjCkMTZ8qYSW8QhBWzJT8rVQ3Y4ap3NE1RXOB_735ZLGz8y1hpq60VjVoOWIxXjsaskKtjQGPu39foevXPqW3EKUI7GB3_Y6XNwvXQ6nDH5cRW2ECGwMKtuVdfxddYw/s400/700149-sanju.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: right;">(તસવીર- ગૂગલના માધ્યમથી)</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘યે દો બાપ લોગ કી સ્ટોરી હૈ-આપ કે ઔર મેરે બાપ કી. આપ મેરે જેસે નહીં, પર મેરે બાપ જૈસા બનના ” જ્યારે મૂવિના ક્લાઈમેક્સમાં આ વાત રજૂ કરવામાં આવે ત્યારે એક વાત સ્પષ્ટ છે કે રાજુ હિરાણીએ સંજય દત્તને ફિલ્મસ્ટાર સંજય દત્ત કરતાં એક પુત્ર અથવા તો કોમન મેન સંજય દત્ત તરીકે રજૂ કર્યો છે. જો કે, એ વાત અલગ છે કે જીવનના અલગ-અલગ તબક્કે એને ટ્રીટમેન્ટ કદાચ કોમન મેન તરીકે ન પણ મળી હોય, પણ એ એક અલગ મુદ્દો છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
શું ફિલ્મ સંજય દત્ત તરફી છે? એના તરફ સિમ્પથી રાખી એની તરફેણ કરવામાં આવી છે? કદાચ હા અને કદાચ ના. એક એક્ટર તરીકે મને કદી સંજય દત્ત માટે “વાઉ” ફીલિંગ નથી આવી અને આ ફિલ્મ જોયા બાદ હવે હું એની ડાયહાર્ડ ફેન બની ગઈ એવું પણ નથી. સાથે-સાથે એક વ્યક્તિ તરીકે મને એના માટે માન થયું છે એવું તો બિલકુલ નથી. પણ આખી ફિલ્મ જોઈને મને એક વાત ચોક્કસ ધ્યાનમાં આવી- આપણા સમાજની એક વ્યક્તિ પ્રત્યેની અપેક્ષા કેટલી હદ સુધી એની તકદીર ઘડી કે બગાડી શકે!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
શું ફિલ્મમાં એના દરેક ગુના પાછળ બીજાને જવાબદાર બતાવી છે? ઈન અ વે, હા. સો ટકા સાચી વાત પણ આ વાત જગજાહેર છે કે રાજુ હિરાણી અને અભિજાત જોશીએ સંજય દત્ત સાથે કલાકો વિતાવી એના તરફની સ્ટોરી રજૂ કરી છે. હા, ફિલ્મની ઓથેન્ટિસીટિ માટે ફેક્ટ્સ ક્રોસચેક જરૂર કર્યા છે, પણ વાત સંજયના માધ્યમથી કહેવાય છે એટલે એ તો માનવસહજ સ્વભાવની ખામી છે અથવા તો એમ કહીએ કે આ બાબતે હજુ સંજય દત્તે પુખ્ત થવાનું બાકી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
એની વે, મારે તો વાત એ કરવી છે, જેનો ફિલ્મના કોઈ પણ રિવ્યુમાં કદાચ ઉલ્લેખસુદ્ધા નથી કરાયો. ફિલ્મમાં પિતા-પુત્રના અમુક દૃશ્યો અદભુત રીતે લખાયા છે. એમાં વાત છે એક પિતાની એના દીકરાના જીવન પરના અજીબ કંટ્રોલની અને સાથે, એક દીકરાની એના માતા-પિતાની ઈજ્જત ટકાવી રાખવાની અને સતત પોતાની જાતને પુરવાર કરવાની હોડથી થતા પતનની. આ સાથે એક પિતા અને પુત્રના સંબંધમાં આવતાં હેલ્થી ગ્રોથની.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
સંજય દત્ત કદાચ પહેલેથી જ એના માતા-પિતાના શેડોમાં એટલો દબાયો કે પોતાની આઈડેન્ટિટી એ પોતે જ ઓળખી કે બનાવી ના શક્યો. ઓફકોર્સ, મને સાચી કે આખી સ્ટોરીની ખબર નથી, પણ ફિલ્મના દૃશ્યો પરથી આ વાત મને સતત દેખાઈ. સંજય દત્ત પાસે એકે-56 હતી કે નહીં, એ આતંકવાદી છે કે નહીં, એને ખરેખર બ્લાસ્ટ વિશે ખબર હતી કે નહીં, એ એક આખી અલગ વાત છે. આ બધી વાતોમાં મૂળ ડિસ્કશન આપણે ભૂલીએ છીએ. જો કે, એમાં કંઈ નવું નથી. આપણે હંમેશાં મુદ્દાની વાત પરથી ગલી કાઢવાનું એસ્કેપિઝમમાં શીખતાં આવ્યા છીએ. ફિલ્મ આ મુદ્દા પર બની જ નથી. એ રીતે જોવા જઈએ તો મને ઘણાં મુદ્દા ખૂંચ્યા- જેમ કે ગુજરાતીની એક ટિપિકલ અને તદ્દન સ્ટિરિયોટાઈપ છબી- પણ એ મુદ્દો આ વાર્તામાં પકડીને બીજી મહત્ત્વની વાતોને અવગણવાનો કોઈ મતલબ નથી. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJnm1xt9yKycnmMjeZbWMqb9ra7FNVdfS9szlHWLEW5-vCYpveceQu6fTTPVybGUyGVQXn_iWh-VLs2lZqwqIVKOtD_pcUfxCtm1f7s0ACxu0PovWqpZcNBRWYR27ZslfowgoMxBjKWA/s1600/1530169437-dw.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJnm1xt9yKycnmMjeZbWMqb9ra7FNVdfS9szlHWLEW5-vCYpveceQu6fTTPVybGUyGVQXn_iWh-VLs2lZqwqIVKOtD_pcUfxCtm1f7s0ACxu0PovWqpZcNBRWYR27ZslfowgoMxBjKWA/s400/1530169437-dw.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: right;">(તસવીર- ગૂગલના માધ્યમથી)</td></tr>
</tbody></table>
મને તો આખી ફિલ્મમાં રાજુ હિરાણીનો એક જ પ્રયાસ દેખાયો- આજના પેરેન્ટ્સને અને જનરેશનને જીવનમાં ખરેખર મહત્ત્વ શેનું છે એ સમજાવવાનો. જે ક્ષણે સુનીલ દત્તે સંજય દત્તની કારકિર્દી કે જીવનને “ઘડવાનું” બંધ કર્યું, એ દિવસથી સંજય દત્ત પિતાની વાતો માટે વધારે રિસિપ્ટિવ બન્યો બીજી બાજુ, સંજય દત્તની ભૂલો અસ્વીકાર્ય છે જ. એક બાપને આપી શકે એવા બધા જ દુખ એણે આપ્યા છે અને મને સંજય દત્ત માટે કોઈ સિમ્પથી પણ નથી- પણ એક માણસ તરીકે આ સ્વીકારવું અને દુનિયાની સામે રજૂ કરવું એ એક હિંમતનું કામ છે. આમાં એનો જ તો ફાયદો છે- એમાં શું. આવી દલીલ માટે ખાલી એટલું કહેવાનું કે એણે પોતાની સ્ટોરી રજૂ કરી- એમાં એવું નથી કીધું કે એને માફ કરો કે એને પૂજો. આપણા નિર્ણયો કે આપણું અર્થઘટન આપણી માનસિકતા પર આધારિત છે. માથા પર બંદૂક મૂકીને સંજય દત્તે કોઈને પોતાને હીરો ગણવાનું નથી કહ્યું.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
બીજી વાત એવી પણ સંભળાય છે કે મીડિયાએ સંજય દત્તને ખરાબ ચીતર્યો એવું બતાવ્યું છે. મને ખરેખર દયા ત્યારે આવે જ્યારે મેટાફોરિકલ વાતોને આપણે લિટરલ લઈને એની પર એક આખો આર્ટિકલ ઠોકી દઈએ. હા, એકદમ એક્સાજરેટ કર્યું છે મીડિયા કવરેજને. પણ ભાઈ, એ પાછળનો હેતુ એ બતાવવાનો છે કે મીડિયા પાસે એટલી તાકાત છે કે એ કોઈનું પણ કેરેક્ટર ઘડી શકે છે. એ પાછળનો હેતુ એ પણ કે સતત પાપારાઝીથી ઘેરાયેલા બોલિવુડના કલાકારોના અંગત સંબંધો પર પણ મીડિયા જાણ્યે-અજણ્યે અસર કરતી હોય છે. બીજું કે, આ ફિલ્મ છે, ડોક્યુમેન્ટરી નથી. એક સવાલ મીડિયા પીપલ તરીકે દરેકે પૂછવો જોઈએ કે કેટલી હદે આપણે કોઈની પર્સનલ લાઈફમાં દખલગીરી કરવી જોઈએ. રણબીર આલિયાને ડેટ કરે છે કે વન નાઈટ સ્ટેન્ડ. હુ કેર્સ!! પોતાના ન્યુઝપેપરને કે વેબસાઈટને વધુ લોકો સુધી પહોંચાડવા મીડિયા આ કોન્સિયસ ચોઈસ કરે છે અને જ્યારે સામેથી ચાબખા મળે ત્યારે ઓફેન્ડ થાય છે. આર્ગ્યુમેન્ટમાં એવું કહેવાય કે લોકો જ એવું પસંદ કરે છે. સીરિયસલી, આપણા દેશની હિપોક્રસીનો કોઈ અંત જ નથી.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
પ્રામાણિકતા અને હ્યુમાનિટી આપણામાંથી ઘટતા જાય છે એ વાત પાક્કી ને એમાંય આપણી ડિનાયલ વૃત્તિ કદી સુધારો લાવી શકવાની નથી. જે માણસે પીકે, થ્રી ઈડિયટ્સ, લગે રહો મુન્નાભાઈ જેવી ફિલ્મો આપી એને બેનિફિટ ઓફ ડાઉટ આપીને પણ ક્રિટિકના ચશ્મા દૂર કરી ફિલ્મ જોશો તો આજના સમાજમાં સુધારવા લાયકના ઘણા મુદ્દા જડશે. બાકી, એકતરફી, એન્ટિ-મીડિયા અને સિમ્પથાઈઝ્ડ/બાયઝ્ડ વર્ણન જ દેખાશે અને મને ખરેખર એવા લોકો માટે સિમ્પથી છે. એવા લોકોને ખાલી એટલું જ કહેવાનું મન થાય- ગેટ વેલ સુન મામુ!!</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-86725395223123596902018-03-23T15:55:00.000-07:002018-03-23T15:55:00.335-07:00લાઈફ ઈન અ મેટ્રો_ #૨<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq9vd6V3Wvy3ks3TbxbHoCERQEjJzdjgfV8c3GrFftqVmgrTB4d_sk4FKfglupIgpFZcoRR5e4B_WJvdYcc_6aX3fkAhaHRJsEstu_GSwiux_QnDmBoKag0pQudBUL1ikJ2DRaHBx9gx0/s1600/IMG_5930.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq9vd6V3Wvy3ks3TbxbHoCERQEjJzdjgfV8c3GrFftqVmgrTB4d_sk4FKfglupIgpFZcoRR5e4B_WJvdYcc_6aX3fkAhaHRJsEstu_GSwiux_QnDmBoKag0pQudBUL1ikJ2DRaHBx9gx0/s400/IMG_5930.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Somewhere in New Zealand!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s1" style="font-size: small;">થોડા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વર્ષ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પહેલા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શિશિર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">રામાવતના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પુસ્તક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> ‘</span><span class="s1" style="font-size: small;">ફલક</span><span class="s2" style="font-size: small;">’ </span><span class="s1" style="font-size: small;">વિશે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">લખવાનો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અવસર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આવ્યો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1"><span style="font-size: small;">હતો</span><span style="font-family: Helvetica Neue;">, </span></span><span class="s1" style="font-size: small;">ત્યારે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">રેન્ડમલી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પાનાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ફેરવતાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સરસ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મજાની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વાત</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જાણવા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મળી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">હતી</span><span class="s2" style="font-size: small;">- </span><span class="s1" style="font-size: small;">એકલતા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એકાંત</span><span class="s2" style="font-size: small;">. </span><span class="s1" style="font-size: small;">ઈંગ્લિશમાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">લોનલિનેસ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સોલિટ્યુડ</span><span class="s2" style="font-size: small;">. </span><span class="s1" style="font-size: small;">આ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">બંને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શબ્દો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વચ્ચેનો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ભેદ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સૌપ્રથમ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મુંબઈમાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સમજાયો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ભારતથી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">બાર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">હજાર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કિમીથી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વધુ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">દૂર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આવેલા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">દક્ષિણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ગોળાર્ધના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">નાનકડા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">દેશે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શબ્દોના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અર્થ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માત્ર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સમજાવ્યા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">નહીં</span><span class="s2" style="font-size: small;">, </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જીવાડ્યાયે ખરા</span><span class="s2" style="font-size: small;">.<span class="Apple-converted-space"> </span></span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1">અહીં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આવ્યા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પછી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકલતાને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકાંતમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકાંતને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકલતામાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">તબદીલ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">થતાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અનુભવ્યું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છે</span><span class="s2">. </span><span class="s1">ખાસ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કરીને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કોઈ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">બુક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વાંચતાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હોઈ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વીતેલા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સમયની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વ્યક્તિ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મનમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ફરવા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાગે</span><span class="s2">, </span><span class="s1">એની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સાથેના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સમયને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">યાદ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કરી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આંખો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ધૂંધળી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">થવા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાગે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> <span style="font-family: Gujarati Sangam MN; font-size: small;">ઘણી વાર</span></span><span class="s2"> </span><span class="s1">મન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અફસોસથી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ભરાવા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાગે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કાશ!</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આમ</span><span class="s2"> <span style="font-family: Gujarati Sangam MN; font-size: small;">થયું</span></span><span class="s2"> </span><span class="s1">હોત</span><span class="s2"> </span><span class="s1">તો!</span><span class="s2"><span class="Apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieoIW6gxeVk3zQhwG1p2KEVqiUwFjzQenANUAqeM7d85zUylAY0lHJcWUqLrn3S-it60ko42F55NJGkyWM2DpI2vcAVqdTk2JRSPkN1qjxzJMopVM_Vj31J1kXe5De78NXt9ZXDvZHTDQ/s1600/IMG_6899.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieoIW6gxeVk3zQhwG1p2KEVqiUwFjzQenANUAqeM7d85zUylAY0lHJcWUqLrn3S-it60ko42F55NJGkyWM2DpI2vcAVqdTk2JRSPkN1qjxzJMopVM_Vj31J1kXe5De78NXt9ZXDvZHTDQ/s320/IMG_6899.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1">મેટ્રો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સિટીની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાઈફસ્ટાઈલની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ખૂબી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જ્યારે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકલતામાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ધૂંધવાતું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હોય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ત્યારે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">બહાર</span><span class="s2"> </span><span class="s1">નીકળી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અસંખ્ય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લોકોના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ટોળામાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ભળી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જવાય</span><span class="s2">, </span><span class="s1">કોઈ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પણ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અપેક્ષા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વિના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અજાણ્યા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લોકો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મનને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સધિયારો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પૂરો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પાડે</span><span class="s2">. </span><span class="s1">એવી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">રીતે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકાંતની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પળોમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પણ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કોઈ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પણ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જાતના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વિધ્ન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વિના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જીવવાની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સ્વતંત્રા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પૂરી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પાડે</span><span class="s2">.<span class="Apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s1" style="font-size: small;">મજાની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વાત</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અહીંના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માહોલમાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જીવનને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">રિવાઈન્ડ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કરવાની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સ્વતંત્રતા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જરૂર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1"><span style="font-size: small;">લાગે તો </span></span><span class="s1" style="font-size: small;">એ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ભાગને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સુધારવાની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પછી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સંબંધને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આવેશોથી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મુક્ત</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કરવાની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">તક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> આપે </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;">.<span class="Apple-converted-space"> </span></span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1">મેટ્રો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સિટીએ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">બીજા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સરસ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મજાના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શબ્દથી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મુલાકાત</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કરાવી- '</span><span class="s1">ક્લોઝર'</span><span class="s2">.</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શબ્દને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જેટલું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મહત્ત્વ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મળવું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જોઈએ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એટલું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કદી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મળ્યું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">નથી</span><span class="s2">. </span><span class="s1">અહીં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આવ્યા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">બાદ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">તૂટેલા</span><span class="s2">-</span><span class="s1">છૂટેલા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સંબંધોને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એબરપ્ટ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એટલે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ઓચંિતા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વળાંકો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મળ્યા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હતા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એેને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હવે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પ્રેમ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જતનથી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મુકામ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પર</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાવી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હૃદય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મનના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ખૂણામાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સાચવવાની આઝાદી મળી</span><span class="s2">.</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકાંતની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પળોમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સાથેના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વન</span><span class="s2">-</span><span class="s1">ટુ</span><span class="s2">-</span><span class="s1">વન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એન્કાઉન્ટરથી એમાં સફળતાય મળી</span><span class="s2">. </span><span class="s1">એકાંત</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કુદરતે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આપેલી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એવી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ક્ષણો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છે</span><span class="s2">, </span><span class="s1">જેમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ટાઈમ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ટ્રાવેલની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જેમ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ભૂતકાળના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">દિવસોમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મુક્તપણે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વિહરી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શકાય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એટલું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">નહીં</span><span class="s2">, </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ચિત્રકારની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">જેમ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કલ્પનાની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છબી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પણ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ઊભી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">કરી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શકાય</span><span class="s2">. </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વ્યક્તિ</span><span class="s2">, </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સમયની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">તીવ્ર</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાગણી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પીડાના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અવસરો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અંતે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">માત્ર</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સુખદ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અનુભવમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ફેરવાય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકાંતની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ભેટ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છે</span><span class="s2">. </span><span class="s1">હા</span><span class="s2">, </span><span class="s1">કદાચ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એકલતામાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હજીય</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ક્ષણો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પીડા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આપી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શકે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અથવા</span><span class="s2"> ‘</span><span class="s1">જો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">એમ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">બન્યું</span><span class="s2"> </span><span class="s1">હોત</span><span class="s2"> </span><span class="s1">તો</span><span class="s2">…’</span><span class="s1">ના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">વિચારોમાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મનને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ગૂંચવી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">શકે</span><span class="s2">, </span><span class="s1">પણ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ક્લોઝરથી</span><span class="s2"> </span><span class="s1">થયેલા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">મન</span><span class="s2"> </span><span class="s1">અને</span><span class="s2"> </span><span class="s1">લાગણીના</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સમાધાનની</span><span class="s2"> </span><span class="s1">સામે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આ</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ક્ષણિક</span><span class="s2"> </span><span class="s1">આવેગો</span><span class="s2"> </span><span class="s1">ઘણાં</span><span class="s2"> </span><span class="s1">નબળા</span><span class="s2"> </span><span class="s1">પડે</span><span class="s2"> </span><span class="s1">છે</span><span class="s2">. <span class="Apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgywNbTWyqaO3EBDbhQcCaokA7C_6neupKWKJReXf7LlBCV8u9byB_yyAqs7gLm4lMuI-KTzMzAmLs_pa_p65br0VtlwuQX2bdWB0M7OlByCaqBlme9STxSuFwOSkawW2iTB63xL_3vE30/s1600/IMG_3963.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgywNbTWyqaO3EBDbhQcCaokA7C_6neupKWKJReXf7LlBCV8u9byB_yyAqs7gLm4lMuI-KTzMzAmLs_pa_p65br0VtlwuQX2bdWB0M7OlByCaqBlme9STxSuFwOSkawW2iTB63xL_3vE30/s320/IMG_3963.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s1" style="font-size: small;">ક્યારેક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એવું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અનુભવ્યું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ફિલ્મ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જોઈ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">હોય</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ત્યારે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ન</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ગમે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ફરી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જોઉ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">તો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ગમી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જાય</span><span class="s2" style="font-size: small;">? </span><span class="s1" style="font-size: small;">ઘણું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વિચાર્યા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">બાદ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એવું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">તારણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મળ્યું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">તમે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વ્યક્તિ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સાથે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ફિલ્મ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માણો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વ્યક્તિત્વની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અસર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જાણતા</span><span class="s2" style="font-size: small;">-</span><span class="s1" style="font-size: small;">અજાણતાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આપણા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પડે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એટલે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વસ્તુ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વિશેના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">આપણા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અભિપ્રાયો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">બદલાતા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">હોય</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;">. </span><span class="s1" style="font-size: small;">જો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;">, </span><span class="s1" style="font-size: small;">એકાંત</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એવું</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માધ્યમ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ્યાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કોઈના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પ્રભાવ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વિના</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">નિષ્પેક્ષતાથી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વીતેલા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સમયને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માપી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">માણી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શકાય</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એટલે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> ‘</span><span class="s1" style="font-size: small;">ક્લોઝર</span><span class="s2" style="font-size: small;">’ </span><span class="s1" style="font-size: small;">મળી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શકે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> છે અને એ દરેક સંબંધનું જરૂરી પાસું છે. </span></div>
<div class="p2" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span class="s1"></span><br /></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s1" style="font-size: small;">હવે તો હું એવું પણ અનુભવું છું કે એકાંતની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પળો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મન</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">હૃદયની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">લાગણીઓનો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">યોગ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એટલે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કદાચ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એક</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અંત્યબિંદુ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પર</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પહોંચવા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મદદ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કરે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;">. </span><span class="s1" style="font-size: small;">સો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">થેન્ક્સ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ટુ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">મેટ્રો</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સિટી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">કે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">જ્યાં</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">ભીડની</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">વચ્ચે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પણ</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એકલતા</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અનુભવાય</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અને</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">અંતે</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">એકાંત</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">સુધી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">પહોંચી</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">શકાય</span><span class="s2" style="font-size: small;"> </span><span class="s1" style="font-size: small;">છે</span><span class="s2"><span style="font-size: small;">. </span></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span class="s2"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 16px; text-align: left;">Till next time X</span></div>
<div class="p1" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style></div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-14194530530457823002018-02-17T16:00:00.002-08:002018-02-17T21:20:50.718-08:00લાઈફ ઈન અ મેટ્રો_ #૧<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPixcQupRSUvxXDzhf0MTCGsA9qlXfw-7P3mhjuIGCrR4x0v0IMfpmthqA4Q1R83EBLU8_OwZOT5LoLKk93Pg8fzLQGebW-xg552mwy4nwC9deZ0i6baADDTohWCAbtvTLTq9O9FM5hOM/s1600/IMG-1307.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPixcQupRSUvxXDzhf0MTCGsA9qlXfw-7P3mhjuIGCrR4x0v0IMfpmthqA4Q1R83EBLU8_OwZOT5LoLKk93Pg8fzLQGebW-xg552mwy4nwC9deZ0i6baADDTohWCAbtvTLTq9O9FM5hOM/s400/IMG-1307.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ખૂબ જમેગા રંગ જબ મિલ બેઠેન્ગે તીન યાર! :)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
નેટફ્લિક્સ પર ટાગોરની વાર્તાઓ પરથી એક શ્રેણી બનાવવામાં આવી છે- એમાં એક પાત્ર સુંદર વાત રજૂ કરે છે. એ કહે છે- 'જિંદગીનો અર્થ શું છે એનાથી મને કોઈ લેવાદેવા નથી. મારે તો જિંદગી જીવવી છે. મારે જાતને ક્યાંય પણ નિચોવી નથી દેવી, બલકે મારે તો એને પામવી છે.'</div>
<div style="text-align: justify;">
બસ, આવા જ કંઈક વિચારોની ભેટ મુંબઈએ મને પણ આપી. મુંબઈની ભીડ અને ખચોખચ ટ્રેનની વાર્તાઓ ઘણી સાંભળી હતી- પણ જ્યારે એ અજાણ્યા લોકોના ટોળા વચ્ચે રહી એ જાણી-અજાણી ભીડને 'જાણી' ત્યારથી જાણે એક ચસકો લાગ્યો- અનુભવ લેવાનો ચસકો. હકીકત અને કલ્પનાના રંગોને નજીકથી પારખવાનો અથવા એમ કહો કે એકબીજામાં ભેળવવાનો!<br />
<br />
કંઈક વાંચ્યું,જોયું એટલે બસ એ પોતે કરવાનું અને અનુભવ લેવાનો. ઓફકોર્સ, અવનવા વિચારો લાવવામાં ફિલ્મો, સીરિઝ અને પુસ્તકોનો સૌથી મોટો ફાળો! શોપિંગ હોય, સિનેમા કે પછી લોકલની સફર હોય-આદત એવી પડી કે કોઈ કંપની કરતાં એકલા જ રહેવાની મજા આવવા લાગી. એટલે સૌથી મોટું ચઢાણ તો પાર પડ્યું. હવે સમય હતો નવું-નવું કરવાનો!<br />
<br />
****************<br />
<br />
ક્યાંકથી એક સુંદર ફોટો નજરમાં આવ્યો- એક પુસ્તક, કોફી અને સરસ મજાની એક પ્લેટ વિથ ફુડ! કોફીની ચુસકી સાથે પુસ્તકનો આસ્વાદ! બસ એટલે આપણે તો નીકળ્યા આ અનુભવની તલાશમાં. બેગપાઈપરની પેલી જાહેરાત યાદ છે? ખૂબ જમેગા રંગ જબ મિલ બેઠેન્ગે તીન યાર- મેં, આપ ઔર બેપાઈપર? બસ, એકદમ એવી જ ફીલિંગ - માત્ર એમાં પુસ્તક, કોફી અને ફૂડને મૂકી દેવાનું.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
પણ એનો ફાયદો શું? દેખીતી રીતે તો કંઈ જ નહીં, પણ લોકો કદાચ યોગા કરીને જે શાંતિ મેળવે એવી શાંતિ મને આવી સવારથી મળી. સુરતી જીવડો એટલે રવિવાર અને નાસ્તો એકબીજા સાથે અતૂટ રીતે જોડાયેલા અને એમાં એક સારું પુસ્તક અને કોફી મળે એટલે બંદા ખુશખુશાલ! મન એકદમ તરંગિત થઈ જાય. દુનિયા રંગબેરંગી લાગવા લાગે અને 'કંઈક' કરવાનું ઝનૂન આવી જાય. ઉદાહરણ? આ પોસ્ટ!!<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જ્યારે સ્કૂલમાં સ્વતંત્રતાની ચળવળ વિશે ભણાવવામાં આવતું ત્યારે મને પ્રશ્ન થતો કે આટઆટલું લોહી વહે અને આટલી ક્રૂરતા નજરોનજર જોઈ હોવા છતાં આ સ્વાતંત્ર્ય સેનાનીઓને કેમ સ્વતંત્ર થવાનો મોહ ઓછો નહોતો થતો? એવું તો શું થતું હશે કે આ લોકોના મન પર શારીરિક પીડા કરતાં ગુલામીની માનસિક પીડા હાવિ થઈ જાય!! આ સવાલનો જવાબ એ વખતે નહીં મળ્યો, કારણ કે જાહેરમાં કદી પૂછવાની હિંમત જ નહોતી થઈ. પણ જ્યારથી "ઈન્ડિપેન્ડન્સી"એ મારા જીવનમાં ડોકિયું કર્યું ત્યારથી આ સવાલનો જવાબ ધીરે-ધીરે મળવા લાગ્યો.<br />
<br />
ઈન્ડિપેન્ડન્સી એક લત છે! બીજી લતોથી એ જુદી પડે, કેમ કે એ માથું ઊંચું કરી જીવવાનું શીખવે, કોઈની પણ સાડાબારી વગર પોતાના વિચારોને અનુસરવાની હિંમત આપે અને સૌથી મોટી વાત તો એ કે સાચા-ખોટાની ગૂંચવણમાં પડ્યા વિના પોતાની જ સરહદોને રોજ નવી દિશા આપે છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
લાઈફ ઈન અ મેટ્રો એટલે શું? લાઈફ ઈન અ મેટ્રો એટલે experiencing known things while staying around the unknown! અજાણ્યા લોકો/માહોલ વચ્ચે એવી બાબતો માણવી જેના અસ્તિત્વની પહેલેથી જ જાણ હતી. </div>
<br /></div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-70059108799069476692018-02-09T17:40:00.000-08:002018-02-09T20:57:45.533-08:00...અને વધુ એક વર્ષ ! થોડું ગુમાવ્યું અને ઘણું મેળવ્યું<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRCQMXBZUmvwGDE9N1q4cbPRQbzmyP3KQxLQnoE3zMn3oZL-DweoRLqP1lxxLagIa7jTtVmgC4RadM8mY0My0YPeusst9ZeAV_IYsbpOz_dboEx2yn-0Q0BW0OF4ZpE89SnU00LVzqnA8/s1600/IMG-0402.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRCQMXBZUmvwGDE9N1q4cbPRQbzmyP3KQxLQnoE3zMn3oZL-DweoRLqP1lxxLagIa7jTtVmgC4RadM8mY0My0YPeusst9ZeAV_IYsbpOz_dboEx2yn-0Q0BW0OF4ZpE89SnU00LVzqnA8/s400/IMG-0402.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">પહેલી વહેલી ક્રિસમસ પાર્ટી "ઓન ધ વોટર" અને દૂર દેખાય રહેલો ઓકલેન્ડ સ્કાય-ટાવર</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="text-align: justify;"> </span><br />
<div style="text-align: justify;">
બે વર્ષ પહેલાં મુંબઈના અંધેરી ફ્લેટની લુક આઉટ વિન્ડોમાં બેઠાં-બેઠાં મેં એક નિર્ણય કર્યો હતો. મારી ભાષા, ચિત્રલેખાની પ્રોમિસિંગ જોબ, માતા-પિતા અને મિત્રોથી દૂર દુનિયાના એવા ખૂણામાં જવું છે જ્યાં હું એક નવી શરૂઆત કરી શકું. નવી શરૂઆત જિંદગીની? ના, નવી શરૂઆત મારા ઘડતરની, કદાચ મારા અસ્તિત્વની, જેની એક નવી વ્યાખ્યા અહીં બંધાઈ છે અને એટલે જ હું દુનિયાના દક્ષિણ ગોળાર્ધમાં આવેલા આ નાનકડાં પણ અત્યંત સુંદર દેશ અને શહેરના પ્રેમમાં છું અને એ મારા. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
દેશ ન્યુઝીલેન્ડ અને શહેર ઓકલેન્ડ. સતત દોડતા પણ હંફાવે નહીં એવા શહેરમાં આજે બે વર્ષ થયા. પણ લાગે છે કે વર્ષોથી એ મારી રાહ જોઈને બેઠું હતું. કેટલી ખુશી અને કેટલા આશ્ચર્ય! બગડેલા બાપની બગડેલી દીકરી હોઉં એમ આ શહેર મારા પર સતત પ્રેમ ( અને ડોલર પણ) વરસાવે છે! જે વિચાર આવે એ હકીકતમાં બદલી નાખે છે. એકદમ સાહિત્યિક ભાષામાં કહું તો મારા પડ્યા બોલ ઝીલે છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOhrNXNcfnaT3peqN-TH1yaLI5TFpgbA3YvTymrPHmHeiyK3zdk_Y4DEP3Y4yqvERQWNcqewXQ1CrSUFSsIg6yZY6boxGzjSpODGMba1WzpQxsvb2zlB4qnpjMd4oc4FWEomWojz_i0sI/s1600/IMG-4483.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOhrNXNcfnaT3peqN-TH1yaLI5TFpgbA3YvTymrPHmHeiyK3zdk_Y4DEP3Y4yqvERQWNcqewXQ1CrSUFSsIg6yZY6boxGzjSpODGMba1WzpQxsvb2zlB4qnpjMd4oc4FWEomWojz_i0sI/s320/IMG-4483.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">સ્વેગ/ઈ-સ્ટાઈલ!!!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ને એમાંય કેટકેટલા અનુભવો અને કેટકેટલી રસપ્રદ ક્ષણો!!! મજાની વાત તો એ છે કે ઓકલેન્ડે એક પ્રેમીની જેમ મને ભરપૂર પ્રેમ કર્યો છે. (ના, ના હું ઓબજેક્ટ સેક્સ્યુઆલિટીથી પીડિત વ્યક્તિ નથી, મારા જીવનમાં જેને લોકો "સામાન્ય" પ્રેમ ગણે છે એ પણ છે) પણ જેમ આપણે ત્યાં હવે વેલન્ટાઈન્સ પર લવલા-લવલી પહેલી ડેટ ને પહેલી વખતના સ્પર્શની ક્ષણો વાગોળશે તેમ મને આ શહેરના પ્રેમને શબ્દોમાં આલેખવાનું મન થાય છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ન્યુઝીલેન્ડની એક વાત મને બહુ પસંદ છે. અહીં બધુ જ સરળ! જેવું બોલો એવું જ લખો. બધી જ વસ્તુ લિટરલી એટલે કે વાસ્તવિક હોય. જેમ કે અહીંના એક સબઅર્બનું નામ છે Onehunga, જેને બોલાય ઓનેહંગા. એટલે અહીં આવ્યા પછી જેમ આપણે ત્યાં પ્રકૃતિ, પ્રાણીઓ પ્રત્યેના પ્રેમની વાત કરવામાં આવે પણ ભાગ્યે જ અનુભવાય એનાથી તદ્દન વિપરીત, મને એ બધા જ પ્રેમની લાગણી અહીં ફર્સ્ટ-હેન્ડ થાય છે. આ વાત કદાચ મારા પૂરતી સીમિત હોય શકે, પણ બ્લોગ પણ તો મારો જ છે. ;-) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ઓકલેન્ડમાં આવ્યા બાદ મને મારા પરના બોલિવુડનો જે રંગ ચઢ્યો હતો એ સ્પષ્ટ દેખાયો. પ્રેમ, હાર્ટબ્રેક અને કોઈકનો સાથ ઝંખવાની ઈચ્છાઓથી આગળની એક વિશાળ દુનિયા ખૂલી. જેમ હવે ફિલ્મોમાં પણ લવ-સ્ટોરી કરતાં વધુ કંઈક બતાવવામાં આવે છે એમ ઓકલેન્ડમાં એ 'કંઈક વધુ' મને મળ્યું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
બસ એવા જ મારા ઓકલેન્ડના 'પહેલા-પહેલા પ્યાર હૈ' જેવા પહેલી વારના કેટલાક અનુભવો: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- ઓકલેન્ડે મને મારી પહેલી-વહેલી સ્વતંત્રતા આપી. સ્વતંત્રતા મારા બંધિત કે પછી કુંઠિત અસ્તિત્વથી, નીતિ-નિયમો અને દખિયાનુુસી વિચારોથી અને સૌથી મોટી સ્વતંત્રતા તો માતા-પિતાના હાથ છોડી પોતાના પગ પર ઊભા થવાની! આર્થિક સ્વતંત્રતાએ મને એ શીખવ્યું કે મારા માતા-પિતા એક્સ-મેન, સુપર-મેન, વન્ડરવુમન કે પછી હવે તો પેડમેનથી ઓછા નથી. એમની લાઈફ અને એમના બલિદાનો હવે ખરા અર્થમાં સમજાય છે અને એ વાતનો અફસોસ થાય છે કે આંખ થોડી વહેલી ઊઘડી હોત તો.............</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI2NtjWdTbVvPh8Dz0ycN1R8aj36WtkVbEH4QM44oZbAtgJz-HW1XGZ_ZA-y4IgO5JgjFKHjtOhDdeyaBppBta8okbVN5b3kTMef264aYCVHtERR6QI1IclZ7aSGwOyLgWqWLT18xH5v0/s1600/17493971-62DD-47BA-9ED6-559100902D9B+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI2NtjWdTbVvPh8Dz0ycN1R8aj36WtkVbEH4QM44oZbAtgJz-HW1XGZ_ZA-y4IgO5JgjFKHjtOhDdeyaBppBta8okbVN5b3kTMef264aYCVHtERR6QI1IclZ7aSGwOyLgWqWLT18xH5v0/s320/17493971-62DD-47BA-9ED6-559100902D9B+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">પહેલી સિડાન અને બીજી કન્વર્ટિબલ! જો કે છેલ્લે જાપાનીઝ પર<br />
દિલ ટકાવ્યું. આ ગાડીઓને "ફ્લિંગ" જ કહી દો</td></tr>
</tbody></table>
- ઓકલેન્ડમાં પહેલી વખત મને વુમન લિબરેશનનો અનુભવ થયો- પોતાની ગાડી ખરીદીને અને એની ડ્રાઈવ કરીને! બોલિવુડના દૃશ્યો- બર્થ ડે પર એક ચમકતી ગાડી બહાર ઊભી હોય, કોલેજમાં એમ હીરો (કે ભાઈ હીરોઈન)ની જેમ એક મસ્ત કારમાં એન્ટ્રી થતી હોય- થી પ્રેરિત થઈ એવા ઘણા સપનાં હું જોતી. બે-બે વખત ડ્રાઈવિંગ સ્કૂલમાં ગઈ. ગાડી શીખી- પણ ચલાવવા કદી ન મળી. ઓકલેન્ડ આવ્યાના ૭ મહિનામાં જ સેકન્ડ હેન્ડ સિડાન લીધી અને પહેલી જ ડ્રાઈવ 100 કિમી/કલાકની કરી. ગળું સૂકાય, પેટમાં પતંગિયા બોલે અને કદાચ મનમાં રામ-રામનો જાપ ચાલે પણ એ ડ્રાઈવ આજે પણ મારી યાદગાર યાદોમાંની એક છે. એ આખી ડ્રાઈવ મારા માનસપટ પર અકબંધ છે. એ પછી તો ટેબલ પરથી ગાડીની ચાવી લો, ઓવરકોટ બાજુની સીટ પર મૂકો અને ગોગલ્સ ચઢાવીને જ્યારે મન થાય ત્યારે ડ્રાઈવ પર જાવ- બસ ખાલી રખડવા! આ લાગણી, આ સ્વતંત્રતાએ પહેલી વખત લિબરેશનની લાગણીનો ખરી રીતે અનુભવ કરાવ્યો. એક પ્રકારનો આત્મવિશ્વાસ, એક અનહદ સુખની લાગણીનો અનુભવ થયો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ઓકલેન્ડમાં પહેલી વખત 'યે દુનિયા હૈ રંગીન'ની જેમ અતરંગી લોકો સાથે રહેવા મળ્યું. એક મોટું ઘર અને એમાં અમે સાત જણ ફ્લેટમેટ્સ તરીકે રહેતા. નેશનાલિટી જર્મન, શ્રીલંકન-ભારતીય, બે ભારતીય, બ્રિટીશ અને અફ કોર્સ કિવી એટલેે કે ન્યુઝીલેન્ડર. શેરિંગ કિચન અને શેરિંગ ડાઈનિંગ ટેબલ પર કેટલીય અર્થપૂર્ણ- અર્થવિહીન વાતો. એમાંય આપણા ભારતીયોમાં પોતપોતાના રાજ્ય અને શહેરનો પ્રેમ અઢળક એટલે એની ચર્ચાઓ. એક હૈદરાબાદ, એક મુંબઈ અને ત્રીજી હું. નાનપણના કિસ્સાઓ અને અભ્યાસક્રમથી માંડીને પોલિટિક્સ, આર્ટ્સ, પોતાના સપના, નોકરી, સ્ટુડન્ટ લોન, વિઝાની અસંખ્ય વાતોથી દિવસો પૂરા થતાં. યુનિવર્સિટી પછી રસ્તા અલગ થયા અને મહિના-મહિનાઓ સુધી કોઈ સંપર્ક નહીં, પણ કોઈક કોન્સર્ટમાં દેખાય જાય તો દિલ ઊભરાય આવે (જેમ ટાઈટેનિકનું સોન્ગ સાંભળીને ઝણઝણી આવી જાય એવું જ.) પહેલી વખત દેશ-દુનિયાના કલ્ચરને નજીકથી જોયું. જાણ્યું કે આજની બ્રિટીશ જનરેશન વર્ષો પહેલાના ડોમિનેટિંગ નેચર વિશે શું વિચારે છે. ભારતની સ્વતંત્રતાના વર્ષો પછી આ બે કલ્ચરની નવી જનરેશનના વિચારો જાણવાની-અરે માત્ર સાક્ષી બનવાની મજા જ કંઈક ઓર છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhsEgxtzgjq6Y-N2-lDKkzvS4b70tsdxSHMMx7YY1eZ58wRfBsUC6lmSBUcebSmJOiyxOn0ddpUH4Y0ha4r4P7t1EWg_tNU4UjM_S9JhOUdWHrefPl8OQxK4s3l5akwORnmiNOEszMdR8/s1600/2680A148-D0E6-4CCF-B012-EB7583B18C20.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhsEgxtzgjq6Y-N2-lDKkzvS4b70tsdxSHMMx7YY1eZ58wRfBsUC6lmSBUcebSmJOiyxOn0ddpUH4Y0ha4r4P7t1EWg_tNU4UjM_S9JhOUdWHrefPl8OQxK4s3l5akwORnmiNOEszMdR8/s320/2680A148-D0E6-4CCF-B012-EB7583B18C20.jpeg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ગુજરાતી નાટક અને ચાર અમેઝિંગ મહિના ! PC- Snehal Chauhan </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjta_FthRBESv1_IrpfLt0XmaP07Cp7XUmP1ErVXean39DbCFdF9zT2PWmYm4m9WStSg27qFEd-Hhvn-SwUJQIvN97YsxpVfj8uu2FnlB0xGhbkFLaZ1qaBwbSU_4ttDlZmgI027sb-01c/s1600/IMG-0246.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjta_FthRBESv1_IrpfLt0XmaP07Cp7XUmP1ErVXean39DbCFdF9zT2PWmYm4m9WStSg27qFEd-Hhvn-SwUJQIvN97YsxpVfj8uu2FnlB0xGhbkFLaZ1qaBwbSU_4ttDlZmgI027sb-01c/s320/IMG-0246.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...અને એક સાંજ યુનિવર્સિટીના એવોર્ડ સમારંભને નામ!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
- નાનપણથી જ મને સપનાં જોવાની ટેવ. 'અંદાઝ અપના અપના'માં આમીર ખાન જેમ સપના જોતો એમ હું પણ ખુલ્લી આંખે ભારે-ભારે સપના જોતી. નાનપણથી બે-ચાર લોકો વચ્ચે કંઈક બોલવાનો એક અભરખો. એમ જાણે કંઈક ટોપ ફોડી હોય અને પછી ગર્વથી લોકોની વચ્ચે આપણી વાતો કહેવાની તીવ્ર ઝંખના. ઘણી વાર તો એવું થતું કે શૂન્યાવકાશમાં હું એ આખી ઘટના મનમાં ને મનમાં જ ઘડી નાખતી અને ખુશ થતી. દસમા ધોરણમાં બે માર્ક્સ માટે સુરત સેન્ટરમાં નંબર ગુમાવ્યો અને મારા સ્પીચ આપવાના સપનાના ભુક્કા બોલાયા ( પણ એ સ્પીચ અને એ તીવ્ર લાગણી આજે પણ મારા મનમાં સ્પષ્ટ રીતે જકડાયેલી છે.) પછી મુંબઈમાં રહીને નાટકોનો રંગ લાગ્યો. પૃથ્વી થિયેટરના કેફેમાં બેસીને ઓન-સ્ટેજ જવાનો ચસકો લાગ્યો. ગુજરાતી નાટકોના પ્રતિષ્ઠિત દિગ્દર્શક મનોજ શાહના નાટકમાં બેક-સ્ટેજ ક્રુ તરીકે પણ જોડાઈ. પરંતુ એ લાંબું ચાલી ના શક્યું. પણ ઓકલેન્ડમાં એ સપનું પૂરું થયું. એક વાર નહીં, ચાર-ચાર વખત. એક વાર તો અસ્સલ સ્પીચ આપી! અને નાટક પણ કર્યું- એમાંય બે અલગ-અલગ ભૂમિકા ભજવી. ગુજરાતી રંગભૂમિના એક મજાના માણસ - શૈલેશ પ્રજાપતિ -સાથે મુલાકાત થઈ અને એમણે વર્ષો જૂના સપનાને પૂરી કરવા તક આપી. એ ચાર-પાંચ મહિના પર તો બીજી એક પોસ્ટ લખાય એટલા અનુભવો અને એટલી યાદો બની છે! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આવા "પહેલા" અનુભવોની યાદી ઘણી લાંબી છે. ઓકલેન્ડનો મારા પરનો આ અઢળક પ્રેમ અને મને હંમેશાં તૃપ્ત રાખવાની એની ધગશ મને એના પ્રેમમાં રોજ વધુ ને વધુ જકડે છે. એનિવર્સરી ઉજવવાના ક્લિશેમાં બહુ રસ ન હોવા છતાં એક પોચાં દિલના પ્રેમીની જેમ આ પોસ્ટ લખવા હું મજબૂર થઈ!</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-10466407445763550442017-10-28T15:01:00.001-07:002017-10-28T15:11:20.544-07:00સિક્રેટ સુપરસ્ટાર: આઈર્નિ કે પછી વાસ્તવિકતાનું પ્રતિબિંબ?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="p1">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN4H20vtCpQyiujslV5JRZtmgwq1Tn0N6NmXR9FXP14BhJBrQEd0yuW4rF4zlCGfVrybAmYr1yciUqsQi0Yl9mAg2uBuuJj2TORdylCFqPjTzugAy-g-WrdlpAGnOkj0CGyl8gxFj8BSE/s1600/secret-superstar-gudgudi-759.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="422" data-original-width="759" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN4H20vtCpQyiujslV5JRZtmgwq1Tn0N6NmXR9FXP14BhJBrQEd0yuW4rF4zlCGfVrybAmYr1yciUqsQi0Yl9mAg2uBuuJj2TORdylCFqPjTzugAy-g-WrdlpAGnOkj0CGyl8gxFj8BSE/s400/secret-superstar-gudgudi-759.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
સીન ૧<br />
<br />
નવમા માળની આલિશાન ઓફિસમાં ત્રણ યુવતીઓ પોતપોતાની કમ્પ્યુટર સ્ક્રીન તાકી રહી છે. એમાંથી એક ઓચિંતા જ બીજી તરફ ધસીને કહે છે, હે એમી, ડુ યુ નો, કરવા ચૌથ ઈસ કમિંગ. આર યુ ફાસ્ટિંગ? <br />
<br />
અમૃતા કે પછી પ્રોબબ્લિ અમીતામાંથી એમી બનેલી એ બીજી યુવતી ગુંચવાઈ છે અને વીંટી વિનાની આંગળી બતાવી કહે છે, કેન યુ સી એની રિંગ? પણ આ વાતચીતમાં પેલી ત્રીજી યુવતીને રસ પડે છે. બ્રિટનમાં ઉછરેલી અને દુનિયા ખૂંદવા નીકળેલી એ યુવતી માટે કરવા ચૌથ શબ્દ જ રસભર્યો છે. <br />
<br />
બીજી યુવતી પટ પટ બોલતી જાય છે- કરવા ચૌથ ઈઝ અ વે ટુ શો યોર હબીઝ હાઉ મચ યુ કેર ફોર ધેમ……<br />
<br />
આખી વાત સમજાવ્યા પછી પેલી બ્રિટિશ યુવતી અન્ય બે તરફ તાકતી રહે છે. એની આંખોના પલકારા એના મગજમાં ચાલી રહેલા વિચારો અને અસંખ્ય સવાલો સાથે જાણે તાલ મેળવે છે. <br />
<br />
“સો યુ ફાસ્ટ વન ડે, ઘેટ ટુ ફોર સમવન એલ્સ એન્ડ ધે લિવ હેલ્ધી લોન્ગ લાઈફ? આર યુ સેયિંગ યુ ગાય્સ સ્ટિલ બીલિવ ઈન ધિસ સ્ટફ? આર યુ ફોર રિઅલ?"<br />
<br />
<br />
******<br />
<br />
સીન ૨<br />
<br />
ગુલાબી રંગના વાળ અને ભૂરા રંગની આંખોમાં અનેક સપનાં લઈને ફરતી એ યુવતી એના બ્રિટિશ એકસન્ટમાં બોલી ઊઠી, “આઈ બેડલી વિશ ટુ વિઝીટ ઈન્ડિયા. ટોપ ઓન માય બકેટ લિસ્ટ!”<br />
<br />
એમી સ્માઈલ કરે છે- “એવરી વન શુડ વિઝીટ ઈન્ડિયા, એટ લિસ્ટ વન્સ ઈન અ લાઈફ ટાઈમ.”<br />
<br />
પણ ત્યાં જ ત્રીજી બોલી ઊઠે છે, “ઓહ વેલ, યાહ. બટ ડોન્ટ ગો અલોન. એવરીવન ઈઝ અ બ્લડી રેપિસ્ટ ધેર.”<br />
<br />
ને પછી કઈ રીતે છોકરીઓ સાથે છેડછાડ થાય છેથી માંડીને “દરેક છોકરી એટલિસ્ટ એક વાર જાતીય સતામણીનો ભોગ બની હોય છે”ના તમામ કિસ્સા એક પછી એક ઊઘડે છે. <br />
<br />
ભૂરા રંગની આંખો આશ્ચર્ય, થોડા ભય અને ક્યારે ક્યારેક ગુસ્સામાં પરિવર્તિત થયા કરે છે. <br />
<br />
******<br />
<br />
આ વાતો કોની છે, આ ત્રણ યુવતીઓ કોણ છે એ કરતા મહત્ત્વનું છે કે ખરેખર આપણા દેશમાં ઘટતી ઘટનાઓ ૨૧મી સદીની છે? ભારતની બહાર રહીને જ્યારે આપણા દેશના સમાચાર કે ફિલ્મો જોઈએ ત્યારે આપણે કેટલા પછાત છીએ એનો અહેસાસ થાય. “સિક્રેટ સુપરસ્ટાર” ફિલ્મ આ સમયની વાસ્તવિકતા રજૂ કરે છે એવું વિચારીને મને દુ:ખ થાય છે. આજે પણ એક છોકરી હોવું આપણા દેશમાં કેટલું પડકારજનક છે!<br />
<br />
સત્તર કલાક કામ કરીને આવ્યા પછી આવું ખાવાનું! બૂટ કાઢીને મોજા બૈરીના હાથમાં આપવાના, ઓફિસેથી આવીને બેગ લેવાની…. આ પ્રકારની રીત-ભાત, વ્યવહાર! આ કઈ જાતની લાઈફ આપણે જીવીએ છીએ!!! ભલે આજની મોડર્ન કહેવાતી પેઢી આ બધાથી પર હશે, પણ આવા અનેક દૃશ્યો હજુ પણ મેં જોયા છે!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWz181g5H4oGdEv-gyLoB0SM8_v7jKr6rve1g1d4pNbrjx_biSd2_P1xmAQj8CfBtC5bIOqo2eOiRlJObFjwtOq3Zw4_8FwfO0cdnm6ojTc9n7Oc5hIk8QVG_aGYjg4_TzF9QaRRGPxyo/s1600/secret-superstar-review-sto_647_101817010819.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="647" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWz181g5H4oGdEv-gyLoB0SM8_v7jKr6rve1g1d4pNbrjx_biSd2_P1xmAQj8CfBtC5bIOqo2eOiRlJObFjwtOq3Zw4_8FwfO0cdnm6ojTc9n7Oc5hIk8QVG_aGYjg4_TzF9QaRRGPxyo/s320/secret-superstar-review-sto_647_101817010819.jpg" width="320" /></a></div>
આપણે વેસ્ટર્ન કલ્ચરનો મુખવટો તો પહેરી લીધો છે, પણ વિચારો હજુ પણ એ જ પથ્થર યુગના છે! આજે જ્યારે વિચાર કરું છું ત્યારે ખરેખર મને દયા કરતા ગુસ્સો આવે છે કે આપણે ત્યાં ભણેલા-ગણેલા અભણોનો રાફડો ફાટ્યો છે. આજે સ્ટારબક્સમાં બેસીને કોફીના સિસકારા મારતી કે આઈફોન યુઝ કરતી એવી કેટલીય યુવતીઓ હશે જે પીરિયડ્સમાં આવે ત્યારે એ જ દખિયાનુસી રિવાજોને પાળતી હશે! <br />
<br />
આપણા દેશમાં સ્ત્રીઓ એ હદ સુધી મુંઝાયેલી છે કે એ માર સહન કરવા, અપમાન સહન કરવા તૈયાર રહેશે, પણ એ રાક્ષસને છોડવા એનામાં હિંમત નથી કારણ કે એના સિવાયની દુનિયા જ એણે જોઈ નથી-અથવા એમ કહું કે એને બતાવવામાં જ નથી આવી. <br />
<br />
ફિલ્મમાં શિક્ષક ઈન્સિયાને એક પ્રશ્ન પૂછે છે: આઈર્નિ એટલે શું? એનો જવાબ કદાચ ફિલ્મના પાત્રો જ આપી દે છે. <br />
<br />
એક વ્યવસ્થિત પેન્ટ-શર્ટ પહેરેલો, ડિસિપ્લિન્ડ દેખાતો માણસ સમાજ માટે ઘણો પ્રતિષ્ઠિત છે. કારણ કે, એનો દેખાવ, એની ભાષા સો-કોલ્ડ સમાજ માટે પર્ફેક્ટ છે. પછી ભલે ને ઘરમાં એની પત્ની પર હાથ ઉઠાવતો હોય, એની દીકરીને ધિક્કારતો હોય. જ્યારે બીજી બાજુ, એક અલ્લડ મિજાજી, ચમકતા-ધમકતા કપડાં પહેરતી, અસ્તવ્યસ્ત વાળ ને અસભ્ય ભાષા બોલતી વ્યક્તિ સમાજ માટે અસ્વીકાર્ય છે, પછી ભલેને એનું હૃદય સાફ હોય અને સ્ત્રીને માન આપતો હોય અને જરૂર પડ્યે પોતાના સ્વભાવ વિરૂદ્ધ જઈને પણ મદદ કરવા એ તત્પર હોય. <br />
<br />
કદાય આને જ આઈર્નિ કહેવાતી હશે.<br />
<br />
આવી ફિલ્મો જોઈને મારા જેવાનું સવા લોહી ચઢતું હશે ને આવા બે-ચાર લેખો લખાય જતાં હશે. પણ પછી શું? જો એક વ્યક્તિ પણ આવી ફિલ્મ જોઈને પ્રેરણા મેળવતી હોય તો એ એની સફળતા છે. બાકી તો, પોપકોર્ન અને બટાકા વડા ખાવા માટે બીજી અનેક જગ્યા મળી રહેશે! XX<style type="text/css">
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Gujarati Sangam MN'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 12.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 11.0px 'Helvetica Neue'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font: 11.0px 'Helvetica Neue'; font-kerning: none}
</style><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-25096362958309914272017-01-23T01:44:00.000-08:002017-01-23T20:08:16.768-08:00અ જિનિયસ ઈઝ ટુ નો વેન ટુ સ્ટોપ!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0in;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeVS5x5JsiO7OFc243JqQNggwThW3ZrBHPAXMShRkcAVV3Np3pGO5iitP3AVK74KzA-krFOV7BLZCYFRwnrLO6KB7rn_vdeZyqFr49IwpT7KWzOSnTKle7ux5pKgPXyUVISToXPpEo8k4/s1600/dear-zindagi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="298" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeVS5x5JsiO7OFc243JqQNggwThW3ZrBHPAXMShRkcAVV3Np3pGO5iitP3AVK74KzA-krFOV7BLZCYFRwnrLO6KB7rn_vdeZyqFr49IwpT7KWzOSnTKle7ux5pKgPXyUVISToXPpEo8k4/s400/dear-zindagi.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
કદાચ દરેક રિલેશનશિપ, માતા-પિતાના બાળક સાથેના, બાળકના પેરેન્ટ સાથેના કે પછી એક વ્યક્તિના બીજી વ્યક્તિ સાથેના પ્રેમસંબંધને હેલ્ધી રાખવાની બ્રહ્મચાવી મને "અ જિનિયસ ઈઝ ટુ નો વેન ટુ સ્ટોપ!" વાક્ય લાગે છે. આજે ‘ડિયર જિંદગી’ જોવાની ફુરસદ મળી અને બોલિવુડ પર ફરી એક વાર ગર્વ થઈ આવ્યો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
કાયરાની જેમ જ ફિલ્મની શરૂઆતમાં હું પણ આમતેમ ફાંફાં મારી રહી હતી. એક વાર થયું પણ કે આ શું ચાલી રહ્યું છે? પણ જેમ કાયરાને હોલની અંદરથી અચાનક એક અવાજ સંભળાય છે-કંઈક અલગ, પણ પોતાની સાથે કંઈક સમાનતા ધરાવતો અને એ હોલમાં ડોકિયું કરે છે એમ મેં પણ એ ફિલ્મમાં ડોકિયું કર્યું અને પછી ધીરે-ધીરે એ ફિલ્મ હ્રદયને સ્પર્શ કરતી ગઈ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આગળ કહ્યું એમ દરેક સંબંધની એક વિશિષ્ટતા છે અને બીજી રીતે કહું તો એક સીમા છે. માતા-પિતાની એના બાળકને પંપાળવાની સીમા, બાળકની માતા-પિતા સામે બળવો કરવાની સીમા, પાડોશીની ‘ગોસિપ ગર્લ’ બનવાની સીમા અને એક સંબંધને પ્રેમનું લેબલ લગાડવાની સીમા. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ એક વાક્ય મને બીજી એટલી બધી વસ્તુ સાથે જોડી રહ્યું છે કે હું પોતે એને અલગ કરવા અસક્ષમ છું. એક ઉદાહરણ આપું તો, અમારી જનરેશનમાં આકર્ષાવું ઘણું સામાન્ય છે અને થેન્ક્સ ટુ બોલિવુડ, દરેક વ્યક્તિ એને પ્રેમ સમજી બેસે, જે અગેઈન સામાન્ય છે. પણ આગળ જતાં એ પ્રેમ ક્યાંક ખોવાઈ અને વાસ્તવિકતા સામે આવે, પણ સમય એટલો આગળ વધી જાય કે હવે માતા-પિતા પણ આ સંબંધમાં સામેલ થઈ ચૂક્યા હોય. એટલે બાળકો માટે બ્રેક-અપ નહીં કરવાનું એક કારણ આ હકીકત બની જાય છે. શા માટે? શા માટે માતા-પિતાનો પ્રભાવ બાળકોને ઘૂંટાવાનો અથવા તો જૂઠ્ઠુ બોલવા તરફ દોરે છે? શા માટે એવું કહેવામાં આવે છે કે મા-બાપને બધી વાત નહીં થાય? એક ઉંમર પછી, એક સમય પછી શું મા-બાપ અને બાળકના સંબંધની સીમા નથી આવતી? શું બંને મળીને એને ફરીથી વ્યાખ્યાયિત ના કરી શકે? એ દૃષ્ટિએ જોઉં તો મને વિદેશમાં સંબંધો ઘણાં પારદર્શક લાગે. આઈ મીન, આજે આપણી ત્યાં કોઈ પણ નિર્ણય લેતાં પહેલાં મૂળ પ્રશ્નને ફોકસ કરવા કરતાં સો કોલ્ડ સમાજની ચિંતા કરવામાં આવે. કેમ? આપણે શા માટે સાદા પ્રશ્નોને હંમેશાંથી જટિલ બનાવતાં આવ્યા છે?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
બીજી વાત, બાળક નાનું હોય ત્યારે મા-બાપ એને હાથ પકડીને ચાલતાં શીખવાડે, જિંદગીના પાઠો સમજાવે. પણ મોટો થાય ત્યારે પણ હાથ પકડી રાખે તો? હું માનું છું ત્યાં સુધી દરેક સંબંધની સીમા નક્કી હોય છે અને દરેકે પોતાના કમ્ફર્ટ ઝોનમાંથી બહાર નીકળવું જ પડે છે. કદાચ દરેક વ્યક્તિ સંમત ન પણ થાય, ખાસ કરીને હું એક પેરન્ટ નથી એટલે, પણ હું એક બાળક છું એટલે અડધી બાજુ વિશે તો કહી જ શકું. જો મા-બાપ પોતાના બાળક માટેના પઝેશન, કેર અને પ્રેમના કમ્ફર્ટ ઝોનમાંથી બહાર નહીં આવે તો એ બાળક માટે સ્વપ્નો રાત પૂરતાં જ સીમિત રહે. ભલે પરિણામ અણધાર્યા કે કદાચ પોતાની સમજ બહારના હોય, પણ મા-બાપે બાળકને વિકસવાની અને એને મુક્તપણે એની જિંદગી જીવવાની તક આપવી આવશ્યક છે. મને હંમેશાં મારો ભાઈ કહેતો કે તારી તો દુનિયા જ કંઈક અલગ છે. તું તારા જ ફેન્ટસી વર્લ્ડમાં જીવે. થોડા વર્ષો પહેલાં આ વાત મને નેગેટિવ લાગતી. મને થતું કે હું એલિયન છું, પણ જ્યારે બળવો કરીને પણ એ સ્વપ્નો જોવાના ચાલુ રાખ્યા તો મારી એ સ્વપ્નોની દુનિયાએ મને વાસ્તવિકતાની રાહ દેખાડી. <br />
<br />
થેરાપિસ્ટ એક સમય પછી પ્રેરણા બને છે. એ જ રીતે કોઈ પણ સંબંધ એક સમય પછી નવી વ્યાખ્યા માગે છે અને એ જ રીતે એ સંબંધ જે-તે વ્યક્તિની તાકાત બને છે. આપણા કમ્ફર્ટ ઝોનને પ્રેમનું નામ આપી દઈને ઘણીવાર એ વ્યક્તિ, પરિસ્થિતિ કે સમયનું મૂળ સત્ત્વ આપણે સમય જતાં ખોઈ દઈએ છીએ અને અંતે એ કમ્ફર્ટ ઝોન જ દુનિયાની સૌથી અનકમ્ફર્ટેબલ જગ્યા બની જાય છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ફૂટનોટ: નો ઓફેન્સ ટુ એની પેરન્ટ ઓર પેરન્ટહૂડ!</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-64450860943542341202017-01-08T00:01:00.002-08:002017-01-08T23:50:55.024-08:00... અને ઓકલેન્ડમાં એક વર્ષ!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgx8VCE27wl1ij8e9oWJAe4iy9g6Q8wXejbU3y9a0X5susRJtKLzi5j95qy36VJQF9kaC-b_EiEYMq2s2pOmg6tRF_8HWNjQ3WZihJ1jTGXSpjKugyNthu-GnWKZm7XJ9KvwFqFws1a5g/s1600/IMG_9414.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgx8VCE27wl1ij8e9oWJAe4iy9g6Q8wXejbU3y9a0X5susRJtKLzi5j95qy36VJQF9kaC-b_EiEYMq2s2pOmg6tRF_8HWNjQ3WZihJ1jTGXSpjKugyNthu-GnWKZm7XJ9KvwFqFws1a5g/s320/IMG_9414.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">પિહા બીચ એન્ડ માય સિગ્નેચર પોઝ</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br />પોતાના દેશથી અને પોતીકા લોકોથી દૂર રહીએ અને ખાસ્સો સમય થાય ત્યારે મન ઘણીવાર એકની એક વાતનું રટણ કર્યા કરે કે, "એ દેશ કે લોકોમાં તને એવું તો શું ખૂટ્યું કે એક તદ્દન અજાણી જગ્યાએ તારે નવો માળો બાંધવો પડ્યો?"</span></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ન્યુઝીલેન્ડ આવ્યાને મને હવે ઓલમોસ્ટ એક વર્ષ થવાનું. પણ આ સવાલ ઘણાં સમયથી ઘૂમરાય છે. જવાબ શોધવાનો પ્રયત્ન કરું છું તો વારંવાર એક જ શબ્દની આસપાસ મારા વિચારો બંધાય છે અને એ છે, સ્વીકાર-એક્સેપ્ટન્સ.</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">એવું નથી કે મારા શહેરે મારો સ્વીકાર નહોતો કર્યો. મારી પહેલી જોબ હજીય મને વહાલી છે અને હું ઈચ્છું તો ફરી એ જ જોબ એ જ લોકો વચ્ચે કરવા માગું, કોઈ પણ જાતના ચેન્જ વગર. પણ અહીં વાત છે મારા સપનોના શહેરની, જેણે મને હંફાવી, રડાવી અને ઘણી ક્રૂરતાથી જિંદગીના પાઠો શીખવ્યા. મનોજ ખંડેરિયાની પંક્તિને એણે શબ્દશ: સાચી ઠેરવી કે, "<span style="background-color: #faf9f5; color: #363431;">જ્યાં પહોંચવાની ઝંખના વર્ષોથી હોય ત્યાં</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #faf9f5; color: #363431; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">મન પહોંચતાં જ પાછું વળે એમ પણ બને" </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #363431; font-family: "libre baskerville" , "baskerville" , "book antiqua" , "georgia" , "times" , serif;"><span style="background-color: #faf9f5; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">એક વર્ષ સુધી જે મુંબઈ શહેર માટે હું તરસતી રહી એ જ શહેરને છોડવા હું એક વર્ષની અંદર જ તત્પર બની. એવુંય નથી કે લોકો સારા ન મળ્યા. મારી ઓફિસ, મારા એડિટર, મારા ફ્લેટમેટ્સ મુંબઈ શહેરની મારી યાદગાર અને શ્રેષ્ઠ યાદો છે. પણ અહીં વાત છે મુંબઈની. મુંબઈમાં મને થયેલા અનુભવો અને મેં અનુભવેલી લાગણીઓની. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">મારી એક મિત્ર મારા લગભગ ૬ મહિના બાદ મારી જેમ જ મુબંઈ મૂવ થઈ. આજે જ્યારે એની સાથે વાત કરી તો કહે છે, "આઈ એમ ઈન લવ વિથ મુંબઈ. મને નથી લાગતું કે હું કદી ઈન્ડિયા છોડી શકું." લગભગ દોઢ વર્ષ મુંબઈમાં રહ્યા બાદ એ આ શહેરના પ્રેમમાં છે. આ લાગણીથી બિલકુલ વિપરિત હું લગભગ એક વર્ષ પહેલા અનુભવતી હતી. તો આ બધાંનું કારણ શું? </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU3qDr29iHkkoTLesyFyP0_Fw5xSg8-iYCzmMHm_ohJXo2jUakIevpX-tpIhBSE1m1woHUv0KYb66TM8aBP8sVXI5C5cPyy5rmMWJoIhfQaGygQlOX1Jc2KymAxE4sg4b29WI791ymBdk/s1600/IMG_8006.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU3qDr29iHkkoTLesyFyP0_Fw5xSg8-iYCzmMHm_ohJXo2jUakIevpX-tpIhBSE1m1woHUv0KYb66TM8aBP8sVXI5C5cPyy5rmMWJoIhfQaGygQlOX1Jc2KymAxE4sg4b29WI791ymBdk/s320/IMG_8006.JPG" width="292" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">કદાચ<i> </i>જવાબ છે,<i> સ્વીકાર</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">મારા તમામ વિચારોનો ખૂંટો આ શબ્દ સાથે બંધાઈ ગયો છે. નાનપણમાં હું મારા પપ્પાને મારા હીરો ગણતી, પણ મોટી થતી ગઈ ત્યારે એ જ "હીરો" વિલનના રૂપમાં મને દેખાવા લાગ્યા, યસ, ધિસ ઈઝ અ ક્લીશે, પણ એ જ હકીકત પણ છે. સમય જતાં અંતર વધે એ પહેલાં મારી મમ્મીએ મને શિખામણ આપવા માંડી કે તું જેટલા ઝડપથી તારા પપ્પાને એક્સેપ્ટ કરશે એટલો જ સ્ટ્રોંગ તમારો રિલેશન થશે. હું દેખાવે મારી મમ્મીની છબી પણ વ્યક્તિત્વની રીતે મારા પપ્પાની અને એક મ્યાનમાં બે તલવાર ન રહે એ ન્યાયે અમારી વચ્ચે તકરાર વધી, પણ અંતે અમે બંનેએ એકમેકનો સ્વીકાર કર્યો અને આજે કદાચ એકબીજાની ઢાલ બનીએ છીએ. અમે લડીએ છીએ પણ એકબીજાની હૂંફ માટે તરસીએ પણ છે. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">સ્વીકાર માત્ર વ્યક્તિ કે વસ્તુનો જ નહીં. પરંતુ મને લાગે છે કે જે-તે શહેરનો સ્વીકાર પણ આપણી જીવનશૈલીને પ્રતિબિંબિત કરે છે. આ વિચાર બે વર્ષના ગાળામાં બે તદ્દન અલગ શહેરમાં રહ્યા બાદ મને સમજાયો. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">મુંબઈ શહેરને હું સ્વીકારી નહીં શકી અને મુંબઈ શહેર મને. અમે લડતાં રહ્યા, એકમેકને ધિક્કારતા રહ્યા. જો કે, પરિણામ નિશ્ચિત હતું. પણ એ શહેરની ક્રૂરતા હું જ્યારે આ અજાણ્યા શહેરમાં રહી ત્યારે વધારે અસરકારક લાગી. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrpDv14UrvQy9eewZtI6x5TLSrk8w8WrxyV-GFsUWLLSdlCfM3f8eFUN4v80xBK1T2Df2zEnOUv1NXRDkUn3EmcUCQcxHqNiiQDMxFSa5PQ_EoI4nd19Gk8_Q09yweWo6_uXnZpUawlZg/s1600/IMG_7953.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrpDv14UrvQy9eewZtI6x5TLSrk8w8WrxyV-GFsUWLLSdlCfM3f8eFUN4v80xBK1T2Df2zEnOUv1NXRDkUn3EmcUCQcxHqNiiQDMxFSa5PQ_EoI4nd19Gk8_Q09yweWo6_uXnZpUawlZg/s320/IMG_7953.JPG" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ઓકલેન્ડ સ્કાય ટાવર</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ભલે કહો તો મારું ફેમિલિ અહીં છે, પણ હું રહું છું "ગોરા"ઓ સાથે. હું એ તમામ વસ્તુઓ અફોર્ડ કરી શકું છું જે ફિક્સ ઈન્કમ ધરાવતા અને બ્રાન્ડેડ વસ્તુઓના શોખીન અમીરજાદાઓ ભારતમાં કરી શકે છે. જો કે, મારી અહીં કોઈ જોબ નથી. હું ટેમ્પ જોબ્સથી જ આ તમામ સગવડો ભોગવી શકું છું. આમાં વાત ડોલરિયા દેશની કે વિકસિત-વિકાસશીલ દેશની પિપૂડી વગાડવાની નથી. આ વાત છે, એક શહેરના પોતાના બાહુપાશમાં મને સમાવી લેવાની અને એક શહેરની મને ધિક્કારવાની. મારી એ મિત્રને મુંબઈ શહેર પોતાના પ્રેમમાં જકડી શકતું હોય તો હું એ પ્રેમ ના મેળવી શકી એનું કારણ જ એકમેકનો અસ્વીકાર છે. એમાં અન્ય ચર્ચા અસ્થાને રહી.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">એવુંય નથી કે આ શહેરે માત્ર મીઠાં અનુભવો કરાવ્યા. અહીંય આંખોમાં આંસું આવ્યા જ. ઘણી વાર પોતાના શહેરના રસ્તા અને જાણીતા ચહેરાઓ જોવા મન તરસ્યું, પણ આ શહેરે હજુ મને હંફાવી નથી. *ટચવુડ* હા, ટપલીઓ અનેક મારી છે. પણ ફરી એક હાથ પણ લંબાવ્યો છે અને સાથે મુંબઈના ખારા પાણીના જખમોને અહીંના મીઠા પાણીના સરોવરે રૂઝવવામાં મદદેય કરી છે. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ઘણીવાર સપના કે પછી કહો ફેન્ટસી હકીકતનું રૂપ લે ત્યારે એનો ઉમળકો પાણીના પરપોટાની જેમ ક્ષણિક બની જાય છે. મુંબઈ શહેરની મારી લગની એ પાણીના પરપોટા જેવી થઈ રહી. પણ છતાંય દિલના એક ખૂણામાં એ શહેરનો પ્રેમ હજુ અકબંધ છે.</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMocNQFlSkMa4O2asUel26pnWynxEns2AfxKxDSYYbPtBR_Q1LrQU8u4HnG4dbKpuTe9jyz7BME4jCyDSldbXeN9xRsCS7m-I0TtloppXbP8ENbFwdMJRJlX9d1B_TpQdf02J3z0kT22s/s1600/IMG_7661.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMocNQFlSkMa4O2asUel26pnWynxEns2AfxKxDSYYbPtBR_Q1LrQU8u4HnG4dbKpuTe9jyz7BME4jCyDSldbXeN9xRsCS7m-I0TtloppXbP8ENbFwdMJRJlX9d1B_TpQdf02J3z0kT22s/s400/IMG_7661.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ઓકલેન્ડમાં મારું એક વર્ષ અનેક કિસ્સાઓ અને અનેક અવનવા ચહેરાઓથી ઉભરાતું રહ્યું, આ શહેરે જે રીતે મને પોતાનામાં સમાવી લીધી છે, મારી પાસે એના સ્વીકાર સિવાય અન્ય વિકલ્પ નથી. બટ અગેઈન, હુ નોઝ વોટ વિલ હેપન નેક્સ્ટ.</span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ટિલ ધ નેક્સ્ટ ટાઈમ!</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-14352079929901512272016-09-26T02:40:00.000-07:002016-09-26T02:40:01.951-07:00'પિન્ક'<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdsLyrEK_zXgW_sKRpNeGsAKKDYnLt-VcqZDoO3sehEaeWK2XD2NeCTfB-H1ra1-NzvJFz2h5XPzyHYeHtMgiPyawq2bV2eY5MshoNJ1ryjUB9_hw2Zr3-ZPBwSdEeNScx8Dpj5K1a0HI/s1600/dc-Cover-t8rb22t60kqnht9dqr456qkb31-20160809150628.Medi.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdsLyrEK_zXgW_sKRpNeGsAKKDYnLt-VcqZDoO3sehEaeWK2XD2NeCTfB-H1ra1-NzvJFz2h5XPzyHYeHtMgiPyawq2bV2eY5MshoNJ1ryjUB9_hw2Zr3-ZPBwSdEeNScx8Dpj5K1a0HI/s400/dc-Cover-t8rb22t60kqnht9dqr456qkb31-20160809150628.Medi.jpeg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;">નાનપણથી સાંભળતી આવી છું, ભારત મહાન દેશ છે. કેમ? એવો પ્રશ્ન પૂછવાની જરૂર જ નહીં પડી. કારણ કે થોપી દેવામાં આવેલું કે 'મહાન' ભારત દેશે અંગ્રેજો સામે લડત ભીડીને આઝાદી મેળવી. 'મહાન' ભારત દેશ વૈવિધ્યાતાથી ભરપૂર છે અને 'મહાન' ભારત દેશ ભૌગોલિકતાથી અને સંસ્કૃતિથી સમૃદ્ધ છે. આ તો એવી વાત થઈ કે છોકરીને પરણાવવા માટે એનો એડિટ કરેલો ફોટો સમાજમાં ફેરવવામાં આવે. ચશ્મા છે તો પણ ચશ્મા વગરનો ફોટો બતાવવામાં આવે (હા, </span><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;">બે દશક પહેલાની વાત છે આ. આજકાલ ફેશન છે એટલે ચાલી જાય છે.) વાત થોપી દો, સારો દેખાડો કરી દો એટલે એ 'સારું' કહેવાય; બીજાની નજરમાં. બસ, એ જ આખી જિંદગીનો હેતુ બનેલો હોય છે આપણો, આપણા સમાજનો અને આપણી આસપાસ રહેતાં સ્નેહીઓનો.</span></div>
<span class="text_exposed_show" style="background-color: white; display: inline;"><div style="text-align: justify;">
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><br /></span></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
પણ હવે એક નવી પેઢી જન્મી. આ જ ભારત દેશમાં, પણ થોડી મુક્ત વિચારોવાળી. વાત બધી સરખી જ છે. પણ હવે આ પેઢીની અમુક સંતાન લિટરલ મિનિંગ લેવા લાગી, જે હિપોક્રસીથી ભરેલા મગજમાં વમળો પેદા કરવા લાગી. એટલે એ જ જૂની કહાની, પણ નવા ટ્વિસ્ટ સાથે. એ જ બાજીરાવ મસ્તાની અને એ જ મુગલ-એ-આઝમ બનવા લાગી પણ નવા રૂપરંગ સાથે. ફરક એટલો કે એ 'બળવાખોરો'ની સંખ્યા ઓછી હતી પણ આજે એ વધી છે અને એટલે 'પિન્ક' જેવી ફિલ્મો બનાવી પડે છે કે જેથી 'બળવાખોરો'ની વાસ્તવિકતા જાહેર કરી શકાય. </div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
શું ભારત ખરેખર મહાન દેશ છે? હું જવાબ શોધી રહી છું, પણ એ શોધમાં જ્યારે 'પિન્ક' જેવી ફિલ્મનો સામનો થાય ત્યારે ધિત્કાર થઈ આવે, પોતાના હોવા પર, આપણી સિસ્ટમ, આપણી મેન્ટાલિટી પર. હું અહીં 'આપણી' શબ્દનો ઉલ્લેખ કરું છું. કારણ કે હું પણ એક ભારતીય છું અને મારી પણ મેન્ટાલિટી સરખી જ છે. ફરક એ છે કે હું એ વિશે કોન્શિયસ છું અને જરૂર લાગે ત્યાં બદલાવ માટે તૈયાર રહું છું. પણ શું બધા આ રીતે વિચારે છે? ના, કારણ કે હજીય 'પિન્ક' ફિલ્મ બને છે અને હજીય છોકરીઓ આ જ મેન્ટાલિટીનો ભોગ બને છે. આ રિવ્યુ નથી, બળાપો છે. મને પ્રશ્ન થાય કે શા માટે છોકરીઓને સામાન્ય કાયદાઓનું જ્ઞાન નથી અપાતું? કાલે હું પોતાને આ સ્થિતિ જોઉં તો વિચારમાત્રથી તરફડી ઊઠું. કારણ એ ઘટના તો છે જ પણ એ પછીના બનાવો વિચારું એ વધારે ભયાનક રીતે ઉપસે છે. કાયદાઓ સાથે વર્ષોથી રમત રમતા કાળા કોટનો હું સામનો કઈ રીતે કરું જ્યારે મને મારા મૂળભૂત હકો વિશેય ભાન નથી. શું કરું મારી સ્કૂલના 90%નું જ્યારે એ મારું રક્ષણ કરવાનું મૂળભૂત શિક્ષણ નથી આપતી.</div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
મને હજારો વાર શિખામણ મળી છે બહુ હસીને વાત ન કરવાની, તું ઓવરફ્રેન્ડલી છે. મારા પપ્પાએ મને કેટકેટલીય વાર કહ્યું હશે, બેટા એક વાર જો કંઈ થઈ ગયું, પછી જિંદગી બહુ અઘરી છે. એ તને હમણાં નહીં સમજાય. પણ કેમ? હું મનમાં હંમેશાં પૂછતી; કેમ મારે મારી હ્યુમન ઈન્સ્ટિન્ક્ટ મારીને જીવવાનું, મારે કેમ નેચરલ નહીં રહીને કોન્સિયસ બિહેવ કરવાનું? મારી મમ્મીએ ફિલ્મ જોઈને કહ્યું, તારી જ યાદ આવ્યા કરી મને ફિલ્મ જોઈને. આવી કેટલીય મમ્મી અને કેટલીય 'હું' હશે આપણી ત્યાં જે પોતાની સાથે આ ફિલ્મને સાંકળતી હશે, પણ શું એ સુરક્ષિત છે? શું ફિલ્મ જોયા પછી કંઈ ફરક પડશે? શું આપણે આપણી હિપોક્રસી છોડી શકીશું? શું હસીને કે ટચ કરીને વાત કરતી છોકરીઓ મુક્તપણે બિહેવ કરી શકશે?</div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
ફિલ્મની નાની-નાની વાતો કરું તો, એક એકલી સ્ત્રી કોઈ ડિવોર્સી કે મોટી ઉંમરના વ્યક્તિ સાથે સંબંધમાં બંધાય તો એ સ્ત્રીનું ચારિત્ર્ય પ્રશ્ને ચઢે! ભાઈ, એક તો આપણે શબ્દો ભારે ઉપયોગ કરીએ, સ્ત્રી ચારિત્ર્ય. અડધી જંગ તો આ ભારેખમ ટાઈટલો જ હરાવી દે. લેબલ, જજમેન્ટ અને કન્ક્લુઝન; ચાની કીટલી, ગલ્લાથી લઈને પાર્લામેન્ટ આ જ સિદ્ધાંતે ચાલે. કોઈએ ઈન્ડિપેન્ડન્ટ થવું હોય અને માતા-પિતાથી અલગ રહેવાનું પસંદ કરે તો ગંદા કામ કરવા હોય એટલે જ આવો વિચાર કરે. પણ ગંદા એટલે શું? એની મરજી જીવવાને, એની લાઈફના ડિસિઝન જાતે લેવાને ગંદા કહેવાય? હા, મરજી મુજબ જીવન જીવવામાં, ભૂલો કરવામાં ઘણી વાર કિંમત આટલી મોટી હોય શકે, પણ શું એવા ડરથી જિંદગી જીવવી જ નહી? </div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
આ વાત માત્ર ભારતની નથી. કાગળા બધે કાળા અને વિકસિત દેશોની મેન્ટાલિટી પણ વખાણવા લાયક નથી જ. પણ ભારતને ઉદ્દેશવા પાછળ જાતે અનુભવેલી લાગણી છે અને ગુસ્સો છે. પોતીકાપણાનો ભાવ છે. 15 ઓગસ્ટે દેશથી હજારો કિલોમીટર દૂર હોવા છતાં, બ્લેક કોફીના 3 કપ પીધા પછી જાગવાના પ્રયત્ન કરતી વખતે, રાત્રે 3 વાગે જોબ પર જ્યારે ઓલિમ્પિક્સમાં દેશના રાષ્ટ્રગીતની ધૂન સંભળાય તો રૂંવાટા ઊભા થઈ જાય. જાણે કોઈ પરિચિત બોલાવી રહ્યું હોય એવો એક સાદ, અનુભવ અને સન્માન ઉપજી આવે મનમાં અને પોતીકું લાગે પણ આ ફિલ્મની વાસ્તવિકતાથી મન ખરડાય જાય છે. </div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"><div style="text-align: justify;">
સમય હવે પ્રશ્નો પૂછવાનો છે. વર્ષોથી લખાયેલા નીતિ-નિયમોને પકડારવાનો છે. મૂળથી પરિવર્તન લાવવાનો છે તો જ નવી પેઢીનું ભણતર ખરા અર્થમાં ભણતર રહેશે, બાકી નિરક્ષરોની ટોળીને તો અત્યારે જ મારી આંખ સામે જોઈને મન ઉદાસ રહે છે!</div>
</span></span></div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-68894400236434870532015-12-21T08:01:00.002-08:002015-12-21T08:01:43.222-08:00બાજીરાવ મસ્તાની: 'બુદ્ધિજીવી'ઓએ આની આગળ વાંચવું નહીં!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghBBj-Zf1MJiKBa2KW9eNR7sb4tfwhewYcN4Xkz8M972merFqTzJAFLMlX6eQVNxuHjUwgCU29kNjzukba8K4NeMTbzUVQ3oVFF09NN9059HiD2bGHGmZ5Vl6rD7lhgmfH53lluJlssOc/s400/bajirao-mastani.jpg" style="text-align: left;" width="400" /></div>
<br />
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;">ફિલ્મ શરૂ થાય એ પહેલાં સામાન્ય રીતે અમુક સેકન્ડ્સમાં ડિસ્ક્લેમર રજૂ થઈ જતું હોય છે, પણ આ ફિલ્મમાં દેશના (હા, અને હવે તો વિદેશના પણ) 'બુદ્ધિજીવી'ઓને ધ્યાનમાં રાખીને એકદમ શાંતિથી, એક-એક શબ્દ પર ભાર આપીને ફિલ્મનું ડિસ્ક્લેમર રજૂ કરવામાં આવ્યું હતું અને પછીય જો લોકો ઈતિહાસના પોથા ઉઠલાવવા બેસી જાય ત્યારે સાલું થાય કે દીવાલો સાથે માથું અફાડવું જોઈએ, એ લોકોનું!</span><span style="line-height: 19.32px;"> </span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-top: 6px;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;">ફિલ્મ વિશે લખતાં પહેલાં બે-ચાર વાતો સ્પષ્ટ કરવી જરૂરી છે. સંજય લીલા ભણસાલીએ ક્યારેય પોતાની ફિલ્મમાં દર્શાવવામાં આવેલા ઐતિહાસિક તથ્યોને રેફરન્સ તરીકે લઈ શકાય એવી છાતીઠોકીને વાત કરી નથી. સંજય લીલા ભણસાલી એક કવિ છે, એક કલાકાર છે. ઈતિહાસના પાત્રોને મોટા પદડા પર ભવ્યરૂપે રજૂ કરવાની એની એક અલગ આવડત છે અને એમાંય કલાકાર માણસ જો પોતાની કલ્પનાના રંગો ના ભરે તો એનેય પોતાની કૃતિથી સંતોષ ના થાય. આ એક સમજવાની અને એની અનુભૂતિ કરવાની વાત છે. છડે ચોક ઝંડો ફરકાવી એના વિરોધની નહીં.</span><span style="line-height: 19.32px;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;">બીજી વાત, સંજય લીલા ભણસાલીની ફિલ્મ આંખોને આહલાદકતાનો અનુભવ કરાવે, પણ સાથે હૃદયને પણ લાગણીઓથી ભરી દે. આમાં મગજનો ક્યાંય પણ અવકાશ જ નથી. અમુક ફિલ્મો બસ માણવા માટે હોય છે, ટીકા કરવા માટે નહીં. </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-top: 6px;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYtWQP5kt4sIbB3stQBC6C1wep9hAvYIZsFhWWAd7hI4dEQGEC5lFvo8U8u8cQi1WZgEdu3X34QC2X3n3qXJd9q1JrCo8XOv1nRFKK0D5KQEqaVD7WyXhs2iFbFDh9U8j38_5EKpn2xXU/s1600/18bajirao-mastani2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYtWQP5kt4sIbB3stQBC6C1wep9hAvYIZsFhWWAd7hI4dEQGEC5lFvo8U8u8cQi1WZgEdu3X34QC2X3n3qXJd9q1JrCo8XOv1nRFKK0D5KQEqaVD7WyXhs2iFbFDh9U8j38_5EKpn2xXU/s320/18bajirao-mastani2.jpg" width="297" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px;">ફિલ્મમાં ચોક્કસપણે આંખે ઊડીને વળગે એવી ખામીઓ છે, પણ એ સામે ફિલ્મની કથા ઘણી સુંદરતાથી આલેખાય છે. ફિલ્મના કેટલાક દૃશ્યો જેવા કે, બાજીરાવ મસ્તાનીની પહેલી મુલાકાત (અને હા, ટુ ઓલ બુદ્ધિજીવીઓ... ઈતિહાસમાં ક્યાંય પણ આ બંનેની મુલાકાત વિશે સ્પષ્ટ વાત કહેવામાં આવી નથી, પણ આ સંજય લીલા ભણસાલીનો એક કાલ્પનિક-વાસ્તવિક સ્પર્શ છે.), બાજીરાવ-કાશીનું પ્રણય દૃશ્ય (એલિગન્ટ, સેન્સ્યુઅલ અને બ્યુટિફુલ!), મસ્તાનીના પ્રેમમાં કાશીને અન્યાય ન થાય એ માટેનો બાજીરાવનો એક સુંદર છતાં સમજદારીભર્યો પત્ર, શીશ મહેલની તકનિક, મસ્તાનીના સન્માન માટે બાજીરાવનો 'વો મહોત્સવ થા, યે મહેફિલ હૈ'નો બચાવ-પ્રેમ, કાશી-બાજીરાવના દીકરા રઘુનાથ માટે લીલા કપડાંથી ઢાંકેલી ભેટ લઈ જતી વખતે બાજીરાવની માતા સાથે મસ્તાનીના થયેલા સંવાદો, કાશીનું એના પતિને અન્ય સ્ત્રી સાથે વહેંચવાનું દર્દ, સાથે બાજીરાવની પણ કાશીથી નામરજીથી દૂર થવાની પીડા અને દીવાઓને ફૂંક મારી બુઝાવવાનું એ દૃશ્ય!!! અને અફકોર્સ ફિ્લ્મનો ક્લાઈમેક્સ, શબ્દ નથી એના માટે... આવી તો કેટકેટલીય ક્ષણો....</span><span style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px;"> </span></div>
<div style="background-color: white; display: inline; margin-top: 6px;">
</div>
<div style="color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-top: 6px;">
વાત એમ છે કે આપણે માત્ર વિરોધ કરતાં શીખ્યા છીએ. આજ સુધી મસ્તાની પર કોણે ચર્ચા કરી હતી સરેઆમ? નારીવાદી કુસુમ ચોપરાના મસ્તાની પુસ્તકને બાદ કરીએ તો કોણે 3 કોલમમાં એને જગ્યા પણ આપી હતી? પણ તાજેતરના છાપાં ઉથલાવો તો ઠેર-ઠેર બાજીરાવ મસ્તાની દેખાશે. ફિલ્મનું મહત્ત્વ આ છે... સંજય લીલા ભણસાલીએ ન તો પેશ્વા કે ન તો મરાઠા સલ્તનતનું અપમાન કર્યું છે. વાત મરાઠા-પેશ્વા-મુસલમાનને માટે છે જ નહીં. વાત છે વર્ષોમાં ધર્મ-સમાજના નામે ઘૂંટાતા આવતાં એ પ્રેમીઓની જે આજ સુધી મૌન રીતે સંદેશો આપતાં આવ્યા છે. સંજય લીલા ભણસાલીએ તો ભૂલાયેલી એક એવી પ્રેમ-કહાની લોકો સામે મૂકી છે, જેને મન મૂકીને નિહાળવી-માણવી જોઈએ. ચર્ચા થવી જોઈએ એ કારણની કે એક પુરુષ એના બચપણની મિત્ર એવી પત્નીથી સંતુષ્ટ હોવા છતાં શા માટે મસ્તાનીના પ્રેમમાં પડ્યો? પેશ્વા જેવા મગજના સતેજ, ઉત્તમ યુદ્ધકૌશલ્ય ધરાવતો યૌદ્ધા અને મરાઠાઓ માટે જીવવો એ વીર પુરુષ કેમ મસ્તાની આગળ દિલ હારી જાય છે? શું કારણ હોય છે આવા અદમ્ય પ્રેમ પાછળનું? એક બહુ ઊંચા સ્તરના સંબંધો હોય છે, જેને ધર્મના રંગો અને પરિવાર-સમાજની ઈજ્જતના નામે 'રખેલ', 'અસામાજીક', 'પાપ' જેવા વિવિધ નામોથી દબાવવામાં આવે છે, પણ હકીકત એ છે કે રાધા-કૃષ્ણની જેમ એ પાત્રો અને એમના પ્રેમ પણ અમર થતાં જ રહેશે.</div>
</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-51987578690275706552015-12-04T04:24:00.001-08:002015-12-04T04:24:12.603-08:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58VP8DVmGnO2i9ziv3mzn__6Ym3TPqM1DqppOZ0pVk70kGOlEALAS7TUZrJVewB1AsriDKRiCzk_UQh8f1ku-c68Kjvhl54E1S2NqVDWXUNZklyLF3H9Z53nJKaElIpCNJ51NzhoXp8g/s1600/tamasha-still-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58VP8DVmGnO2i9ziv3mzn__6Ym3TPqM1DqppOZ0pVk70kGOlEALAS7TUZrJVewB1AsriDKRiCzk_UQh8f1ku-c68Kjvhl54E1S2NqVDWXUNZklyLF3H9Z53nJKaElIpCNJ51NzhoXp8g/s400/tamasha-still-4.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;">થોડા દિવસ પહેલાં એક કવિતા જોઈ. અસર એવી થઈ કે મનના દરેક ખૂણામાં ત્યારબાદ વખતોવખત એના શબ્દો ઘૂમરાવા લાગ્યા. મનની ઈચ્છા પારખી ફરી એક વાર એ કવિતાને મમળાવી. એ જ અસર... વાસ્તવિક દુનિયા કરતાં કવિતાની એ કાલ્પનિક દુનિયા વધુ સારી લાગે. પ્રશ્ન થાય, હું રહું છું એ દુનિયા વાસ્તવિક છે કે કવિતાની દુનિયા? મન ફરી ફરી એ જ દુનિયામાં જવા માગે અને એને રોકું તો વળી આ વાસ્તવિક દુનિયાના લોકો પાગલ કહેવા લાગે એવી હરકતો થવા લાગે. શક્ય છે આવું? કોઈ કવિતા કલાકો-દિવસો સુધી સતત મગજમાં ઘુમરાતી રહે?</span></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
બિલકુલ શક્ય છે અને આ જ વાત તારા વેદને સમજાવે છે 'તમાશા'માં...</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
કોઈ પણ ફિલ્મની આ પ્રકારની કાવ્યાત્મક શરૂઆત મને યાદ નથી. શરૂઆતથી જ મનની અંદરથી આળસ મરડતો એક અવાજ સંભળાવા લાગે. તમાશા હું પહેલાં જ દિવસે જોઈ આવેલી... કારણ એ જ કે બની બેઠેલા ક્રિટિક્સના રિવ્યુની અસર મારે મારા મન પર થવા દેવી નહોતી. રાતના શોમાં ફિલ્મ જોઈ અને આવીને બધા છાપાંના રિવ્યું વાંચ્યા. નિરાશા થઈ. દિલ પર જાણે લોકોએ ઘા કરી નાખ્યા. ફરી એક વાર દેશના બુદ્ધિજીવીઓ પર શંકા થઈ. બીજા દિવસે પણ રિવ્યુ વાંચ્યા. 'ઈન્ડિયા ટુડે' અને ત્યારબાદ 'એબીપી' ન્યુઝની વેબસાઈટના રિવ્યુથી એક ધરપત થઈ કે ચાલો હજીય આશા છે. પણ પછી મેં મારી જાતને જ સવાલો કર્યા... ઈમ્તિયાઝ અલીની ફિલ્મો માટેનું મારા મનમાં પહેલેથી ઘર કરી ગયેલું આ વળગણ બોલે છે કે પછી રણબીર-દીપિકાનો ચાર્મ? કે પછી એન્જિન્યરિંગથી બીજી ફિલ્ડમાં જવાની વાતની એક સામ્યતાને કારણે હું બાયસ થાઉં છું? જવાબો મેળવવા કોરી સ્લેટ રાખી ફરી એક વાર ફિલ્મ જોઈ અને જવાબો કંઈક આવા મળ્યા...</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
શરૂઆતથી જ એક એવી કવિતા જોવા મળે, જે દિલ અને દિમાગ પર હાવિ થઈ જાય. મનમાં વર્ષોથી દબાવી રાખેલી લાગણીને આમ છડેચોક નગ્ન થતાં પહેલી વાર જોઈ. વેદની આંખોથી રામાયણ (સ્વેટર-બ્લેટ પહેરેલા રામ, શર્ટમાં લક્ષ્મણ અને હાર્ટમાં આર-એસ ના ટેટુ તથા ગળામાં એન્ગેજમેન્ટના રિંગની માળા પહેરેલી સીતા,'અશોક વાટિકા'નો પીઓ બોક્સ) કદી વાસ્તવિક જીવનમાં ના જોયલી કે વિચારેલી. હા, મનમાં આવા જ નિર્દોષ ચિત્રો નાનપણમાં ચિતરેલા હશે. છેલ્લે ક્યારેય આપણે પોતાના મગજની છબીને આમ ઉઘાડી પદડા પર નિહાળેલી? પિયુશ મિશ્રાના અવાજમાં સ્ટોરી... રામ-સીતાની કહાનીમાં પશ્ચિમની કહાની ભેગી કરી ત્યાં તો કહે ક્યા ફર્ક પડતાં હૈ? બધી સ્ટોરી એક જ હોય છે, બસ એની ટ્રીટમેન્ટ અલગ છે. આવી આવી મોમેન્ટ્સ દિમાગ પર છવાયેલી રહે છે.જ્યારે લોકો એમ પૂછે છે કે ફિલ્મમાં નવું શું છે ત્યારે શું જવાબ આપવો એ જ સમજ ના પડે. એટલું કહેવાનું મન થાય કે દોસ્ત ફિલ્મ ફરી એક વાર જો અને આ વખતે નવું શોધવા નહીં, જે છે એ માણવા જો. પછી નવું જ નવું દેખાશે.</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
ફિલ્મમાં પંચલાઈન એટલી બધી છે કે ઊભા થઈને તાળી પાડવાનું મન થાય. હા, એ વાત પણ સાચી કે કેટલીક ફ્રેમમાં સંવાદોની ઉણપ લાગી. રણબીર-દીપિકા વચ્ચેના કદાચ બે સંવાદો મને અત્યંત નબળા લાગ્યા, પણ છતાં ફિલ્મના અન્ય સંવાદોની સામે બે કાચી ક્ષણો ભૂલી જવાય એવી છે.</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
આ ફિલ્મને જ્યારે વેક અપ સિડ કે પછી રોકસ્ટાર- લવ આજકલ, થ્રી ઈડિયટ્સ સાથે સરખાવવામાં આવે છે ત્યારે દુ:ખ થાય છે. અત્યંત દુ:ખ... કેમ? કારણ એ કે હા માનું છું કે ફિલ્મમાં ફરીથી રણબીર દિલને જ અનુસરવાનું કહે છે. જે ગમે, જે કરવું છે એ જ કરવા કહે છે અને આ ફિલ્મોમાં ઉત્તમ શૈલીમાં એ પદડે દર્શાવી જ દીધું છે તો ફરી કેમ? ફરી એટલા માટે કે આ ફિલ્મો પછી નેશન વોન્ટેડ ટુ નો કે દિલની વાત તો સાંભળીએ પણ અવાજ લાવીએ ક્યાંથી? અને તમાશા આ સવાલનો જવાબ છે.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFavfeE8ai-EokzIyfD8I1lwCRboNua5xqU2JHCCkE3-6NjFbSubuPGgRP1_rQwjeKkX129TFgAqen3QEfGVpIdM43jyyhMtvHdZ18ZZIhecerZsV6QDCddlOlgh2qYRw8VHcjMXFMiKg/s1600/396023-394646-tamasha-still.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFavfeE8ai-EokzIyfD8I1lwCRboNua5xqU2JHCCkE3-6NjFbSubuPGgRP1_rQwjeKkX129TFgAqen3QEfGVpIdM43jyyhMtvHdZ18ZZIhecerZsV6QDCddlOlgh2qYRw8VHcjMXFMiKg/s400/396023-394646-tamasha-still.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
તમાશા એ ફિલ્મોથી આગળ પણ કંઈક કહે છે અને એ છે દિલનો અવાજ કઈ રીતે સાંભળવો... આગળની ફિલ્મોમાં કહી દીધું કે પોતાના પેશનને ઓળખો એને ફોલો કરો. દુનિયા તમારા પગ નીચે હશે.. પણ એક સવાલ... કઈ રીતે? પિયુશ મિશ્રાના અવાજમાં 'ફરેબી', 'ઠગ' જેવા શબ્દો સાંભળીને જો દિલ હલીના જાય તો સમજવું કે આપણી અંદરના બચપણનો એ સાપ સંપૂર્ણપણે મરી ગયો છે. ફિલ્મ દિલની વાતને ફોલો કરવા ઉપરાંત આપણી અંદરના મરી ગયેલા એ બચપણને પાછું ઉઠાડે છે જે આપણને સામાન્યમાંથી અસામાન્ય બનાવવાની શક્તિ ધરાવે છે, જે 'કઈ રીતે'નો જવાબ આપવા સક્ષમ છે.</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
થિયેટરમાંથી બહાર આવતાં યંગસ્ટર્સને એવું સાંભળતાં જોઉં કે 'કોણ લાવેલું આ ફિલ્મ માટે, પૈસા લો પાછા એની પાસેથી' ત્યારે ઝણઝણાટી થઈ આવે કે આ સમાજે બાળપણની ક્રૂર હત્યા કરી નાખી છે. આ ફિલ્મ એ જ વ્યક્તિ માણી શકે જેણે બાળપણ ક્યાં તો અંદર જીવતું રાખ્યું છે અથવા અર્ધજાગૃત છે. આ વ્યક્તિઓ કદાચ ફિલ્મ જોઈ સમાજના બંધનો તોડી શકવા વિચારશીલ બને અથવા પોપકોર્ન ખાયને ઘર ભેગા થાય, પણ સાલું જેને ફિલ્મ જોયા બાદ પણ પેટનું પાણી ના હલ્યું એના પર સમાજનો કેવો પ્રભાવ પડ્યો કહેવાય? આવો સમાજ? આ માનસિકતા?</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
ફિલ્મમાં દરેક ફ્રેમને એક ચોક્કસ માપદંડના આધારે ફિલ્માવામાં આવી છે. લાગણીવશ થયા વિના પણ જોઈએ ને તો હૃદય સાલું હચમચી જાય છે. દિલની વાતો સાંભળવા માટે અવાજ તો જોઈએ ને? તમાશા એ અવાજ છે. જો તમને આ અવાજ સંભળાયો તો ઈમ્તિયાઝ અલી કહે છે એમ કે હજુ પણ મોડું નથી થયું, પણ જો આ અવાજ નથી સંભળાતો તો પછી કદાચ દુનિયાની સૌથી અમૂલ્ય ચીજ તમે ગુમાવી ચૂક્યા છો. પણ જ્યાં સુધી મને ધ્યાન છે ત્યાં સુધી એ અવાજ કદી મરતો જ નથી. માત્ર દિલને બહેરું બનાવવામાં આવે છે, સમાજના ડરથી.</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px; text-align: justify;">
ખેર, હું તો આ કવિતાના નશામાં હજુ રહેવા માગું છું, પણ સવાલ એ છે કે શું તમે આ નશો માણ્યો છે ખરો? શું સાચા-ખોટા, ગમા-અણગમા અને કહેવાતી 'બુદ્ધિ'ના માપદંડમાં ફસાયા વિના બાળસહજ ભાવે ફિલ્મને માણી છે ખરી? ના માણી હોય તો એક વાર ફરી કોરી સ્લેટ રાખી ફિલ્મ જુઓ, દિલનો અવાજ સંભળાશે. એ અવાજ માત્ર જીવનની દિશા નક્કી કરવા માટેનો નથી એ અવાજને તમારી અંદરના વાસ્તવિક વ્યક્તિને બહાર કાઢવાનો છે, એ અવાજ છે તમારી જિંદગી 'લોકો'ની ચિંતા કર્યા વગર માત્ર તમારી ઈચ્છાએથી જીવવાનો અને એ અવાજ છે દુનિયાની સામેથી મુખોટો કાઢી નવેસરથી જિંદગીને માણવાનો...</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px; margin-top: 6px;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 19.32px;">તમાશા એક અરીસો છે, જો ધ્યાનથી જોશો તો તમારી છબી ઉઘાડી કરી દેશે. અવાજ તો આવશે જ, એને સ્વીકારવો કે ના સ્વીકારવો એ તમે નક્કી કરી લેજો.</span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-50986390358689441472015-09-30T03:27:00.001-07:002015-10-01T02:36:16.385-07:00મારા દાદાજીનો અસબાબ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ7Bc3i-PNxPsNxJnr_aHgsyMV564OK5R-HxPV5zccJt8zg4YEmUTnszQEC042jtV-QAWDxNL5HGkGf4ddxGwVkcMw62FQVHWYIsI6e1RuedzErJgxca_J_IPzTQeR40NCA1Kz2ssyk9o/s1600/12047350_10206865889639695_1447968926_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ7Bc3i-PNxPsNxJnr_aHgsyMV564OK5R-HxPV5zccJt8zg4YEmUTnszQEC042jtV-QAWDxNL5HGkGf4ddxGwVkcMw62FQVHWYIsI6e1RuedzErJgxca_J_IPzTQeR40NCA1Kz2ssyk9o/s320/12047350_10206865889639695_1447968926_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બાકી, શું નવા-જૂની</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આજે શું ખાધું</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> બસ, આ બે સ્ટાન્ડર્ડ સવાલોથી
દાદાજીની વાત શરૂ થતી. તબિયતનું પૂછીએ તો કહે, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હાઈ ક્લાસ. બસ, આ જરા આંખની તકલીફ
છે.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> છેલ્લાં એક વર્ષમાં
દાદાજી સાથે ફોન પર આટલી વાતો થતી. ઋતુ બદલાઈ એટલે વરસાદ ને ગરમી-ઠંડીનું પૂછી લે.
એકાદ વાર એવુંય પૂછે ક્યારે આવાની</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હું
કહું હમણાં તો નહીં હવે. તો કહે, આવતાં રહેવાનું, મમ્મી-પપ્પાને પણ ગમે. પોતાની
વાત નહીં, પણ ગમે તો એમનેય ઘણું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હું
ફ્લાઈંગ રાણીમાં રાત્રે ૧૧ વાગ્યે સુરત પહોંચું. મમ્મી-પાપા આવ્યા હોય સ્ટેશને
એટલે ઘરે માત્ર દાદાજી હોય. જેવો દરવાજો ખૂલવાનો અવાજ આવે કે તરત એમના રૂમમાંથી
બૂમ મારે, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોણ</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> હું કહું, દાદાજી, અમે છીએ. એટલે
કહે, કોણ અમી</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એટલે ક્યારેક રૂમમાં
જઈને મોઢું બતાવી આવું. પછી સવારે સાથે ચા પીવાનું કહી છૂટા પડીએ. (પણ હું એટલી વહેલી ઊઠતી નહીં.) આવો એક વર્ષથી
નિયમિત કાર્યક્રમ. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મારા
દાદાજીની યાદો ઘણી, પણ છૂટી છવાયેલી. એમ બોલે ઓછું, પણ પાછી વાતો કરવા ઘણી જોઈએ.
જૂનું-જૂનું યાદ પણ બધું. ઈંગ્લિશ મીડિયમમાં ભણેલા. એ બધું કેટકેલીય વાર સંભળાવી
ચૂકેલા. પપ્પાનો</span><span lang="EN-US">,</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">
ભાઈ</span><span lang="EN-US">-</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ભૂમિનો અને મારો મોહ પણ
ખરો. મમ્મીને કદી બતાવે નહીં, પણ રૂપા વગર એમનો એક દિવસ જાય પણ નહીં. પોતાનામાં રચ્યા-પચ્યા રહેવાનુંય એટલું જ ગમે. સ્વભાવે શિસ્તબદ્ધ અને એકદમ
પર્ટિક્યુલર. એમના હલન-ચલન પરથી સમય નોંધી શકાય એટલા નિયમિત. ઘરમાં ખાસ બોલે નહીં,
પણ એમની વસતી જરૂરથી લાગે. </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કેટલા
વાગ્યા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> જેવા સવાલોથી લઈને </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બરફનો એક ગાંગરો આપ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> જેવું કંઈને કઈ ચાલ્યા કરે. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">લોકો
મળવા આવે એ એમને બહુ ગમતું. સોસાયટીના ફેરિયા, દૂધવાળા બધા જ ઓળખે દાદાજીને. એમની
બર્થ ડેના દિવસે એ બધાને અને અમને ડેરી મિલ્ક ચોક્કસપણે મળે. પૈસાનો પણ વ્યસ્થિત
હિસાબ રાખે, પણ ક્યારેક મને કંઈક લેવા મોકલે અને ૧૦-૨૦ રૂપિયા બચ્યા હોય તો કહે,
લે, 'તું રાખ. દાદાજી ની હશે ને ત્યારે યાદ કરજે.' રોજના પેપરને વ્યસ્થિત ગળી
વાળતાં, તારીખ-વાર લખતાં અને પસ્તી પણ એ જ વેચતાં. એમાંથી રૂપિયા આવે એ મને આપતાં. ભાઈ હતો તો એને વધારે આપે. મોટો એટલે. મને ઓછા આપે. પણ કામ પણ એ જ બધા કરતો એટલે એની માયા બહુ વધારે. પણ આજેય જ્યારે વિચારું તો એ જે રૂપિયા મને મળતાં એના જેવી ખુશી મને આજ સુધી ક્યારેય મહિનાની સેલેરી જોતાં થઈ નથી. કદાચ આ એક ક્લીશે છે, પણ આજકાલ સાંભળતા આવેલા આ બધા વાક્યો અને શબ્દોને નજીકથી અનુભવવાનું નસીબે આવ્યું છે. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મારા
દાદાજી જેટલું જીવ્યા એટલું સ્વસ્થ અને આત્મનિર્ભરતાથી જીવ્યા. બાના મૃત્યુ સમયે
હું નાની હતી. એમના મૃતદેહને નવડાવવાની વિધિ હતી ત્યારે હું ડરી ગયેલી, રડેલી. હું
સ્પર્શ પણ નહોતી કરી શકી. પણ દાદાજીના અંતિમ દરેક શ્વાસની પળોમાં હું હાજર હતી.
પહેલી વાર જીવ જવો એટલે શું એ નજરોથી જોયું. માણસની કુદરત આગળની લાચારી જોઈ. મારા
દાદાજીની છેલ્લા દિવસ સુધી જાતે ચાલવાની જીજીવિષા જોઈ. એમ કોઈનું પણ સાંભળી ના લે,
પણ છેલ્લે મેં એમને ડોકું હલાવી દરેકની વાતો સાંભળતાં જોયા. મારા હાથેથી એમને
ચમચીએથી ખવડાવતાં એમના ચહેરાની લાચારીને જોઈ. મરતી વેળાએ શરીરના ગરમાટાથી ઠંડુ
પડવાની એ ક્ષણો દરમિયાન એમના ચહેરા પરની નિર્લેપતા જોઈ. પોતાનાને ગુમાવવું શું એનો
પહેલી વાર સભાનપણે અનુભવ કર્યો. મારા પાપાની આંખોના પહેલી વારના આંસુ અને ભાઈની
ગેરહાજરીનું એમના અંતરમનનું દુ</span><span lang="EN-US">:</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ખ
જોયું. મમ્મીના રોજિંદા જીવનનો એક ખીંટો અચાનક જ તૂટી જતાં જોયો. એમના જીવનમાં
પડેલો આ ખાલીપો એમના ચહેરા પર જોયો અને આ બધી લાગણીઓથી દૂર શબવાહિનીમાં શાંત ચહેરે
સ્માશાન સુધી જઈ રહેલા મારા દાદાજીના દેહને બહારના ઘોંઘાટમાં સ્થિર-નિશ્ચિંત સૂતેલો પણ જોયો. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હજુ સુધી સાંભળતાં આવેલા </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ધાર્યું નહોતું</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ખાલીપો</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> જેવા શબ્દો આજે અચાનક અર્થસભર અને પોતીકા લાગવા
લાગ્યા. એમ ત્યારે હજારો વાર </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">દાદાજીના
રૂમમાં....</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">થી વાક્યો શરૂ થતાં, પણ
આજે જ્યારે બોલવાનું આવે કે એ તરફ જોવાનું આવે ત્યારે હજુય આ વાસ્તવિકતાને પચાવી કે સ્વીકારવી કેમ એ સમજાતું નથી. પોતાની વ્યક્તિને ગુમાવવું એટલે શું છે એ કદાચ આટલું નજીકથી
ક્યારેય જાણ્યું નહોતું. પણ આજે દાદાજીની આત્માને શાંતિ મળે એવી હરપળે દુઆ થાય છે.
</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આજે
જ્યારે એમના રૂમની સફાઈ કરી ત્યારે બા સાથેના એમના ફોટોગ્રાફ્સ, એમના જરૂરી કાગળ અને
એમના રૂટિનની જરૂરી ચીજ-વસ્તુ સિવાય બીજું કંઈ હતું નહીં. એમની ખરી સંપત્તિ અમે
હતા. અમારો પરિવાર હતો અને છેલ્લી ઘડી સુધી એ પરિવાર એમની સાથે હતો. એમના છેલ્લાં
શ્વાસ સુધી એમને અમે ધરપત આપતાં કહ્યું હતું કે અમારી ચિંતા ના કરતાં. અમે સુખી
છીએ. કદાચ એટલે જ એકદમ શાંતિથી અને સ્વસ્થ રીતે એમણે દેહ છોડ્યો હશે</span><span lang="EN-US">!</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-29361887665626312782015-04-01T05:50:00.002-07:002015-08-19T05:37:10.579-07:00‘પ્રકૃતિ જીવન ટકાવે તો છે, પણ તેના સંસર્ગે રહેનારને જીવન જીવતા પણ શીખવાડે છે.’<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ધ્રુવ ભટ્ટ... આ શબ્દ મેં
પહેલી વાર એક વર્ષ પહેલાં સાંભળ્યો હતો, મારા એક ઈન્ટેલિજન્ટ મિત્ર પાસેથી. એ
મિત્ર </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">તત્ત્વમસી</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> વાંચીને </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">હું સખત પાગલ થઈ ગયો હતો</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એમ ઘણી વાર બોલતાં, પણ પુસ્તકનું
નામ સાંભળી મને થતું કે હશે કોઈ પુસ્તક... પણ પછી ધ્રુવ ભટ્ટ પોતે સુરત આવ્યા. ૨-૩
દિવસ રહ્યા. એમનું અકૂપાર નાટક સુરતમાં ભજવાયું. ચેતનભાઈને કારણે મને એમની સાથે એ
નાટક જોવા મળ્યું અને સાથે દૂરથી, પણ ધ્રુવ ભટ્ટને જોવા મળ્યા. હજી પણ ધ્રુવ
ભટ્ટની પ્રતિભાથી હું અજાણ હતી. નાટક શરૂ થયું અને સ્થાનિક ભાષામાં વણાયેલું એ
નાટક મને બાંધતું ગયું. સાથે-સાથે ચેતનભાઈ તળપદા શબ્દો સમજાવતાં ગયા. નાટક પત્યું
પછી જાણે કોઈ મને બળજબરીથી એ નાટકની દુનિયામાંથી બહાર કાઢતું હોય એમ લાગ્યું. મારે
હજી એ દુનિયામાં રહેવું હતું અને હું રહી. મેં </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અકૂપાર</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> પુસ્તક વાંચી કાઢ્યું. નાટક જેવી
જ તીવ્ર લાગણી મનને ઘેરી વળી. પછી મારા એ અતિ પ્રતિભાશાળી મિત્રએ એક વાર ફરી </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">તત્ત્વમસી</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ની વાત કરી. એટલે વખત જતાં એ પુસ્તક
હાથમાં લીધું. એ પુસ્તક હાથમાં લીધું ન લીધું, હું નર્મદાના પ્રેમમાં પડી ગઈ. એના
કિનારા, એની આસપાસના વિસ્તાર અને જંગલમાં ફરી વળવાની મને તીવ્ર ઝંખના થઈ આવી.
ધ્રુવ ભટ્ટને સુરતમાં ન મળ્યાનો પારાવાર અફસોસ પણ થયો. પણ એ અફસોસ એમના પુસ્તકો
વાંચી પૂરો કરવાનું નક્કી કર્યું અને એ નિશ્ચયરૂપે હાલમાં </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સમુદ્રાન્તિકે</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> વાંચ્યું.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એક
પુસ્તકથી વાચક શું ઈચ્છે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પ્રેરણા,
જ્ઞાન, રીફ્રેશમેન્ટ, માહિતી, આનંદ</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પણ
જો પુસ્તકમાંથી તમને સ્વની ઓળખ, પસંદ, ઝંખના, એક નવી દુનિયા, પ્રકૃતિની સમજ અને
દુનિયાના અનોખા વ્યક્તિઓની ઓળખ મળે તો</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બસ,
આવું જ કંઈક છે સમુદ્રાન્તિકેના એક એક પાના પર. જેમ જેમ પાનું ફરે તેમ તેમ તમારું
મન એક એવી દુનિયા તરફ ખેંચાતું જાય જ્યાં વર્ષોથી જવાની કે ફરવાની તમે ઈચ્છા કરી
હોય. સમુદ્રકિનારે બેઠાં, હવા ખાતાં કે રેતીમાં હાથ ફેરવતાં ક્યારેય જો
પોતીકાપણાની કે સ્નેહની લાગણી થઈ હોય તો આ પુસ્તકના દરેકે દરેક અક્ષરે તમે
પ્રકૃતિને માણી શકશો. આજનો આધુનિક માણસ સ્માર્ટફોન અને ઈલેક્ટ્રોનિક ગેજેટ્સથી એવો
ઘેરાયો છે કે જો એને ૩૬૫ દિવસમાંથી પાંચ-છ દિવસના હળવા વેકેશન દરમિયાન પ્રકૃતિનો
આનંદ મળે તો પણ ધન્ય થઈ જાય અને એમાંય હવે ટુરિઝમનો વિકાસ જેવા ભારેખમ શબ્દોને
કારણે વિદેશી ફૂડ ચેઈન અને આધુનિક સવલતો વચ્ચે માણસ રહેતો હોય છે. એટલે પ્રકૃતિ
સાથે તે સીધો સંબંધ બાંધી શકતો નથી. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આજકાલ એવા સરવે કરવામાં આવે છે કે વ્યક્તિ દિવસની આટલી મિનિટ ફોન ચેક કરવા પાછળ ગાળે છે, આટલા કલાક ઓનલાઈન હોય
છે બ્લા... બ્લા... પણ આ પુસ્તક વાંચતી વખતે મને સતત એક વિચાર આવતો કે હું દિવસની,
અઠવાડિયાની કેટલી મિનિટ પ્રકૃતિને આપું છું</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જવાબમાં શરમ તો આવે જ, પણ સાથે
પ્રકૃતિની આપણા માટેની સ્વીકારવૃત્તિનો અહેસાસ થાય તો તેના માટે માન પણ ઉપજી આવે. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સમુદ્રાન્તિકે</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પુસ્તકના કેટલાક વાક્યો છે, જે
પ્રકૃતિ નજીક ખેંચે છે એ લખવાનું મન થાય છે. આ પુસ્તકનો નાયક કહે છે કે, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મેં અનુભવ્યું છે કે જે માણસ
પ્રકૃતિની નિકટ રહે છે, તેને પ્રકૃતિ પોતાના મૂળભૂત ગુણોનું દાન કરે છે.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પ્રકૃતિ જીવન ટકાવે તો છે, પણ તેના
સંસર્ગે રહેનારને જીવન જીવતા પણ શીખવાડે છે.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> આવી તો અનેક વાતો વાંચીને ઊંડા
વિચારોમાં ગુમ થનારી મોમેન્ટ્સ મેં ઘણી માણી છે અને સાથે પ્રકૃતિના પ્રેમમાં પણ
પડી છું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBnYT0tMazfznE5USO74mhQxXrawKcUBLrke7mQt8GShr3BsNlikuZb9bFLynNFzeWpY73RQkTQRP060zTLdsVqigVR3KS4h99WD6K7uYaaMgq8mu__OXaXaJp4HEOFXwn47-7svIJqUg/s1600/11130481_10205561201903317_1588570745_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBnYT0tMazfznE5USO74mhQxXrawKcUBLrke7mQt8GShr3BsNlikuZb9bFLynNFzeWpY73RQkTQRP060zTLdsVqigVR3KS4h99WD6K7uYaaMgq8mu__OXaXaJp4HEOFXwn47-7svIJqUg/s1600/11130481_10205561201903317_1588570745_n.jpg" width="237" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મજાની
વાત તો એ છે કે ૧૯૯૩માં પહેલા વહેલા પ્રકાશિત થયેલા આ પુસ્તકમાં આધુનિક માનવી,
પ્રકૃતિ સાથે તેનો મેળાપ અને દુનિયાને જોવાની એની બદલાતી દૃષ્ટિની વાસ્તવિકતા આજે
પણ એટલી જ યથાર્થ લાગે છે.</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મને
ગુજરાતી ભાષા પ્રત્યે અનહદ પ્રેમ છે. આ ભાષા માટે હું લડી પણ છું અને સતત લડતી પણ
રહીશ, કારણ કે આ ભાષાની જે ખૂબસુરતી હું માણી શકું છું, વાંચી શકું છું એ મને અનહદ
ખુશી આપે છે અને ધ્રુવ ભટ્ટના પુસ્તકોમાં માત્ર ભાષાની મજા જ નહીં, પરંતુ તેની
અંદરના સત્ત્વને પણ જેમનું તેમ રાખવામાં આવે છે, જે તેમના તમામ પુસ્તકની વિશેષતા
છે. બીજી વાત એ કે, પુસ્તક વાંચવાથી એક જોમ આપમેળે આવી જાય. કંઈક કરવાનું, કંઈક
લખવાનું ને કંઈક માણવાનું. દરેક પાત્રોની વિશેષતા, તેનું વર્ણન અને કથાનો પ્રવાહ
અદભુત હોય છે. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આટલા
વર્ષોમાં પુસ્તકોના થોડા ઘણા વાંચન પછી એ તો અનુભવ્યું કે જે પુસ્તકો વાંચ્યા પછી
મનના એક ખૂણામાં સ્થાન બનાવતાં હોય તો એવા પુસ્તકના લેખક અને તેના લેખનમાં હકીકતનો
વાસ છે. આટલા લાંબા લખાણનો હેતુ બે જ છે. એક, રોજના વ્યસ્ત જીવનમાંથી આ પુસ્તક
વાંચવાનો થોડો સમય કાઢો અને બે, પુસ્તક વાંચ્યા પછી, તમે જ એનો બીજો હેતુ મારી
સાથે શેર કરશો એની મને ખાતરી છે. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-55908850888533889462015-01-03T10:52:00.002-08:002015-01-04T21:26:35.845-08:00રોન્ગ નંબર!!!!!!!!!!!!!!!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPWfMcllXgJPD6nYy6jRhoUTSMQchnP_7MNfw5pCmn5LBJpUW9hvXPfwkk4LmVniyPaJ4g9rWWY_Q18WH29ptX8T-UE3B_B3OOUcHkLHkJc2E6o329iyDcvk3t-Vkwjt4Um_EDbywXtcE/s1600/06_PK-4th-Poster.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPWfMcllXgJPD6nYy6jRhoUTSMQchnP_7MNfw5pCmn5LBJpUW9hvXPfwkk4LmVniyPaJ4g9rWWY_Q18WH29ptX8T-UE3B_B3OOUcHkLHkJc2E6o329iyDcvk3t-Vkwjt4Um_EDbywXtcE/s1600/06_PK-4th-Poster.jpg" height="246" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">દિવસો
પછી આજે ફાયનલી </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પીકે</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> જોવાનો સમય મળ્યો. પિક્ચરના
સેકન્ડ હાફથી જ મન એક વિચારે ચઢ્યું કે આ વિરોધ શાનો</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ભગવાન વિશે દર્શાવવા માટે</span><span lang="EN-US">?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">વેલ,
મને લાગે છે કે દેશના લોકો કદાચ ફિલ્મને સમજ્યા જ નથી. ફિલ્મમાં પીકે રોંગ નંબરની વાત
કરે છે. </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોઈ ફિરકી લે</span><span lang="GU"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">રહા હૈ</span><span lang="EN-US">…’ </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આ વિરોધમાં પણ મને એવું જ કંઈક
લાગી રહ્યું છે. કારણ કે જો લોકો ફિલ્મ સમજ્યા હોત તો વિરોધ મંદિરોમાં ભગવાનને
નામે આધિપત્ય જમાવી ચૂકેલા, ગલી-ગલીએ જોવા મળતાં ધૂતારાનો થયો હતો. </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પીકે</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">નો નહીં. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આપણે
ક્યારે સરળ અને સાદી ભાષાને સમજીશું</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આ
વાત મને ખરેખર છેલ્લાં કેટલાય મહિનાઓથી પરેશાન કરે છે. આજે સ્થિતિ એવી થઈ છે કે
ટ્રેનમાં ટ્રાવેલ કરતાં ભૂલ-ચૂકમાં પણ કોઈ સામે હસાય જાય તો પહેલા એના મનમાં વિચાર
એ આવશે કે આ કોણ છે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઓળખે
છે</span><span lang="EN-US">? અરે, દોસ્ત... જસ્ટ સ્માઈલ બેક. બાકીનું પછી જોઈ લેવાશે! </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">નાના બાળક સામે જોઈને
હસીએ તો એની માતાને વિચાર આવશે આની નજર તો નહીં લાગે ને</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માણસનો માણસ પ્રત્યેનો વિશ્વાસ
એટલી હદે હણાયો છે કે તેણે એક પથ્થરનો સહારો લેવો પડે છે. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એક ઔર સવાલ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> દરમિયાન પ્રશ્ન હતો કે શું કામ
લોકો જે એક ઉમ્મીદ પર જીવી રહ્યા છે એને તોડવી</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પણ મારો મૂળ પ્રશ્ન છે, ખોટી આશા જ
કેમ બાંધવી</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> જે વ્યક્તિ આત્મહત્યા
કરવાનો છે, એને ઈશ્વરની રાહ બતાવીને બીજા બે-ચાર મહિના આગળ વધારી શકાય, પણ અંતે તો
ઈશ્વરનો ભ્રમ તૂટશે ને સાથે </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઈશ્વરમાં જે થોડી ઘણી શ્રદ્ધા છે એ પણ અને મરશે તે તો અલગ જ. મુશ્કેલીમાં
પડેલાને કોઈ ખોટી શ્રદ્ધા કે ખોટા દિલાસાને બદલે શું તેની મુશ્કેલીનો ઉપાય નહીં
બતાવી શકાય</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">માણસ મુશ્કેલીના સમયમાં
પણ બીજાને ઈશ્વરના નામે છેતરવાનું જ પસંદ કરે છે</span><span lang="EN-US">?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ફિલ્મની
એક વાત ખરેખર પસંદ પડી. મને ઘણીવાર પૂછવામાં આવે છે... ભગવાનમાં માને છે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એટલિસ્ટ હવે મારી પાસે જવાબ છે.
હું જેણે આપણને બનાવ્યા એમાં માનું છું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ફિલ્મમાં સરફરાઝનો જે રાઝ ખૂલે છે, ત્યારે પણ આ જ સરળતાની વાત છે. જોવા જઈએ તો આપણામાં એક
અગાઢ શક્તિ રહેલી છે. બસ, આપણે ઉપયોગ ખોટી જગ્યા કરીએ છીએ. જેમ કે, જગ્ગુ કોઈ બાબામાં વિશ્વાસ કરતી નથી અને એમને ખોટા સાબિત કરવા માટે લગ્નનો પ્રસ્તાવ મૂકે છે.
પણ દિલના એક ખૂણામાં તો એ બાબાની વાત ફર્યા જ કરે છે અને ત્યાં જ રોન્ગ નંબર લાગે
છે. આપણે હંમેશાં નકારાત્મકતા પર પોતાની બધી એનર્જી કેન્દ્રિત કરીએ છીએ. શા માટે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જો આ એક સરળ વાત સમજાય તો પછી કોઈ
ખોટી ઉમ્મીદ બાંધી આપતાં ભગવાનની જરૂર નહીં પડે. પીકેએ કોઈ મોટી વાત કે ગૂઢ રહસ્ય
નહોતું ખોલ્યું. એક સાદી, સરળ પરિસ્થિતિનો ખુલ્લા મગજથી વિચાર કરીને એક સીધો તર્ક
આપ્યો, જે સાચો પડ્યો. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જોકે, એવું જરૂરી પણ નથી કે એ તર્ક સાચો જ પડે હંમેશાં, પણ શું વસ્તુને જટિલ
બનાવવાથી એનો ઉપાય જડશે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ના,
તો પછી શા માટે નાની બાબતોને પણ આપણે જટિલ બનાવતાં રહીએ છીએ</span><span lang="EN-US">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બીજી
રસપ્રદ વાત એ લાગી કે ધર્મની વિરૂદ્ધ ફિલ્મ છે એમ કરીને તો લોકોએ પીકેને વખોડી જ,
પણ સાથે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઓહ માય ગોડ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> સાથે સરખામણી કરી. પણ ફરીથી આ
રોન્ગ નંબર જ થયો ને</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આમીર
બતાવી રહ્યો છે ચંદ્ર અને આપણે બધા ચર્ચા કરીએ છીએ એની આંગળીની... ભાઈ, વિરોધ
કરવાને બદલે એમ વિચારોને કે આ બુદ્ધિશાળી ડિરેક્ટર્સ, રાઈટર્સ અને કલાકારોએ શા
માટે ફરી ફરી એકના એક વિષય પર ફિલ્મ બનાવવી પડે છે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">શું માન્યતામાં આપણે વાસ્તવિકતા
ભૂલી ગયા છીએ</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">નાનપણની રમત યાદ છે</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ટેલિફોન-ટેલિફોન</span><span lang="EN-US">? વર્ષો પહેલા શરૂ થયેલી </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આ રમતની મૂળ વાત આજે આપણી પાસે કંઈક અલગ જ રીતે નથી ફરી રહી</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">શું આ રમતનો અંત હવે આવવો નહીં
જોઈએ</span><span lang="EN-US">?<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જવાબ
અધૂરો જ રહેશે, કારણ કે હજુય આપણે રોન્ગ નંબર જ ડાયલ કરી રહ્યા છીએ.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-47161337720503395122014-12-13T05:19:00.001-08:002014-12-13T05:19:54.758-08:00યે હૈ બમ્બઈ મેરી જાન...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4UPBlZRyeikmjnpABJTV6CXPapfASzrcWyRFGy9cs9usqlbgAE6_1ZEwg3GZysba8nOy3X7pgGNKG6Tr4Cn_s83FiFdJCh55iaV3c_8l6rNSpfbcDPHlNdFDLS6NkIynx2Wz3oM_qmlI/s1600/2012-08-04+14.34.51.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4UPBlZRyeikmjnpABJTV6CXPapfASzrcWyRFGy9cs9usqlbgAE6_1ZEwg3GZysba8nOy3X7pgGNKG6Tr4Cn_s83FiFdJCh55iaV3c_8l6rNSpfbcDPHlNdFDLS6NkIynx2Wz3oM_qmlI/s1600/2012-08-04+14.34.51.jpg" height="300" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સામાન્ય રીતે નવું વર્ષ
એટલે ક્યાં તો દિવાળીનો બીજો દિવસ અથવા તો ૩૧ ડિસેમ્બર પછીનો પહેલો દિવસ. પણ મારા
માટે આ વર્ષનું નવું વર્ષ એટલે ૧૫મી ઓગસ્ટ... દેશની સ્વતંત્રતા સાથે મારી
સ્વતંત્રતાનો દિવસ. સ્વતંત્રતા મારા ઘર, મારા માતા-પિતા, મારા મિત્રો અને મારા
શહેરથી... સ્વતંત્રતા મારા વર્ષો</span><span lang="GU"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">જૂના સપનાંને પૂરા કરવાની અને સ્વતંત્રતા મારા
જીવનને મારા નિયમો પર જીવવાની...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આજે લગભગ ચાર મહિના સુધી આ
સ્વતંત્રતાનો સ્વાદ ચાખ્યા પછી સ્વતંત્રતાની બીજી બાજુ સ્પષ્ટપણે અનુભવાય છે.</span><span lang="GU"> </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
.....<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પણ પહેલી બાજુ કઈ</span><span lang="EN-US">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">વેલ,
પહેલી બાજુ એ જ કે પોતાને </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આયેશા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગણી મુંબઈના રસ્તાઓ પર ફરવું,
નીતનવા પ્રયોગો કરવા. મુંબઈની રેસ્ટોરન્ટ અને જાણી-અજાણી કેફેટેરિયામાં થોડી ઘણી
હોંશિયારી મારવા લેપટોપ સાથે બેસવું. નવી સ્ટોરીનો પ્લોટ વિચારવો અને એક પબ્લિશ્ડ
રાઈટર જેવા એટિટ્યૂડમાં બ્લેક કોફીની ચૂસ્કી લેવી.</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સબવે,
સીસીડીમાં રોજ સાંજે ધામો નાખવો અને સ્વતંત્રતાની હવાનો ભરપૂર આનંદ લેવો. પબ્લિક
ટ્રાન્પોર્ટનો વધુમાં વધુ ઉપયોગ કરવો. લોકલમાં જુદા-જુદા સ્ટેશન પર ચડતી ઉતરતી
મહિલાઓની ખાસ સાઈન લેંગ્વેજ શીખવી. શરૂઆતમાં ગાળ ખાવી, પણ ધીમે ધીમે એમની </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સિસ્ટમ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં ગોઠવાતાં જવું.</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વતંત્રતા
એટલે જ્યારે પહેલીવહેલી વાર મુંબઈની લોકલમાં જાતે સફળતાપૂર્વક (એક પણ ગાળ ખાધા
વિના) ટ્રાવેલ કર્યા બાદ ચહેરા પરનું સ્મિત. ચિક્કાર ભરેલા ડબ્બામાં પણ હવે ચઢી
જવાની આવડત કેળવી લીધી છે, એ વાતની ખુશી અથવા તો હવે સ્ટેશન પર લોકો તમને જ્યારે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બહેન ઈસ્ટ આ બાજુ ને</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવું પૂછે ત્યારે પોતે મુંબઈના
જાણકાર(એમની નજરમાં) હોવાનો આનંદ.</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તો
બીજી બાજુ કઈ</span><span lang="EN-US">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વતંત્રતાની
બીજી બાજુ એટલે જીવનના હજી સુધીના વીતેલા સમયનો રોજ એક એપિસોડ મમળાવવો. બનેલા
કિસ્સાઓ અને ઘટેલી ઘટનાઓની સાથે છૂટેલી વ્યક્તિ સાથેના સમયની યાદગીરી. લીધેલા
નિર્ણયો અને તેમાંય ભૂલો વિશે સ્પષ્ટતાથી અને ખાસ કરીને તો તટસ્થતાથી વિચારવું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પોતાની
જાત સાથે પ્રામાણિકતાથી વર્તન કરવા શીખવું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મા-બાપની
જૂની વાતો યાદ આવતાં અચાનક સમજદાર બન્યાની મજબૂત લાગણી અનુભવવી. સ્વતંત્રતાની બીજી
બાજુ એટલે મિત્રો અને માતા-પિતાની ખરી કદર થવી. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ક્યારેક
ભૂલચૂકમાં આંખમાં પાણી દેખાઈ કે મોઢું ઉતરેલું દેખાય ત્યારે મમ્મીના પ્રશ્નો, જે
પહેલાં ઈરિટેટ કરતાં હતા, તે હવે યાદ આવવા. મિત્રો અને માતા-પિતાની કાળજી જે
પહેલાં ઓવરપ્રોટેક્શન લાગતી તેને હવે માત્ર પ્રોટેક્શન ગણવા લાગવું. </span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વતંત્રતાની
બીજી બાજુ એટલે વર્ષોથી માતા-પિતાએ આપેલી સોનાની અદૃશ્ય ગાદીનો રોજેરોજ અનુભવ
કરવો. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;"><br /></span>
</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">દર વખતે એટીએમમાં જવાના
વિચારથી જ પગ ઠંડા પડી જવા</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મહિનાની
શરૂઆતમાં બિલ્સના આંકડાં જોઈ હજી સુધી કદી ન અનુભવાયેલી મોંઘવારી અનુભવવી.</span><span lang="GU"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્વતંત્રતાની
બીજી બાજુ એટલે ખાવાનાની સુગંધને પણ મિસ કરવું.</span><span lang="GU"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્વતંત્રતાની
કિંમત ઘણી મોટી છે. </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">આયેશા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ના આર્ટિકલમાં એક વાક્ય હતું, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">યે શહેર જીતના સુંદર
હૈ, ઉતના સખ્ત ભી હૈ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> મુંબઈની કઠોરતા હવે
બખૂબી અનુભવાય છે. પણ છતાં મુંબઈનો લગાવ અકબંધ છે.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વતંત્રતા
વ્યક્તિને મજબૂત બનાવે છે તો બીજી બાજુ લાગણીથી તરબોળ પણ કરી દે છે. સ્વતંત્રતાની
વ્યાખ્યા નિયમોથી મુક્ત કે આઝાદી નથી. સ્વતંત્રતા એટલે જાતે પસંદ કરેલો એવો રસ્તો
છે, જ્યાં તમે જ તમારા સૌથી મોટા મિત્ર અથવા દુશ્મન છો. </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વતંત્રતાથી મળતી એકલતા જીવનની છૂટી ગયેલી વ્યક્તિ અને એવી
તમામ વ્યક્તિની મહત્તા સમજાવે છે, જેને સો કોલ્ડ બંધન કહેવાતા સમયમાં ધરાર અવગણી
હોય.</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> સ્વતંત્રતાની એક બાજુનો
ભરપૂર આનંદ છે, પણ તેની બીજી બાજુ ઘણી કઠોરતાથી આ શહેર સમજાવી રહ્યું છે.</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> પણ સ્વતંત્રતા એ એવો નશો છે, જેનો સ્વાદ એક વાર ચાખી લીધા
પછી તેની આદત એવી પડે છે કે ગમે તેટલા રોદણા રડ્યા પછીય સ્વતંત્રતાથી </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મુક્તિ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> મેળવી અશક્ય બની જાય છે.</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Shruti; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti","sans-serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-90379841157755821342014-09-23T05:14:00.000-07:002014-09-24T04:45:26.049-07:00મુંબઈ એટલે...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZVqCE38UI3paXlarwNXW4yKdZN0exxfzXhO02qX0BUAP59sCukZ6oKOSUu808QHRnXHoYfwfgr_LvTeszliXZxVpowKW_vw6i8iZ9rosNLwGfegbD9xulcGOLcH7gCRIKeVR1BKZX2wc/s1600/Mumbai_Train_Station.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZVqCE38UI3paXlarwNXW4yKdZN0exxfzXhO02qX0BUAP59sCukZ6oKOSUu808QHRnXHoYfwfgr_LvTeszliXZxVpowKW_vw6i8iZ9rosNLwGfegbD9xulcGOLcH7gCRIKeVR1BKZX2wc/s1600/Mumbai_Train_Station.jpg" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="text-align: justify;">'વેક અપ સિડ'માં આયેશાના મુંબઈ વિશેના આર્ટિકલનું દૃશ્ય જ્યારે પહેલી વાર જોયલું ત્યારે રૂંવાટા ઊભા થયેલા, આંખોમાંથી રોકવા છતાં આંસુઓનો દરિયો વહેલો! અંદરથી 'સાલું આવું જ કંઈક કરવું છે'નું જોમ આવેલું. પણ એન્જિન્યરિંગના થોથામાં એ ફરી દબાઈ પણ ગયેલું. છતાં જ્યારે જ્યારે એ દૃશ્ય જોતી, બસ મજા આવી જતી. એના થોડા વર્ષોમાં એન્જિન્યરિંગ છોડવાના 'ક્રાંતિકારી' નિર્ણય સાથે લખવા તરફ વળી, પણ એ નહોતું વિચાર્યું કે મુંબઈ જ જવું છે. સમય વહેતો ગયો, સપનાં વધતાં ગયા અને આંખો ભરાતી ગઈ. નવા નવા તંતુઓ બંધાયા અને કેટલાક જૂના છૂટતાં ગયા. અંતે આજે એક હકીકત છે... મુંબઈ... અને મારા મતે મુંબઈ એટલે...</span><br />
<br />
મુંબઈ એટલે ભરચક વાહનોવાળા રસ્તા પર બાજુના વોકિંગ ટ્રેક પર વહેલી સવારે કાનમાં ઈયર પ્લગ્સ નાંખીને જૂના ગીતો સાંભળવાં અને ઉપર આકાશ તરફ જોઈ ભીની આંખે આ હકીકતને ભરપૂર માણવી...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે રોજ સવારે ઊઠીને મમ્મીના 'ગુડ મોર્નિંગ' મેસેજને વાંચીને મનમાં ને મનમાં જ ખુશ થવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પોતાના નવા ઘર(શેયર્ડ ફ્લેટ...??)માં પોતાની જ વસ્તુઓ માટે ટ્રેઝર હન્ટિંગ કરવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે ચાલતાં ચાલતાં હજારો નવા 'નંગો'ને જોવા અને ક્યારેક રસ્તાની બાજુએ પડેલા-પ્રાણી કરતાં પણ ખરાબ સ્થિતિમાં પડેલા- માણસોને જોઈને બે ઘડી થંભી જવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે રોજ ઓફિસના લંચ અવરમાં જુદા જુદા રેસ્ટોરાંના મેનુ કાર્ડનો 'ગહન અભ્યાસ' કરવો...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે ઓફિસથી ઘર સુધીના વોકિંગ ટાઈમ પર ફોનનું કોન્ટેક્ટ લિસ્ટ સ્ક્રોલ કરવું અને લકી ડ્રો કરી રોજ કોઈકનું માથું ખાવું... <br />
<br />
મુંબઈ એટલે ઘર પાસેના વિસ્તારમાં થોડી બબાલ થતાં સહેજ સહેમી જવું, છતાં હિંમત ભેગી કરવી અને અંતે નજીકના જનરલ સ્ટોરમાં જઈ વ્હીસલ ખરીદવી...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે ઓફિસથી ઘરે પહોંચવા માટેનો ગલી-ગલીવાળો રસ્તો રોજ એક્સપ્લોર કરવો અને રોજ કોઈક નવી ગલીમાંથી ઘરને શોધવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પહેલીવહેલી વાર IRCTC પર ટ્રેનની ટિકિટ બુક કરાવવા જવું અને વેઈટિંગ લિસ્ટ જોઈને મનમાં જ અસલ સુરતી બોલવી...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે જનરલની ટિકિટ લઈ ટ્રેનના એસી ડબ્બા માટે ટીસીને આજીજી કરવા મનમાં ને મનમાં હજારો વિચારો કરવા, તડકામાં તપીને ટ્રેનની રાહ જોવી અને જ્યારે ટ્રેનના એસી ડબ્બામાંથી સહેજ, માત્ર એક સેકન્ડ માટે ઠંડો પવન શરીર પર સ્પર્શ થતાં મનમાં નવું જોમ આવવું ને વિચારવું 'સાલું કંઈ પણ થાય... ટીસીને પટાવી લઈશ, પણ બેસીશ તો અહીં જ...' <br />
<br />
મુંબઈ એટલે થોડી થોડી ખુશીમાં એકલા(મજબૂરી અફકોર્સ) બીયર( અગેઈન... મજબૂરી અફકોર્સ) પીવો...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પૃથ્વી થિયેટર પર મિત્રો સાથે કટિંગ પીવી...<br />
<br />
<div>
મુંબઈ એટલે મરિનલાઈન્સ પર બેસી મોબાઈલના પ્લે-લિસ્ટના મનપસંદ ગીતો સાથે મન મૂકીને રડવું...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipBW2wWgbjUeisCklQiU0tXg21XIXP0M1-hYP3dh8I2EPjPXANpPobUlpReTls6pHjZ5THSpNT5CPd3_2nOpt9ioCppeWU3wAdOAUNdM9nhYORF6nOpt4S45hyphenhyphenEcBiF72f-qRimLGxzJM/s1600/mumbai_1367652140.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipBW2wWgbjUeisCklQiU0tXg21XIXP0M1-hYP3dh8I2EPjPXANpPobUlpReTls6pHjZ5THSpNT5CPd3_2nOpt9ioCppeWU3wAdOAUNdM9nhYORF6nOpt4S45hyphenhyphenEcBiF72f-qRimLGxzJM/s1600/mumbai_1367652140.jpg" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
મુંબઈ એટલે પળે-પળે સ્વપ્નોને જીવતાં હોવાનો અહેસાસ કરવો... (ભાઈ 'ટચવુડ' મનમાં જ બોલી લેવું)<br />
<br />
મુંબઈ એટલે કેફેમાં અમસ્તા જ બેસી બ્લેક કોફી સાથે કંઈક મહત્ત્વનું કામ કરતાં હોવાનો ડોળ કરવો...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે બસમાં આગળના દરવાજાથી વારંવાર ચડતાં એકવાર ડ્રાઈવરની ખીજ સાંભળવી-'પીછે સે ચઢના નહીં હોતા ક્યા??'<br />
<br />
મુંબઈ એટલે નવા મિત્રો બનાવી એમના કિસ્સાઓ સાંભળવા...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પોતાના જેવા જ અલ્લડ મિજાજના મિત્રો સાથે રિક્ષામાં બેસી જોરજોરથી ગીતો ગાવા...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પોતાના જ માતા-પિતાથી વધુ નજીક જવાનો અનુભવ કરવો...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે સુરતના 'નકામા' યારોને કંઈક વધારે પડતું જ મિસ કરવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે ૧ બીએચકેના ફ્લેટમાં ક્યારેક એકલા પડી ધ્રુસકે- ધ્રુસકે રડી લેવું...<br />
<div>
<br /></div>
મુંબઈ એટલે ઘરના શાક-રોટલીની કદી ન સમજાયેલું મહત્ત્વ સમજવું...<br />
<br />
મુંબઈ એટલે પાણી સાથે મનમાં વિચારોનોય એક વિશાળ દરિયો વહેતો કરવો...<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
મુંબઈ- સપનાંનું શહેર. મારા જેવી કેટકેટલીય યુવતીઓ આંખોમાં સમાય નહીં એટલા સપનાં લઈને આ શહેરમાં આવે છે, રહે છે, જીવે છે અને ક્યારેક ખોવાય પણ જાય છે. હું હજી ત્રીજા તબક્કા પર છું, જીવી રહી છું આ શહેરને, અહીંના વાતાવરણને, અહીંની હવાને અને અહીંના લોકોને. મારે ખોવાવું નથી. કારણ કે ખોવાઈ જવું મને પરવડે એમ નથી. આંખોમાં સપનાં ભરીને જીવવું છે. હાથ ફેલાવીને આ શહેરને પોતાનું બનાવવું છે. મુંબઈના એક મહિનાની યાદોનું લિસ્ટ ઘણું લાંબુ છે, પણ મુંબઈને વર્ણવવા માટે કદાચ આટલી યાદો હમણાં પૂરતી છે! :)</div>
</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-22670915265487893362014-08-06T00:54:00.002-07:002014-08-06T02:22:12.757-07:00'કાન્તિ ભટ્ટથી કોઈએ પ્રભાવિત થવાની જરૂર નથી'<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX3wi4pLOUiqn-ELRxkYsVRQqY1cUPgHy4CxBgtkzEbSArBcq9K81UV6sRLo6m1vkGknAngvCs3v58QMPfTCdlcAIf6ecMPgXq7OY_nfWdlTo3N_jnZenGsYp5He8TWd4qojnh9uoRSog/s1600/DSC01713.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX3wi4pLOUiqn-ELRxkYsVRQqY1cUPgHy4CxBgtkzEbSArBcq9K81UV6sRLo6m1vkGknAngvCs3v58QMPfTCdlcAIf6ecMPgXq7OY_nfWdlTo3N_jnZenGsYp5He8TWd4qojnh9uoRSog/s1600/DSC01713.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> કાન્તિ ભટ્ટ સાથે હું અને અંકિત દેસાઈ(ડાબે) </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ગુજરાતી પત્રકારત્વના ઘણા પ્રકાર છે, જેમાંનો એક પ્રકાર છે ‘કાન્તિ ભટ્ટ ટાઈપ’નું પત્રકારત્વ! અત્યાર સુધીમાં તેમણે સેંકડો નહીં, પરંતુ હજારોની સંખ્યામાં લેખો લખ્યાં છે. તેમના પુસ્તકોની સંખ્યા બસોને આંટી જાય એટલી છે, જેમાં ‘દિલ તો પાગલ હૈ’, ‘જીવન એક સંઘર્ષ’, ‘સુવર્ણરેખા’, ‘તમારી જાતને વફાદાર તો રોજ દિવાળી’, ‘ચેતનાની ક્ષણે’, ‘સ્વસ્થ રહો, સુખી રહો’, ‘આહ! જિંદગી... વાહ! જિંદગી’, ‘જીવન જીવવાની કળા’, ‘પ્રેરણાદર્શન’ વગેરેનો સમાવેશ થાય છે. હજુ ગયા મહિને જ તેઓ પંચ્યાસી વર્ષના થયાં અને આજે પણ તેઓ દિવસના બેથી વધુ લેખો લખે છે. સ્થિતપ્રજ્ઞ કહી શકાય એવા કાન્તિ ભટ્ટે પત્રકાર તરીકેની તેમની કારકિર્દીમાં દાઉદ ઈબ્રાહિમથી લઈને ઓશો રજનીશ સુધીના વિવિધ ક્ષેત્રોના લોકોના ઈન્ટરવ્યુ તેમજ દિલધડક ઘટનાઓનું સ્પોટ રિપોર્ટિંગ કર્યું છે અને આમ છતાં તેઓ સ્વીકારે છે કે તેમણે જીવનમાં બીજાઓથી કંઈ વિશેષ કર્યું નથી. તેઓ તેમના દરેક અનુભવોને સમાન ગણાવે છે. મુંબઈ જેવા શહેરમાં અલગારી થઈને રહેવું અત્યંત કપરું છે પરંતુ કાન્તિ ભટ્ટ બોરીવલીમાં સાતમે માળે આવેલા તેમના ફ્લેટમાં દુન્યવી બાબતોથી અલિપ્ત રહીને લેખન અને પત્રકારત્વની ધૂણી ધખાવીને બેઠા છે. આને કદાચ ગુજરાતી પત્રકારત્વનું નસીબ જ કહેવાય કે સાધુ થવા નીકળેલા કાન્તિ ભટ્ટે કોઈક કારણસર વિચાર માંડી વાળ્યો અને પત્રકારત્વમાં આવ્યા. પછી જે થયું તેને ‘રેસ્ટ ઈઝ અ હિસ્ટ્રી’ એવું કહી શકાય. ‘ગુજરાત ગાર્ડિયન’એ તેમની મુલાકાત લીધી ત્યારે તેમણે અમારી સાથે માંડીને વાતો કરી અને તેમના ભૂતકાળને પણ વાગોળ્યો. તેમની સાથે થયેલી વાતચીતના કેટલાક અંશો અત્રે પ્રસ્તુત છે:</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>આટલા વર્ષોના અનુભવ પછી તમે પત્રકારત્વને કઈ રીતે વ્યાખ્યાયિત કરો છો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આજના માહિતી અને જ્ઞાનના યુગમાં પત્રકારત્વ એ સૌથી ઉત્તમ ક્ષેત્ર છે. આજે તો બધા હવે પૈસા કમાવવામાં પડ્યા છે. પત્રકારત્વમાં પણ કેટલાક લોકો માત્ર પૈસા કમાવાના આશયથી જ આવે છે. પહેલાના સમયમાં પત્રકારત્વમાં એટલા પૈસા ન હતા ત્યારે તો પત્રકારે ગાંઠના ગોપીચંદન પણ કરવા પડતા પરંતુ હવે તો કોલમિસ્ટોને પણ ઘણા પૈસા મળે છે. ખરેખર પત્રકારત્વ તો એક મિશન હોવું જોઈએ પરંતુ એ બહુ દુઃખદ વાત છે કે આજે કેટલાક પત્રકારો ઉદ્યોગપતિઓ અને સરકારને ખુશ રાખવામાં તેમજ વગદાર લોકોના હિતોની જાળવણી કરવામાં રચ્યાંપચ્યાં રહે છે. આટલા વર્ષોના અનુભવ પછી હું આ તારણ પર પહોંચ્યો છું.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમે પત્રકારત્વ કેમ પસંદ કર્યું?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
તમે આપણા કાઠિયાવાડના લોકોની એક ખૂબી વિશે તો જાણતા જ હશો. કાઠિયાવાડમાં લોકો માતાના પેટમાંથી જ પત્રકારત્વ શીખીને આવતા હોય છે. એકે જાણેલી વાત બીજાને કહેવી એ અમારા સ્વભાવમાં હોય છે. પણ હા, એમાં મારી કે તારી પંચાતનો ભાવ નથી હોતો. હું તો ચાર વર્ષનો હતો ત્યારથી જ પત્રકાર હતો. અમારા ગામની ગ્રામપંચાયતમાં પત્રકાર જેવું કામ કરતો. હું પંદર વર્ષનો હતો ત્યારે તો એક મેગેઝિનનો તંત્રી હતો. આ ઉપરાંત તે સમયે ભાવનગરથી પ્રકાશિત થતા ‘ભાવનગર સમાચાર’માં રિપોર્ટિંગ પણ કરતો અને તમને જાણીને આશ્ચર્ય થશે પણ આ બધુ હું કોઈ પણ જાતના આર્થિક સ્વાર્થ કે વળતરની આશા વિના કરતો. એટલે બીજાઓની તો ખબર નથી પરંતુ હું સો ટકા એવું કહી શકું કે પત્રકારત્વ મારા લોહીમાં જ છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
પરંતુ વ્યવસાય તરીકે મેં પત્રકારત્વ કેમ પસંદ કર્યું એ પાછળ બહુ રસપ્રદ કથા સંકળાયેલી છે. એટલે અહીં એમ પણ કહી શકાય કે હું એક્સિડન્ટલી પત્રકારત્વમાં આવી ગયો. આનો જવાબ ઘણો લાંબો છે એટલે હું તમને વિગતે જણાવીશ. હું મારા કાકાને પૈસે ભણ્યો અને અને તેમની મદદથી જ હું બીકોમ પણ થયો. પછી તેમણે મલેશિયામાં નવી પેઢી ખોલી એટલે તેમણે મને ત્યાં બોલાવી લીધો. એમના સાત છોકરા હતા અને મને તેમણે આઠમો દીકરો માન્યો, સાચવ્યો પણ ખરો. હું ત્યાં આઠ વર્ષ રહ્યો અને મારી સાથે એવું હતું કે હું જે કામ કરતો એમાં પારંગત થઈ શકતો. તે સમયે એ પેઢીમાં બીજા પણ એક ભાઈ કામ કરતાં હતા અને તેમણે મારું કામ જોયેલું. એટલે એક દિવસ એમણે મને કહ્યું, “કાન્તિ, તું કેટલું ધ્યાન દઈને કામ કરે છે. પણ જો આમ ને આમ કામ કરતો રહીશ તો મરી જઈશ. તું તારો ભાગ માગ.” એટલે મેં કાકા પાસે એક પૈસો ભાગ માગ્યો, રૂપિયામાં એક પૈસાનો ભાગ માગ્યો! પણ એની તો ઘણી અવળી અસર થઈ. જ્યારે હું કાકા સાથે કામ કરવા ગયો ત્યારે હું તેમનો આઠમો દીકરો હતો, પણ જ્યારે મેં ભાગ માગ્યો ત્યારે તેમણે મને ‘જસ્ટ ગેટ આઉટ’ કહીને કાઢી મૂક્યો. મેં મારો બધો અસબાબ લીધો ને ત્યાંથી નીકળીને સીધો અહીં આવી ગયો. મને સમાજ પ્રત્યે રીતસરનો તિરસ્કાર થઈ ગયો. મલેશિયા જતાં પહેલા મેં થોડો સમય ઉરૂલીકાંચનમાં સેવક તરીકે ફરજ બજાવી હતી. ઉરૂલીકાંચનમાં ગાંધીજીનો નિસર્ગોપચાર આશ્રમ હતો અને હું ત્યાં અડસઠ રૂપિયાના પગાર સાથે સેવા કરતો. પછી કાકાએ બોલાવ્યો એટલે મલેશિયા ગયો અને એમણે મને ત્યાંથી કાઢી મૂક્યો એટલે ફરી હું અહીં આમ-તેમ ફરવા લાગ્યો. હું મનથી ઘણો ભાંગી ગયો હતો. એટલે મેં ઋષિકેશ જઈને બાવા બનવા માટે મન બનાવી લીધું હતું. મને હવે જિંદગીમાં રસ નહોતો અને કાકાએ મારા લગ્ન પણ મને પસંદ નહોતી એ છોકરી સાથે કરાવી દીધા હતા, જે મને ડિવોર્સ આપતી નહોતી. પણ મારે આ રીતે જિંદગી જીવવી નહોતી. એટલે મેં શિવાનંદજીને એમની પાસે આવવાની પરવાનગી માગી અને એમણે ‘આજા બચ્ચા’ કહીને મને સ્નેહપૂર્વક આવકાર્યો અને પૈસાનો તો મને ક્યારેય મોહ નહોતો.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ પિસ્તાળીસ વર્ષ પહેલાની વાત છે. પણ મારી બહેનને આ ખબર પડી ત્યારે તે રડવા લાગી. એ કહે, ‘ભાઈ, તમે શું કામ જાઓ છો? તમે આટલું ભણેલા છો, આટલો અનુભવ છે તો પછી તમારે સાધુ શા માટે થવું છે?’ આમ, બહેનની લાગણીને માન આપીને સાધુ બનવાની ઈચ્છા મેં માંડી વાળી. અને બહેન સાથે રહેવા માંડ્યો. હવે અહીં રહું એટલે મારે કંઈક તો કરવું પડે ને? એટલે જીવરાજાણીકાકા કરીને અમારા એક ઓળખીતા હતા, તેમને મેં કોઈ નોકરી માટેની વાત કરી. તેમણે મને કહ્યું કે સ્ટેટ બેન્ક ઓફ સૌરાષ્ટ્રમાં બાર હજારની એક નોકરી છે. પણ મને એવી નોકરીમાં રસ નહોતો એટલે મેં બેંકની નોકરી માટે ના પાડી દીધી. ત્યાર પછી તેમણે મને કોરાકેન્દ્રમાં મેનેજરની છ હજારના પગારવાળી નોકરી માટે કહ્યું, મેં ત્યાં જઈને જોયું તો ત્યાં ભ્રષ્ટાચાર ખૂબ હતો. એટલે મેં આ નોકરી માટે પણ નનૈયો ભણ્યો. અંતમાં તેમણે મને કહ્યું કે એક નોકરી છે, જેમાં પગાર પેઠે માત્ર એકસો નવ્વાણું રૂપિયા મળશે. મેં પૂછ્યું કઈ? તો તેઓ કહે કે ‘જન્મભૂમિ’માં પત્રકારની નોકરી છે. એટલે મેં તેમને કહ્યું કે મને આમાં રસ છે. આમ, મેં ‘જન્મભૂમિ’માં વ્યાપારના સબએડિટર તરીકે નોકરી શરૂ કરી અને હું આ રીતે પત્રકાર બન્યો.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsG5VCvmqXLezwY8I1qQz1002ZrVGvK_V604wFRAfrQ69ThvDvjmxqn9TuGWt1JGDgAdnorrAvgOewIbvBU67QFQn_DCQv4s-Uebg0MQMvNnCqsWsZw_FbVSr52Uj_mQXVCJv-ap8aI4/s1600/DSC01687.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsG5VCvmqXLezwY8I1qQz1002ZrVGvK_V604wFRAfrQ69ThvDvjmxqn9TuGWt1JGDgAdnorrAvgOewIbvBU67QFQn_DCQv4s-Uebg0MQMvNnCqsWsZw_FbVSr52Uj_mQXVCJv-ap8aI4/s1600/DSC01687.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">કાન્તિ ભટ્ટની પુસ્તકોથી ઘેરાયેલી બેસવાની જગ્યા </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b>આ ઉંમરે પણ લખતા રહેવું એને શોખ કહેશો કે હવે લખવું એ એક જરૂરિયાત છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(હવામાં તેમનો હાથ હલાવીને અસલ કાન્તિ ભટ્ટ અંદાજમાં!) હોબી બોબી કશું નહીં. હોબી વળી કેવી? લખાય છે એટલે લખું છું અને આજે પણ પત્રકારત્વ એ મારા માટે એક ફરજ અથવા મિશન છે. મારા ઘરની સંભાળ રાખવા આવતા આ હેમા બોરિચા સવારે સાડા આઠે આવે અને બપોરે એક વાગ્યે ચાલ્યા જાય. વળી સાંજે પાંચ વાગ્યે આવે અને સાડાસાત વાગ્યે ચાલી જાય. બાકી બધા સમયમાં હું સાવ એકલો. જો લખું નહીં તો કરું શું? બીજું એ કે જે લખું છું એ બધું વંચાય છે અને લોકોના ખપમાં આવે છે. રાજકોટના દિનેશ તિરવા કરીને એક ભાઈ છે, જેઓ મને ઘણી મદદ કરે છે. તેઓ મને નિતનવા પુસ્તકો મોકલે છે, તે બધા હું વાચું અને એમાંથી કંઈક ઉપયોગમાં આવે એમ હોય તો એના પર લેખ લખું. આજે જે હું દૈનિક કટારો લખું છું એને મેં એક ચેલેન્જ તરીકે લીધી છે. રોજ કોઈ છાપામાં નિયમિત લેખો લખવા એ કંઈ ખાવાના ખેલ નથી. પરંતુ મને આમાં મજા આવે છે, એટલે એક પણ દિવસનો ખાડો પાડ્યા વિના હું લેખો લખું છું.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>એવો કોઈ વિષય ખરો, જેના પર કાન્તિ ભટ્ટે લેખ લખ્યો ન હોય?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(થોડું હસીને) તમે જ મને એવો વિષય બતાવો કે જેના પર મેં નહીં લખ્યું હોય. તમે જોયું હશે કે મેં તમામ વિષયો પર લેખો લખ્યાં છે. હું ૨૦% લેખો હેલ્થ પર લખું, કેટલાક અધ્યાત્મ પર લખું. આ ઉપરાંત વિજ્ઞાન, રાજકારણ, રમતજગત, વૃક્ષો-વનસ્પતિ, ઢોર-ઢાંખર બધા જ વિષયો પર મેં લખ્યું છે. જો મારાથી કોઈ વિષય રહી જાય તો ભગવાન મને માફ નહીં કરે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમે લખતી વખતે કોનું ધ્યાન રાખો? વાચકોનું કે તંત્રી-અખબારના હિતોનું?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
હું તો તમામ લેખકો-પત્રકારોને એમ જ કહીશ કે ક્યારેય કોઈથી ડરવું નહીં. જે સાચું હોય એ જ લખવું. પણ પછી જડભરતની જેમ એક જ વાતને વળગી રહીને સતત કોઈની નિંદા પણ નહીં કરવી. તેની સારી બાજુઓ પીછાણીને તેને પણ બિરદાવવી. હવે મને ખબર છે કે હું કોઈના વિશે છેક ઘસાતું લખું તો એ મારા તંત્રી નથી જ છાપવાના. એટલે જરૂરિયાત મુજબની ટીકા લખવાની. મેં મારા તંત્રીઓમાં એક ઈમ્પ્રેશન પાડી છે કે કાન્તિ ભટ્ટ કોઈથી પણ ડર્યા વગર લખે છે, જોકે હું એની બડાઈ પણ નથી મારતો. આજ સુધી મારા કોઈ લેખ રિજેક્ટ થયાં હોય એવું બન્યું નથી. આથી મારે આજ સુધી કોઈના હિતોની ચિંતા કરવાની જરૂર પડી નથી. જોકે મને અહીં સ્પષ્ટ કરવા દો કે મેં બીજા બધા લેખો કરતા રાજકારણ પર ઓછા લેખો લખ્યાં છે. રાજકારણની પંચાતમાં હું બહુ નથી પડતો. પણ જ્યારે હું આ વિષય પર લખું છું ત્યારે મારા માટે રાજકારણમાં જે-તે વ્યક્તિનું કદ કેવું છે એ મહત્ત્વનું નથી હોતું. મારા માટે તો વાચક જ મહત્ત્વનો છે અને તેના માટે કઈ જાણકારી મહત્ત્વની છે એનું જ હું ધ્યાન રાખું છું. તાજેતરમાં મેં લખેલા એક લેખમાં મેં રાજનાથ સિંઘના વખાણેય કર્યા. એટલે પરિસ્થિતિને યોગ્ય રીતે મૂલવીને ડર્યા વિના વખાણ અને ટીકા બંને કરવી જોઈએ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમારા બે વાર્તાસંગ્રહો પ્રકટ થયાં છે. આ ઉપરાંત તમે નવલકથાનું એક પ્રકરણ પણ લખ્યું. સાહિત્ય વિષયક ઓછું લખવાનું કંઈક વિશેષ કારણ?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
વાર્તા કે નવલકથા લખવા કે તેના માટે વિચારવા માટે જે સમય જોઈએ, એ મારી પાસે નથી. આ ઉપરાંત હું ગુજરાતના કેટલાક વાર્તાકારોની જેમ નસીબદાર નથી કે તમે લખતા હો ત્યારે તમારી અડખેપડખે તમારી સગવડ સાચવવા માટે બે-ત્રણ લોકો હોય અને સાચું કહું તો રોજિંદા લેખનમાં અને કોલમો સાચવવામાં જે મજા છે એવી મજા બીજા કોઈમાં નથી. મને આવું લખવાથી એક પ્રેરકબળ મળે છે અને ભાઈ, વાર્તા તો ઘેર ગઈ, મને મારી આત્મકથા લખવાનીય ઘણી ઈચ્છા છે. હું અત્યંત ઘટનાપ્રચુર જીવન જીવ્યો છું, એ પણ કોઈ વાર્તાથી કમ નથી. મેં કેટલીય છોકરીઓને પ્રેમ કર્યો, કેટલીય છોકરીને ભગાવી છે. હું દુનિયાના એસી દેશોમાં ફર્યો છું. થાઈલેન્ડના વેશ્યાવાડામાં પણ ફર્યો છું. જીવનનો કોઈ પણ અનુભવ મેં બાકી રાખ્યો નથી. પણ આ બધું લખવા માટે સમય ક્યાંથી લાવું? એટલે હાલમાં તો મને એવું નથી લાગતું કે હું મારી આત્મકથા લખી શકું.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPi2cTIqs0ITTsoFnmYIwSl5px1TeJBQZI5dO6hn09vXHIZMx23sH0EqoUGwJ2TdWdTVzAUe0EuWaVxNPfjwVt9GG8zwAZvHXEfL64v9W0AM2-fYFe0yIQsoVzYTnmuboFFRR0KhExNbg/s1600/DSC01699.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPi2cTIqs0ITTsoFnmYIwSl5px1TeJBQZI5dO6hn09vXHIZMx23sH0EqoUGwJ2TdWdTVzAUe0EuWaVxNPfjwVt9GG8zwAZvHXEfL64v9W0AM2-fYFe0yIQsoVzYTnmuboFFRR0KhExNbg/s1600/DSC01699.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small; text-align: justify;">આજનું કાન્તિ ભટ્ટનું ઘર એ ભવિષ્યનું ‘શક્તિ જ્ઞાનમંદિર’ </span></td></tr>
</tbody></table>
<b style="text-align: justify;">તમારી પાસે એક પબ્લિક લાઈબ્રેરી થાય એટલા બધા પુસ્તકો છે. ભવિષ્યમાં આ બધા પુસ્તકોનો વારસદાર કોણ?</b><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
પૈસાની દૃષ્ટિએ જોવા જઈએ તો મારા તમામ પુસ્તકોની કિંમત બે કરોડની આસપાસ થાય. પરંતુ મારે આમાનું કશું વેચવું નથી. મારે આ ઘરને મારી દીકરી શક્તિના નામ પરથી ‘શક્તિ જ્ઞાનમંદિર’ નામ આપવું છે. અહીં કોઈ પણ આવીને બેસી શકશે અને મનફાવે ત્યાં સુધી વાંચી શકશે. (ખડખડાટ હસીને) પરંતુ એક ખાસ ટકોર, કે અહીંથી કંઈ ઊઠાવી નહીં જતા. અનેક પુસ્તકો ઉપરાંત મારી પાસે વિશ્વના આઠ જાતના એનસાઈક્લોપીડિયા છે અને એક હજાર પુસ્તકો થાય એટલા તો મારી પાસે લેખો પડેલા છે. આ બધાનું આર્થિક મૂલ્ય ઘણું છે પરંતુ મેં આગળ કીધું એમ મને પૈસાનો જરાય મોહ નથી. બાકી તો આ હેમાબહેન મારા ઘરનું અને આ બધા પુસ્તકોનું ધ્યાન રાખશે અને મારા લેખો તેમજ રોયલ્ટીમાંથી તેમને પૈસા મળતા રહેશે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમે ઈશ્વરનો પણ ઈન્ટરવ્યુ કરવાનું કહેતા હતા. તો ઈશ્વરને મળશો ત્યારે તમારા પ્રશ્નો શું હશે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
હું તેમને પૂછીશ તો ખરો જ કે તમે સાચા છો કે બનાવટી? આ દુનિયા બનાવી જ છે તો માણસને દુ:ખ શું કામ આપ્યું? માણસને દુઃખી કરવામાં તમને એવી તો શું મજા આવે છે? બધાને માત્ર સુખ જ આપ્યું હોત તો? આવું કંઈક જરૂર પૂછીશ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમારા પર કોઈનો પ્રભાવ છે ખરો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
નો બડી. આઈ એમ માય ઓન ગુરુ. મારા ઘરમાં મોરારી બાપુનો ફોટો છે પણ તેમની આંખો હિપ્નોટિક છે એટલે મેં આ ફોટો રાખ્યો છે. મને તો ઓશો રજનીશે સામેથી કહેલું કે તું મારો ચેલો બની જા. પણ મેં તેમને ઘસીને ના પાડી દીધેલી કે હું કોઈનો ચેલો નહીં બનું. મારો ગુરુ પણ હું જ અને ચેલો પણ હું જ અને હું તો એમ પણ કહીશ કે કાન્તિ ભટ્ટથી પણ કોઈએ પ્રભાવિત થવાની જરૂર નથી.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>ઈતિહાસના કોઈ ત્રણ પાત્રોને મળવાની તક મળે તો કોને મળો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
પત્રકાર તરીકેની મારી કારકિર્દીમાં હું ઘણા લોકોને મળ્યો છું અને દેશ-વિદેશમાં પણ ખૂબ ફર્યો છું. આટલા વર્ષોના બહોળા અનુભવ પછી મેં એટલું તો જોયું કે કોઈ પણ વ્યક્તિ અતિ-અસાધારણ હોતી નથી અને દરેકમાં મર્યાદા હોય છે. એટલે હવે કોઈને મળવાની ઈચ્છા નથી, પણ હા ફરજના ભાગરૂપે મળવાનું થાય તો જરૂર વિચારીશ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>આજના પત્રકારત્વમાં કંઈક ખૂંટતું જણાય છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આજે તો બધું જ ખૂટતું જ જણાય છે. હવે પત્રકારત્વમાં કોઈ મિશન નથી રહ્યું અને કેટલાક લોકોએ તેને ધંધો બનાવી દીધું છે. મૂલ્યો અને નીતિમત્તાનો પણ હ્રાસ થઈ રહ્યો છે. હવે પત્રકારત્વમાં ઘણી બધી મર્યાદાઓ આવી ગઈ છે. પરંતુ આટલી મર્યાદા હોવા છતાં ગુજરાતી પત્રકારત્વમાં સારું કામ થઈ રહ્યું છે અને મને એવી આશા છે કે એમાંથી પણ વળી કોઈ ‘કાન્તિ ભટ્ટ’ મળી આવશે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>હવે અંગ્રેજી ભાષાનો પ્રભાવ વધ્યો છે...</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
(વચ્ચેથી જ અટકાવીને) થોભો, થોભો... તમારો સવાલ મને ખબર છે. આજના સમયમાં અંગ્રેજી અનિવાર્ય છે. તમને અંગ્રેજીનું પાયાનું જ્ઞાન ન હોય તો પ્રાદેશિક ભાષાના પત્રકાર તરીકે ટકી રહેવું અને જાતને સાબિત કરવું મુશ્કેલ છે. લેખન અને ગુજરાતી પત્રકારત્વના ક્ષેત્રમાં આવનાર તમામ યુવાનોને એટલું કહીશ કે તમારું વાચન પુષ્કળ હોવું જોઈએ. તેમાંય અંગ્રેજી પુસ્તકોનું વાચન હોય એ જરૂરી છે. અંગ્રેજી વિશે ઘસાતું બોલતા ભાષાના શિક્ષકો અને અધ્યાપકોને લપડાક મારો, કારણ કે હવે સમય એવો છે કે અંગ્રેજી વિના નહીં ચાલે. સો વર્ષ પહેલાં એવી પરિસ્થિતિ હતી કે ફ્રેન્ચ ભાષા વિના નહીં ચાલતું અને હવે એ જ સ્થિતિ અંગ્રેજી ભાષાની છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> જીવનમાંથી શું શીખ્યાં? કાન્તિ ભટ્ટ અલગારી છે એમ કહી શકાય?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
હું મારી જાતને કોઈ વિશેષ વિશેષણ આપવા માગતો નથી. હું એક સામાન્ય શિક્ષકનો દીકરો, જેને તેના કાકાએ ભણાવ્યો અને તેના સ્વાર્થ માટે વિદેશ બોલાવ્યો. ઉરૂલીકાંચન રહ્યો એ પણ કોઈના સ્વાર્થ માટે જ ગયો. મારા જીવનમાં સૌથી મોટી નિરાશા એ જ હતી કે મને મારી મરજી વિરુદ્ધ પરણાવવામાં આવ્યો. આઈ વોઝ અ લવર ઓફ બ્યુટી. હું નિર્મળ સુંદરતાનો ચાહક રહ્યો છું. જોકે મારે એ કહેવું જોઈએ કે મને મારી ગમતી છોકરી સાથે પરણાવ્યો હોત તો હું તેની સાથે સામાન્ય માણસની જેમ જિંદગી ભોગવીને ક્યારનોય મરી ચૂક્યો હોત.</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-13671458647594321662014-07-29T00:43:00.003-07:002014-07-29T00:43:42.675-07:00કોમનવેલ્થ ગેમ્સમાં ભાગ લેનારી કેટલીક મહિલા ખેલાડીઓની રસપ્રદ વાતો<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Aa3yiD7CeAuDh_4xWTdynR8HvH03y9JEevlxQpjqSBtdr957C96E1SFMDSjdHBuPOpQTxsdZjGW6Uc6ZnJUXMn-Cvp96EpVcjdD9Xwr7t3ED7XoaKIzFGZSe_ViA0hVXpul8in6iYPk/s1600/1015-India-Commonwealth-Games_full_600.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Aa3yiD7CeAuDh_4xWTdynR8HvH03y9JEevlxQpjqSBtdr957C96E1SFMDSjdHBuPOpQTxsdZjGW6Uc6ZnJUXMn-Cvp96EpVcjdD9Xwr7t3ED7XoaKIzFGZSe_ViA0hVXpul8in6iYPk/s1600/1015-India-Commonwealth-Games_full_600.jpg" height="266" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
સમગ્ર વિશ્વમાંથી ફૂટબોલ ફીવર હજી તો માંડ-માંડ ઉતર્યો છે ત્યારે હવે કોમનવેલ્થ ગેમ્સે લોકોનું ધ્યાન ખેંચ્યું છે. રમતગમતના રસિકો માટે, ખાસ કરીને ભારતના સ્પર્ધકોના પર્ફોર્મન્સને લઈને આ રમત હંમેશાં ચર્ચાનો મુદ્દો બની રહે છે.પણ આપણા દેશની કમનસીબી એ છે કે આપણે ક્રિકેટ સિવાયના રમતવીરો પર કોઈ ફિલ્મ બને એ પછી જ પૂરતા માહિતગાર થઈએ છીએ અથવા તો તેમના જીવન વિશે જાણવાની ઈચ્છા કરીએ છીએ અને એમાંય મહિલા ખેલાડીઓની તો વાત જ શી? આ વખતની કોમનવેલ્થ ગેમ્સમાં પણ ભારતનું પ્રતિનિધિત્વ કરનારી એવી ઘણી મહિલા ખેલાડી છે, જે આપણા દેશને ગૌરવ અપાવી શકે છે. કોમનવેલ્થમાં ભાગ લેનારી આવી જ કેટલીક આશાસ્પદ મહિલા રમતવીરોની સંઘર્ષકથા જાણવા જેવી છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પરિવારથી છુપાવીને બોક્સિંગ શરૂ કર્યં અને...</b></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDcETT-JfiyCn_Vs1nzu9Bipj0_SBABbZf71ST9uLFFQ2wj2N01ILyXMbmOL3YS9xviAHiSpESQFYe7kujK5vHIQ3K9DBauPGdghoISfsI6yOUwKEBaNASO-v-eyno4SssLEHZIAJE-dU/s1600/poooja+rani.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDcETT-JfiyCn_Vs1nzu9Bipj0_SBABbZf71ST9uLFFQ2wj2N01ILyXMbmOL3YS9xviAHiSpESQFYe7kujK5vHIQ3K9DBauPGdghoISfsI6yOUwKEBaNASO-v-eyno4SssLEHZIAJE-dU/s1600/poooja+rani.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">પૂજા રાની</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
દેખાવે શાંત, બોલવામાં નરમ અને ભણવામાં આગળ પડતી હરિયાણાની ત્રેવીસ વર્ષની પૂજા રાનીએ જ્યારે તેના જ વતન ભિવાનીના બોક્સર વિજેન્દ્ર સિંઘને ઓલિમ્પિક ગેમ્સમાં વિજેતા થતો જોયો ત્યારે તેને પણ બોક્સિંગમાં કારકિર્દી ઘડવાની ઈચ્છા થઈ. પરંતુ એક વર્ષ સુધી તે સતત વિચારતી રહી, કારણ કે પરિવારના સભ્યોને જાણ કરી બોક્સિંગ એકેડમીમાં પ્રવેશ મેળવવાની તેની હિંમત નહોતી. પરંતુ અંતે તેણે તેના પિતાની જાણ બહાર બોક્સિંગ એકેડમીમાં પ્રવેશ મેળવ્યો. અલબત્ત, તેની માતા આ વિશે જાણતી હતી અને તેથી જ તે પૂજાને બમણો સહકાર આપતી. જો કોઈ વાર ટ્રેઈનિંગમાં તેને વધુ વાગી જતું અથવા તો સોજો આવી જતો તો પિતાને જાણ થઈ જાય એ બીકે તે ઘરે જતી નહોતી. આ સમયે તેના પિતાને કહેવામાં આવતું કે પૂજા એની મિત્રને ત્યાં ભણવા માટે રોકાઈ છે. જોકે, તે વધુ સમય તેના પિતા સામે આ હકીકત છૂપાવી શકી નહોતી. જ્યારે તેના પિતાને આ વાતની જાણ થઈ ત્યારે તેમણે સૌથી પહેલા તો પૂજાનું એકેડમીમાં જવાનું બંધ કરાવ્યું. તેઓ પૂજાની આ રમતમાં કારકિર્દી ઘડવાની વાતથી બિલકુલ પણ સંમત નહોતા. પરંતુ પૂજાના કોચ સંજય કુમારે તેના બોક્સિંગ માટેના પેશન અને આવડત વિશે તેના માતા-પિતા સમજાવ્યું અને એ જ વર્ષે રાનીએ યુથ નેશનલ ચેમ્પિયનશિપમાં ભાગ લીધો અને તેમાં સિલ્વર મેડલ મેળવ્યો. આ જીતના બે જ મહિના બાદ તેણે હરિયાણાની ઉત્તમ ગણાતી બોક્સિંગ પ્લેયર પ્રીતિ બેનીવાલને પણ સ્ટેટ ચેમ્પિયનશિપમાં હરાવી. ટૂંકા ગાળામાં પૂજાની આ સફળતાએ તેના માતા-પિતાને પણ ચોંકાવી દીધા. પૂજા એ સમયને યાદ કરીને કહે છે કે, “એ પછી મારા પિતાએ મારી અંદર રહેલી પ્રતિભાને ઓળખી અને ત્યારથી એ મારા સૌથી મોટા સમર્થક બની ગયા. મારા પરિવારમાંથી કોઈએ પણ ત્યારપછી મારા બોક્સિંગનો વિરોધ કર્યો નહોતો.” શરૂઆતના પારિવારિક તેમજ બોક્સિંગને કારકિર્દી બનાવવાના માનસિક સંઘર્ષ બાદ પૂજાએ એશિયન બોક્સિંગ ચેમ્પિયનશિપ(૨૦૧૨)માં સિલ્વર મેડલ તથા ઓસ્ટ્રેલિયાની એરાફુરાગેમ્સમાં પણ સિલ્વર મેડલ જીત્યો હતો. જોકે, વર્ષ ૨૦૧૨ની ઓલિમ્પિક ગેમ્સમાં તેણે હારનો સામનો કરવો પડ્યો હતો. પરંતુ કોમનવેલ્થની આ ગેમ્સમાં તે ફરી રિંગમાં ઉતરવા તૈયાર છે. તે કહે છે કે, “આ મારા માટે હવે સૌથી મોટી તક છે. હું આ સમયની આતુરતાથી રાહ જોઈ રહી હતી.” અભ્યાસમાં આગળ પડતી પૂજાને તેના જીવનમાં આવેલા આ બદલાવ વિશે પૂછવામાં આવે છે ત્યારે તે કહે છે કે, “ખરેખર તો હું પણ આ પરિવર્તનને સંપૂર્ણ સમજી શકતી નથી. હું જ્યારે મારી બોક્સિંગ ફાઈટના વીડિયો જોઉં છું ત્યારે મને પોતાને વિચાર આવે છે, ‘શું આ ખરેખર હું છું?’ પણ સાચું કહું તો આ બદલાવ મને બહુ પસંદ છે.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>શૂટિંગમાં સતત ભાગ લેતાં-લેતાં...</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo3QHOOopNFyIRoZ5p7rN2l0pY9de3NSQsVn2UcXf9phBFVrV5ErFxlN6jNkjC_C79xFyu9vB5BwxxbrqZ8YlTnUL_lfi-60kIgXz_7PevKqYH6ULvKHDEaqezSaikROBvlhJwFnVCsUo/s1600/ayonika-paul-1402914595.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo3QHOOopNFyIRoZ5p7rN2l0pY9de3NSQsVn2UcXf9phBFVrV5ErFxlN6jNkjC_C79xFyu9vB5BwxxbrqZ8YlTnUL_lfi-60kIgXz_7PevKqYH6ULvKHDEaqezSaikROBvlhJwFnVCsUo/s1600/ayonika-paul-1402914595.jpg" height="225" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">આયોનિકા પોલ</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
આપણા દેશની મહિલા ખેલાડી માત્ર રનિંગ, બોક્સિંગ અને બેડમિન્ટન સુધી સીમિત ન રહેતાં શૂટિંગમાં પણ ઘણી આગળ પડતી છે. તે જ પૈકીની એકવીસ વર્ષીય આયોનિકા પોલ પણ આ વર્ષે કોમનવેલ્થ ગેમ્સની શૂટિંગ સ્પર્ધામાં મેડલ અપાવવા માટે એક મોટી આશા ગણાઈ રહી છે. આયોનિકાના પિતા ભારતીય રેલ્વેમાં કર્મચારી હોવાની સાથે ઉત્તમ વોટર-પોલો પ્લેયર હોવાથી નાનપણથી જ આયોનિકા રમતગમતમાં રસ લેતી. તેણે માત્ર ત્રણ વર્ષની ઉંમરે તો સ્વિમિંગની શરૂઆત કરી હતી. નાનપણથી આયોનિકા ટીવી પાછળ વધુ સમય ન બગાડે એ માટે તેના માતા-પિતા તેને સ્પોર્ટ્સ ક્લાસીસ અને કેમ્પમાં મોકલી આપતા અને આ જ રીતે તેનો રમતગમતમાં રસ વધતો ગયો. તે નાનપણથી જ બાસ્કેટ બોલ, વોટર-પોલો, સ્કેટિંગ અને ડાન્સિંગમાં પોતાનો સમય વીતાવતી ગઈ. આ જ અરસામાં એક ઘટના બની અને આયોનિકાએ શૂટિંગને પોતાના જીવન સાથે કાયમ માટે જોડી દીધું. વર્ષ ૨૦૦૪માં અગિયાર વર્ષીય આયોનિકાએ રાજ્યવર્ધન સિંઘને ઓલિમ્પિકની શૂટિંગમાં સિલ્વર મેડલ લેતાં જોયા ત્યારે તેણે શૂટિંગમાં જ કારકિર્દી બનાવવાનું નક્કી કરી લીધું. તે શૂટિંગ માટે ખૂબ જ આતુર હતી, પરંતુ જ્યારે તે ખરેખર તે માટેની ટ્રેઈનિંગ લેવા ગઈ ત્યારે તે ઘણી નિરાશ થઈ હતી. એક ઈન્ટવ્યુમાં તેણે કહ્યું હતું કે, “બોરિંગ અને આળસજનક વાતાવરણમાં તમારી આસપાસ લોકોનું ટોળું કોઈ પણ પ્રવૃત્તિ વિના મૌન ઊભું હોય. એ અનુભવ જ મારા માટે ઘણો નિરાશાજનક હતો.” તેણે શૂટિંગની રમતના ૧૫ દિવસના કોર્સમાં પોતાનું નામ નોંધાવ્યું હતું, પરંતુ તે પૂરો કરતાં તેને ત્રણ મહિના જેટલો સમય લાગ્યો હતો. પણ જ્યારે તેને ખબર પડી કે તેની શાળામાં શૂટિંગની સ્પર્ધા છે, તેણે તેમાં પહેલીવહેલી વાર ભાગ લીધો અને એમાં તેને અજબનો આનંદ આવ્યો. પછી તો ધીમે ધીમે આ રમતમાં તે વધુ ને વધુ ઊંડે ઉતરતી ગઈ અને નિયમિતપણે શાળાની સ્પર્ધામાં ભાગ લેતી થઈ ગઈ. એક વર્ષમાં તો તે જુનિયર નેશનલ ટુર્નામેન્ટમાં ભાગ લેવા જેટલી આવડત કેળવી ચૂકી હતી. ત્યારબાદ તો એણે આંતરરાષ્ટ્રીય સ્તરની જુનિયર ટુર્નામેન્ટમાં પણ ભાગ લીધો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ આખી સફરમાં તેને તેના પરિવાર, કોચ તથા સિનિયર શૂટરનો ઘણો સહકાર મળ્યો હતો. રસપ્રદ વાત તો એ છે કે આપણા દેશના બોલિવુડ શહેનશાહ એવા અમિતાભ બચ્ચને પણ આયોનિકાને શૂટિંગમાં કારકિર્દી ઘડવા સ્પોન્સર કરી છે. જોકે, ઓલિમ્પિક્સમાં તેને મળેલી નિષ્ફળતાએ તેના આત્મવિશ્વાસને થોડો હલાવી નાખ્યો હતો, પણ આયોનિકાનું માનવું છે કે એ હારને કારણે જ તેણે રમતમાં વધુ ધ્યાન પરોવ્યું હતું, જેના પરિણામ સ્વરૂપે ચાલુ વર્ષના જૂન માસમાં જ તેણે સિનિયર ટુર્નામેન્ટમાં સૌથી પહેલી જીત મેળવી. મારિબોર વર્લ્ડ કપમાં તેણે બ્રોન્ઝ મેડલ મેળવીને કોમવેલ્થ ગેમ્સ માટે લોકોની આશા વધારી દીધી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>મેરી કોમને હરાવનાર પિન્કીને જ્યારે ‘બેસ્ટ બોક્સર’નું ખિતાબ મળ્યું...</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmtqlITBwZMgDszGdmxfpz-PQ2wlaKCihLGDjzqC9a2BjA5Sy0N54_qjdH8Zb1G8dxOsxwc7RcWSlrFVFHznuHldseiygsHZnt3ppPzs0_nQ59InTZeUcjLUxkIdQGF0gHYyuzLcbvsNU/s1600/pinkii.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmtqlITBwZMgDszGdmxfpz-PQ2wlaKCihLGDjzqC9a2BjA5Sy0N54_qjdH8Zb1G8dxOsxwc7RcWSlrFVFHznuHldseiygsHZnt3ppPzs0_nQ59InTZeUcjLUxkIdQGF0gHYyuzLcbvsNU/s1600/pinkii.jpg" height="347" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">પિન્કી જાંગડા</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
હરિયાણાના હિસર તાલુકાની વતની પિન્કી જાંગડાએ વર્ષ ૨૦૦૯માં ચાર વખત વર્લ્ડ ચેમ્પિયન રહી ચૂકેલી મેરી કોમને નેશનલ ટુર્નામેન્ટમાં હરાવીને પોતાની કારકિર્દીને એક નવો વળાંક આપ્યો હતો. ત્યારથી લઈને આજ સુધી ભારતની પ્રથમ હરોળની બોક્સિંગ ચેમ્પિયન બનવાની પિન્કીની હઠ ચાલુ છે, જે હવે કોમનવેલ્થ ગેમ્સમાં પડઘાશે એવી આશા સૌ રાખી રહ્યા છે. સામાન્ય પરિવારમાંથી આવતી પિન્કીના પિતા સરકારી કારકુન તથા માતા હાઉસવાઈફ છે. પણ તેનો ભાઈ રાજ્ય સ્તરે બોક્સિંગમાં ભાગ લેતો હોવાથી તેણે પિન્કીને પણ બોક્સિંગ માટે પ્રોત્સાહિત કરી. જ્યારે પિન્કી ૧૫ વર્ષની થઈ ત્યારે તે સૌપ્રથમ વખત બોક્સિંગ રિંગમાં પ્રવેશી. જોકે, બોક્સિંગ માટેના પોતાના પેશનને પારખતા તેને એક વર્ષ જેટલો સમય લાગ્યો હતો. વર્ષ ૨૦૦૬માં તેણે જુનિયર નેશનલ ચેમ્પિયનશિપમાં ભાગ લીધો અને તેમાં ગોલ્ડ મેડલ મેળવ્યો. તે કહે છે કે, “ગોલ્ડ મેડલ મળવાની ખુશી હતી, પણ એની સાથે ‘બેસ્ટ બોક્સર’નું જે ખિતાબ મળ્યું હતું તે જ મારા માટે પૂરતું હતું.”પિન્કી જાંગડાએ હજી સુધી ઓસ્ટ્રેલિયામાં રમાયેલી એરાફુરાગેમ્સ(૨૦૧૩) અને એશિયન વિમેન્સ બોક્સિંગ ચેમ્પિયનશિપ(૨૦૧૨) એમ બે જ આંતરરાષ્ટ્રીય ટુર્નામેન્ટમાં ભાગ લીધો છે, જેમાં તેણે અનુક્રમે ગોલ્ડ અને સિલ્વર મેડલ મેળવ્યો હતો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
થોડા સમયમાં જ ઘણી સિદ્ધિ મેળવનાર પિન્કી કહે છે કે, “તમને ગમે તેટલી ટ્રેઈનિંગ આપવામાં આવે, પરંતુ સ્પર્ધાઓ જ તમારી આવડતની ખરી કસોટી કરે છે, તમારું મનોબળ વધારે છે અને તમને રમત દરમિયાન વધતાં દબાણનો પણ અનુભવ કરાવે છે.”પિન્કી માને છે કે બોક્સિંગમાં કારકિર્દી ઘડવા માટે મહિલાઓ માટે આ સમય ઘણો સારો છેઅને તેથી જ તેના કોમનવેલ્થના આ પહેલા પ્રયાસ માટે તે ઘણી આશાસ્પદ છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>દેશને ગૌરવ અપાવતી મહિલાઓને ઓફિશિયલ કીટ પણ અપાઈ નથી!</b></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHF4AEHAvw965j8g6mt0gP-qnZWxTdChwXXCrLAGwSZ22vTW1o68TvTxRIdy8bk7RvxIXbwPUkv1uDJCLv0_6Z6okCjOZktYB_T3zZDmB2WaiBl2e52zaTW3Xobk34dKmIG66Q4wJsXWY/s1600/sanjita+and+mirabai+chanu1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHF4AEHAvw965j8g6mt0gP-qnZWxTdChwXXCrLAGwSZ22vTW1o68TvTxRIdy8bk7RvxIXbwPUkv1uDJCLv0_6Z6okCjOZktYB_T3zZDmB2WaiBl2e52zaTW3Xobk34dKmIG66Q4wJsXWY/s1600/sanjita+and+mirabai+chanu1.jpg" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(ડાબે) મિરાબાઈ ચાનુ અને (જમણે) સંજિતા ચાનુ</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
કોમનવેલ્થ ગેમ્સની રમતો જેમ-જેમ રમાતી જાય છે તેમ-તેમ આપણા દેશને મહિલાઓ ગૌરવ અપાવતી જાય છે, જે પૈકી વેઈટ લિફ્ટિંગની જુદી જુદી કેટેગરીમાં ખુમુકચમ સંજિતાએ ગોલ્ડ મેડલ તથા મિરાબાઈ ચાનુએ સિલ્વર મેડલ અને સોળ વર્ષીય (ભારતની કદાચ સૌથી યુવા ખેલાડી) મલાઈકા ગોએલે દસ મીટર એર પિસ્ટલ રમતમાં સિલ્વર મેડલ જીતીને દેશની આબરૂ વધારી છે. આ જીત પછી જ્યારે સમગ્ર દેશની મીડિયાનું ધ્યાન આ મહિલાઓએ ખેંચ્યું છે ત્યારે હાલમાં ‘ડીએનએ’ના એક એક્સક્લુઝિવ અહેવાલ મુજબ વીએટ લિફ્ટિંગમાં વિજેતા નીવડેલી આ બંને ખેલાડીઓને રમતની ઓફિશિયલ કીટ પણ આપવામાં આવી નહોતી. તેમણે પોતાની જૂની કીટથી જ આ કોમનવેલ્થ ગેમ્સમાં પ્રદર્શન કર્યું હતું!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ અહેવાલ અનુસાર ઈન્ડિયન ઓલિમ્પિક એસોશિએશન(IOA)એ વેઈટ લિફ્ટિંગ માટે જતી કોઈ પણ મહિલા ખેલાડીઓને ઓફિશિયલ કીટ આપી નહોતી. જ્યારે કેન્દ્રીય રમત મંત્રાલયે(યુનિયન સ્પોર્ટ્સ મિનિસ્ટ્રી) દરેક ખેલાડી માટેસમારંભની કીટના રૂ. ૧૫,૦૦૦ અને સ્પોર્ટ્સ કીટના રૂ. ૫,૦૦૦ ફાળવી આપ્યા હતા. આઈઓએનું કાર્ય સમયસર આ કીટ ખેલાડીઓને પહોંચે છે કે નહીં તેની કાળજી રાખવાનું હોય છે. પણ આમ છતાં આ ખેલાડીઓએ જૂની કીટથી જ કામ ચલાવવું પડ્યું હતું. આ ઉપરાંત, બોક્સિંગ ઈન્ડિયા ઓફિસયલ મુજબ ઓપનિંગ સેરેમનીના કપડાં પણ ખેલાડીઓને સારી ગુણવત્તાના આપવામાં આવ્યા નહોતા. જોકે આ કંઈ પહેલી વારની ઘટના નથી. ભારતના ખેલાડીઓ વર્ષ ૨૦૧૦ દિલ્હીમાં યોજાયેલી કોમનવેલ્થ ગેમ્સમાં પણ આ જ પ્રકારની બેદરકારીનો શિકાર બની ચૂક્યા છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
'લાઈવ મિન્ટ'માં પ્રસિદ્ધ થયેલા એક આર્ટિંકલ પરથી આ લેખની કેટલીક માહિતી લેવામાં આવી છે. </div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-79766062760477330932014-06-23T23:44:00.000-07:002014-06-23T23:53:01.195-07:00વિશ્વનું હાથેથી લખાતું એકમાત્ર ન્યૂઝપેપર<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4254D9IScfNe1MVDYf4y721U5rMZ1Vq6HOjH_HhrEuoOiAWWCS2ImU1h1bmEr971vgmQJdm2X-6W0NrFTlpTRlI4_im81Ul82QmtAYCvV7mWrjWjAK_CXMtVVOQDhb_VyY7lSe-epSLU/s1600/Editor+Syed+Arifullah+took+over+the+role+from+his+late+father,+who+in+turn+inherited+it+from+Mr+Arifullah's+grandfather.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4254D9IScfNe1MVDYf4y721U5rMZ1Vq6HOjH_HhrEuoOiAWWCS2ImU1h1bmEr971vgmQJdm2X-6W0NrFTlpTRlI4_im81Ul82QmtAYCvV7mWrjWjAK_CXMtVVOQDhb_VyY7lSe-epSLU/s1600/Editor+Syed+Arifullah+took+over+the+role+from+his+late+father,+who+in+turn+inherited+it+from+Mr+Arifullah's+grandfather.jpg" height="288" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">સંપાદક સૈયદ આરિફુલ્લાહ 'ધ મુસલમાન' સાથે<span style="font-size: small; text-align: justify;"> </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
આજે ટેકનોલોજીના સહારે માનવીની વૈચારિક પ્રગતિ તો સારા પ્રમાણમાં થઈ રહી છે, પરંતુ એ સાથે જ તેની લાગણીશીલતા તથા ભાવનાત્મક પ્રગતિમાં નોંધપાત્ર ઘટાડો થયો છે. ન્યૂઝપેપરમાં છપાતા બળાત્કાર, મૃત્યુ, લૂંટફાટ યુદ્ધોના કિસ્સા સામાન્ય બનતા જાય છે, કારણે કે એ વાંચનાર આ તમામ સમાચારોથી ટેવાઈ ગયો છે અને સાથે જ જ્યાંથી તે આ માહિતી મેળવે છે તે ન્યૂઝપેપરના કાળા અક્ષરોમાં કોઈ લાગણી કે દેખીતો ભાવ તે અનુભવી શકતો નથી. ન્યૂઝ પેપરોના આ કાળા અક્ષરોએ નિષ્ઠુરતા તો લાવી જ છે, પણ સાથે ન્યૂઝપેપરની મહત્તા પણ મહદ અંશે ઘટાડી દીધી છે, પણ આશ્ચર્યની વાત તો એ છે કે ભારતના એક ખૂણામાં આજે પણ હાથેથી લખાયેલું એક ન્યૂઝપેપર પ્રિન્ટેડ ન્યૂઝપેપરની આ દુનિયામાં પોતાનું અસ્તિત્વ ટકાવી રાખવા વર્ષોથી પ્રયત્નો કરી રહ્યું છે!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘ધ મુસલમાન’ને કદાચ દુનિયાનું એકમાત્ર અને છેલ્લું દૈનિક સમાચારપત્ર ગણાવી શકાય, જે હાથેથી લખાય છે! વળી, રસપ્રદ વાત તો એ છે કે તે ઉર્દૂ ભાષામાં લખાય છે અને તેના માટે ખાસ કેલિગ્રાફર્સ(સુંદર અક્ષરે લખનાર) રોકવામાં આવ્યા છે. આ કેલિગ્રાફર્સ ‘કાતિબ’ તરીકે જાણીતા છે. આજે જ્યારે કમ્પ્યુટરે આપણું તમામ કાર્ય તદ્દન સરળ બનાવી દીધું છે ત્યારે હાથેથી લખાતા આ ન્યૂઝપેપરને ચલાવવું પણ એક હિંમતનું કામ છે અને આ કાર્ય તેના સંપાદક સૈયદ આરિફુલ્લાહ કરી રહ્યા છે. વાસ્તવમાં વર્ષ ૧૯૨૭માં આરિફુલ્લાહના દાદા સૈયદ અઝમાતુલ્લાહ એ આ દૈનિક સમાચારપત્રકની શરૂઆત કરી હતી. તે સમયે ભારતીય રાષ્ટ્રીય કોંગ્રેસના મદ્રાસ સેશનના પ્રેસિડન્ટ ડો. મુખ્તાર અહેમદ અંસારીએ આ સમાચારપત્રકનું લોકાર્પણ કર્યું હતું. ચેન્નઈમાં શરૂ થયેલું આ ઉર્દૂભાષી ન્યૂઝપેપર તેના કાતિબોના હાથેથી લખાયેલા લેખો માટે ઘણું જાણીતું હતું. સૈયદ અઝમાતુલ્લાના મૃત્યુ બાદ તેમના પુત્ર સૈયદ ફૈઝુલ્લાહે આ જવાબદારી સંભાળી અને ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરી(કેલિગ્રાફી) માટે જાણીતા તેમના સમાચારપત્રની પ્રથા જાળવી રાખવાની કામગીરીમાં પોતાનું સમગ્ર જીવન લગાવ્યું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘ધ મુસલમાન’ ચાર પાનાનું દૈનિક અખબાર છે, જે સાંજે પ્રસિદ્ધ થાય છે. તેના પહેલાં પાના પર સ્થાનિક અને રાષ્ટ્રીય સમાચારો, બીજા પાના પર આંતરરાષ્ટ્રીય સમાચારની સાથે એડિટોરિયલ લેખો, ત્રીજા પાના પર હદીથ (ધાર્મિક પરંપરાને લગતી માહિતી), કુરાનમાંથી કેટલાક અવતરણો તથા રમતગમતના સમાચારો અને ચોથા પાના પર જુદા-જુદા ક્ષેત્રને આવરી લેતા નાના-મોટા લેખોની સાથે સ્થાનિક સમાચારોનો પણ સમાવેશ કરવામાં આવતો. સમગ્ર પેપર તૈયાર થતું હોય ત્યારે તેના પહેલાં પાના પર થોડીક જગ્યા બાકી રાખવામાં આવતી, જેથી ક્યારેક કોઈ બ્રેકિંગ ન્યૂઝ આવે તો તરત તેમાં સમાવી શકાય. શરૂઆતથી લઈને આજ સુધી આ સમાચારપત્રક ૮૦૦ સ્ક્વેર ફૂટની એક નાનકડી ઓફિસમાં એ.સી. વગેરે જેવી કોઈ પણ આધુનિક સુવિધા વિના ચલાવવામાં આવે છે. ‘ધ મુસલમાન’ વિશે માહિતી આપતાં આરિફુલ્લાહ જણાવે છે કે, “અમે છેલ્લા ૮૭ વર્ષથી આ પરંપરાને જાળવી રહ્યા છીએ. મારી કારકિર્દીના શરૂઆતના ત્રણ વર્ષ અહીં કામ કર્યા પછી જ મેં નિશ્ચય કરી દીધો હતો કે હું મારું સમગ્ર જીવન ‘ધ મુસલમાન’ને આપીશ.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtCOQN_6k-tykZsMNLWcdK9G7QhwCDW9dO-KCu1VGVOJOdyc2hpqWv0dn_FWjQzdRF8Kzj3ib6ZRqQ2ocjAfet2DYoGX-BPFeIe8-hyD38GZcAWR8I0DMx2Tk91aMZFOTsSQTmWYwWHn4/s1600/Two+of+The+Musalman's+katibs+-+specialist+calligraphers+-+write+the+headlines+directly+onto+the+page.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtCOQN_6k-tykZsMNLWcdK9G7QhwCDW9dO-KCu1VGVOJOdyc2hpqWv0dn_FWjQzdRF8Kzj3ib6ZRqQ2ocjAfet2DYoGX-BPFeIe8-hyD38GZcAWR8I0DMx2Tk91aMZFOTsSQTmWYwWHn4/s1600/Two+of+The+Musalman's+katibs+-+specialist+calligraphers+-+write+the+headlines+directly+onto+the+page.jpg" height="195" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">'ધ મુસલમાન'માં હાથેથી ઉર્દૂ કેલિગ્રાફી લખતાં કાતિબો</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
આ દૈનિક સમાચારપત્રકમાં કાર્ય કરતાં કર્મચારીઓ માને છે કે આ સમાચારપત્રક તેમની વર્ષો જૂની કળાને જીવંત રાખવામાં ઘણો મહત્ત્વનો ફાળો ભજવી રહ્યું છે અને તેમનું આ દૈનિકપત્ર માટેનું યોગદાન માત્ર એ પરંપરાની જ જાળવણી નહીં, પરંતુ ઉર્દૂ ભાષાની પણ જાળવણી કરી રહ્યું છે. આ સમાચારપત્રની ઓફિસમાં એક પુરુષ અને બે મહિલાઓ કેલિગ્રાફર્સ એટલે કાતિબ તરીકે કાર્ય કરે છે. આ દરેક કાતિબને એક-એક પાનું હાથેથી લખતાં ત્રણ કલાક જેટલો સમય લાગતો હોય છે. આ માટે ખાસ તાલીમબદ્ધ કાતિબોની જરૂર હોય છે, કારણ સમગ્ર પેપર હાથેથી લખાતું હોવાથી કોઈ પણ પ્રકારની ભૂલ જે-તે પાનાને ફરીથી લખવા આમંત્રણ નોતરે છે. જ્યારે આ આખું પેપર લખાઈને તૈયાર થઈ જાય ત્યારે તેની ફોટો નેગેટિવ તૈયાર કરી પ્રિન્ટિંગમાં મોકલવામાં આવે છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ સમાચારપત્રકમાં મુખ્ય કાતિબ(કોપીરાઈટર) તરીકે કાર્ય કરતાં રહેમાન હુસૈની વર્ષોથી તેની સાથે સંકળાયેલા છે. જોકે, તેમણે એકાઉન્ટન્ટ તરીકે ‘ધ મુસલમાન’માં પોતાની નોકરીની શરૂઆત કરી હતી, પરંતુ ધીમે ધીમે ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરી શીખી, તેમાં નિપુણતા કેળવી આજે મુખ્ય કેલિગ્રાફર તરીકે મહત્ત્વની ભૂમિકા બજાવી રહ્યા છે. તેઓ કહે છે કે, “અમારી ઉર્દૂ ભાષાની જાણકારીને કારણે આજે અમારું લોકો સન્માન કરે છે અને એટલે જ હું જીવનપર્યંત આ દૈનિક સાથે સંકળાયેલો રહીશ.” આ સિવાય તેમના રિપોટર્સ દિલ્હી, કોલકાતા, હૈદરાબાદ જેવા રાજ્યોમાં પણ ફેલાયેલા છે. આ તમામ રિપોટર્સ તેમના લેખો ફેક્સની મદદથી કે પછી ફોન દ્વારા અહીંના કેલિગ્રાફર્સને મોકલી આપતા હોય છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTW3tIYbfT13D0ZBiQixT0Q03dg4XOAHeT8zvDpe74KNCJxi_WJxRXhRLi9UWNpeaRBUTLvyTX7STmR_9WeGrR9NBpcASWoG33MolvUTfIlE_h-TqjqztEcFcPZyFTMvwLdcqvRyd8h9M/s1600/tumblr_llob7yxZxY1qziizdo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTW3tIYbfT13D0ZBiQixT0Q03dg4XOAHeT8zvDpe74KNCJxi_WJxRXhRLi9UWNpeaRBUTLvyTX7STmR_9WeGrR9NBpcASWoG33MolvUTfIlE_h-TqjqztEcFcPZyFTMvwLdcqvRyd8h9M/s1600/tumblr_llob7yxZxY1qziizdo1_500.jpg" height="176" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
આ પેપરનો નફો જોવા જઈએ તો તદ્દન નજીવો છે. કાતિબો કંઈ ખાસ કમાઈ શકતા નથી. વર્ષ ૨૦૦૮ સુધી તો મુખ્ય કાતિબ રહેમાનને મહિને માત્ર રૂપિયા ૨,૫૦૦ મળતા હતા તથા અન્ય બે મહિલા કાતિબ શબાના અને ખુર્શીદને એક દિવસના રૂ. ૬૦ લેખે પગાર ચૂકવવામાં આવતો હતો. જોકે, તમામ કાતિબો માટે વળતર કરતાં વધુ મહત્ત્વનો તેમના હાથેથી લખાતા કેલિગ્રાફીનો આનંદ છે. તેઓ સમાચારપત્રક માટે આવતી જાહેરાતમાં પણ ઉર્દૂ કેલિગ્રાફીનો જ ઉપયોગ કરે છે. સામાન્ય રીતે અખબારમાં જાહેરાત માટે સરકાર તરફથી કેટલીક જાહેરખબરો આપવામાં આવતી હોય છે, પંરતુ સંપાદક આરિફુલ્લાહ જણાવે છે કે, રાજ્ય સરકાર તરફથી તેમના આ દૈનિક માટે ખાસ કોઈ જાહેરખબર પૂરી પાડવામાં આવતી નથી. અલબત્ત, ઘણીવાર જાણીતા કવિ, ધાર્મિક વડા કે નેતાઓ પેપરની ઓફિસે આવી તેમાં પોતાનું યોગદાન આપી જતાં હોય છે, જેથી તેની મહત્તામાં વધારો થાય છે. ૭૫ પૈસામાં વેચાતા આ ન્યૂઝપેપરના લગભગ ૨૨,૦૦૦ જેટલા ગ્રાહકો છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
સામાન્ય રીતે આપણે દેશની સંસ્કૃતિ અને ભવ્ય ઈતિહાસને વાગોળીને તેના ભૂતકાળના દિવસોમાં રાચતા હોઈએ છીએ. ભવ્ય ભૂતકાળથી આંખોને આંજી તેનું ગૌરવ લેતા હોઈએ છીએ, પરંતુ જ્યારે તેની જ જાળવણી અને સંરક્ષણ વિશે પોતાના યોગદાન તરફ નજર કરીએ ત્યારે આપણી વ્યવહારુતા તે માર્ગ આડે આવતી હોય છે. આજના સમયમાં જૂની પ્રથાને વળગી નવી ટેકનોલોજીનો શ્વાસ રૂંધવો એ તદ્દન રૂઢિવાદી વિચારસરણી છે, પરંતુ નવી ટેકનોલોજીના સહારે વર્ષો જૂની પરંપરાની અવગણના કરવી તેને નિશ્ચિતપણે ગેરવાજબી વલણ ગણાવી શકાય. ભૂતકાળની સંસ્કૃતિ અને વર્તમાનની ટેકનોલોજીના પલ્લાનું સમતોલન સાધીશું તો જ પ્રગતિ સ્થિર અને કાયમી રહી શકશે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>કેલિગ્રાફીની પરંપરા</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘ધ મુસલમાન’ દૈનિકની ખાસિયત તેનું હાથેથી લખાતું લખાણ છે, પણ એક વધુ વિશેષતા ગણાવીએ તો આ સમગ્ર સમાચારપત્રક ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરી(કેલિગ્રાફી)માં લખાય છે. ભારતમાં ઉર્દૂ કેલિગ્રાફીની શરૂઆત વર્ષ ૧૮૩૬માં થઈ હતી અને આ જ વર્ષે સૌપ્રથમ ઉર્દૂ પણ ન્યૂઝપેપર બહાર પડ્યું હતું. આ પહેલા પર્શિયન હસ્તાક્ષરી પ્રસિદ્ધ હતી. જોકે, વીસમી સદીની શરૂઆતમાં ભારતમાં ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરીનો બહોળા પ્રમાણમાં ઉપયોગ થવા લાગ્યો હતો. તે સમયે કુરાન લખવા માટે પણ આ જ હસ્તાક્ષરીનો ઉપયોગ થતો. પરંતુ સમય સાથે, ટેકનોલોજીના વિકાસથી હસ્તાક્ષરીની પ્રથા ઘટતી ગઈ. એક સમયે ઉર્દૂ કેલિગ્રાફી લખતાં કલાકારોના જૂથ એટલે કે કાતિબો પાસે આમંત્રણ પત્રિકા અથવા તો નોંધ લખાવવા માટે લોકોની લાંબી કતાર લાગતી હતી અને આ આજે આ હસ્તાક્ષરીમાં નિપુણ એવા કાતિબોની સંખ્યા જ જૂજ માત્રામાં મળી આવે છે! જોકે, ‘ધ મુસલમાન’ દૈનિકના સંપાદક આરિફુલ્લાહ માટે ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરીનું મહત્ત્વ ઘણું વધારે છે. આજના ડિજીટલ યુગમાં પણ હાથેથી લખાતાં પેપરને પ્રસિદ્ધ કરવા પાછળનો તેમનો હેતુ જણાવતા તેઓ કહે છે કે, “ ‘ધ મુસલમાન’એ સંપૂર્ણપણે ઉર્દૂ હસ્તાક્ષરી પર નિર્ભર કરતું દૈનિક છે અને પ્રત્યેક વ્યક્તિ એની હસ્તાક્ષરીથી આકર્ષિત થાય છે. જો અમે પણ કમ્પ્યુટરનો જ ઉપયોગ શરૂ કરી દઈશું, તો પછી અમારા અને બીજા પેપરમાં તફાવત શું રહેશે?” આ સાથે જ તેઓ ઉમેરે છે કે, “કેલિગ્રાફી એ અમારા દૈનિકનું હાર્દ છે. જો તમે અમારા હૃદયને જ બહાર કાઢવા કહેશો તો પછી ‘ધ મુસલમાન’માં બીજું કશું જ બાકી નહીં રહે.”</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-13645851847525390712014-06-03T01:54:00.000-07:002014-06-03T01:54:27.523-07:00પરંપરા સામે જીવદયાની મહત્તા કેટલી?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUE0TQYeWdwEIbe6v__MLBCLhHeqm24g9q1RJ_rN_1gSG7mYqFsq12iQnk48Y8vjhpjKgZOJ3AtnUj0nImRPhgKyPErepGA4K_yQSHnPSUj2RDTj_j5FqrkYeHyUU4hQzy8dD01yoTxx0/s1600/best-bull-tamer-in-Tamilnadu-2014-Alanganallur.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUE0TQYeWdwEIbe6v__MLBCLhHeqm24g9q1RJ_rN_1gSG7mYqFsq12iQnk48Y8vjhpjKgZOJ3AtnUj0nImRPhgKyPErepGA4K_yQSHnPSUj2RDTj_j5FqrkYeHyUU4hQzy8dD01yoTxx0/s1600/best-bull-tamer-in-Tamilnadu-2014-Alanganallur.jpg" height="256" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
તમને એક ગોળાકાર સીમામાં છૂટા મૂકીને ‘બાંધી’ દેવામાં આવે છે અને આજુબાજુ હજારોની સંખ્યામાં લોકોની ચિચિયારી તમને સંભળાઈ રહી છે. તમને માન, પ્રતિષ્ઠાના દબાણ હેઠળ એ મેદાનમાં ઉતારવામાં આવ્યા છે. બપોરની ગરમી અસહ્ય થઈ રહી છે અને એવામાં તમને હરાવવા એક સ્પર્ધકને મેદાનમાં ઉતારવામાં આવે છે. તમારો ડર, ગભરાટ અને અસંમજસ કોઈ જોઈ શકતું નથી, પરંતુ હવે માહોલ એવો જામી ચૂક્યો છે કે જો તમે સ્વબચાવ ન કરો તો તમારો જ સ્પર્ધક તમને હાનિ પહોંચાડી શકે એટલો હિંસક બની શકે છે અને માટે તમે લડાઈ શરૂ કરો છો. હાર-જીત કરતાં તમને થયેલી શારીરિક અને માનસિક યાતના અશાબ્દિક થઈ રહે છે અને તમારી હાર-જીતને આધારે ઈનામોના વિતરણને મૂંગે મોઢે તમે નિહાળી રહ્યા છો. શું તમે દયનીય અને નિઃસહાયની લાગણી અનુભવી રહ્યા છો? જો હા, તો આ જ દૃષ્ટાંતમાં પોતાની જગ્યાએ એક મૂંગા પ્રાણીને કલ્પી જુઓ, સ્થિતિ કદાચ વધુ દયનીય અને કરૂણ લાગશે!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ વાત છે હાલમાં જ પ્રતિબંધિત થયેલી તમિલનાડુની ‘જલ્લીકટ્ટુ’ રમતની, જે સામાન્ય રીતે દક્ષિણ ભારતના પ્રસિદ્ધ તહેવાર પોંગલમાં જોરશોરથી ઉજવવામાં આવે છે. જલ્લીકટ્ટુ શબ્દ તમિલ શબ્દ ‘સલ્લી કાસુ’(સિક્કા) અને ‘કટ્ટુ’(પેકેજ) પરથી ઉપજાવવામાં આવ્યો છે. પહેલાના સમયમાં આખલાના શિંગડા પર સોના કે ચાંદીના સિક્કા બાંધવામાં આવતા હતા. જે સ્પર્ધક પોતાના બળથી આ સિક્કા મેળવવામાં સફળ રહેતું તેને આ સિક્કા ઈનામરૂપે મળતા. ‘જલ્લીકટ્ટુ’ રમતમાં એક નિશ્ચિત, સીમિત વિસ્તારમાં આખલાને વળગીને પુરુષ કેટલો સમય તેની સામે બાથ ભીડી શકે અથવા તો તેના પર લટકીને અંતિમ સીમા સુધી પહોંચી શકે એ વાત મુખ્ય હોય છે. પહેલાના સમયમાં આ રમત ખાસ કરીને મહિલાઓ પોતાના જીવનસાથીની પસંદગી કરી શકે એ માટે રમાવામાં આવતી. આખલા પર પોતાનું સંતુલન જાળવી રાખવું એ જાણે પૌરુષત્વનું શ્રેષ્ઠ પ્રમાણ હોય એમ મહિલાઓ માટે પુરુષની પસંદગી થતી! અને તેથી જે પુરુષ સફળતાપૂર્વક આખલા પર પોતાનું સંતુલન જાળવી શકે એ મહિલાનો જીવનસાથી બને એવી પરંપરા હતી. જોકે, હવે સમય બદલાયો છે અને સાથે લોકોના વિચારો પણ બદલાયા છે, પણ આ રમતને પરંપરાનું નામ આપી હજુ સુધી તમિલનાડુમાં તેને બમણા ઉત્સાહથી રમવામાં આવી રહી હતી, જેના પર હવે તમિલનાડુની વડી અદાલતે પ્રતિબંધ મૂક્યો છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જલ્લીકટ્ટુની પરંપરા સાથે પોતાના પૂર્વજોની કથાઓને સાંકળી અહીંના લોકો આ રમતને શ્રદ્ધાની દૃષ્ટિથી જોતા આવ્યા છે. આખલાની આ રમત માટે ખાસ પુલીકુલમ અથવા જેલ્લીકુટ જાતિના આખલાનો ઉછેર કરવામાં આવે છે. આખલાઓને તંદુરસ્ત રાખવા માટેની તમામ કાળજી તેના માલિકે રાખવાની હોય છે. લગભગ એક દિવસના ૧૦૦ રૂપિયા લેખે તેનો ખર્ચ આવતો હોય છે, છતાં ‘જલ્લીકટ્ટુ’ની ઉત્સુકતાને કારણે લોકો હોંશેહોંશે આખલાની કાળજી લેતા હોય છે. જલ્લીકટ્ટુની તૈયારી ૬૦ દિવસ અગાઉથી શરૂ થઈ જાય છે અને આ માટે જે-તે વિસ્તારના પ્રત્યેક પરિવાર પાસેથી લગભગ હજાર રૂપિયા લેવામાં આવે છે. આખલા, તેની કાળજી રાખનાર વ્યક્તિ અને સ્પર્ધક માટે એક અઠવાડિયા સુધી દરરોજ ૪૦૦ કિલોગ્રામ જેટલો ભાત રાંધવામાં આવે છે, જેના કારણે એ રમત બરાબરીની થઈ શકે!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCeVV7Zxr0tUvhVew-qG5IwkQE1C92yVT_FxFvGCgoLOAh5_07aTjMDHee1rXCmpGPhbcwexhbS2SA6kIc1rTkOXSOWxT7QpJTQxriy6iOstVb2I0jhmrs64S1eYKcofi6s0roLpq6s9k/s1600/Madurai-alanganallur-jallikattu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCeVV7Zxr0tUvhVew-qG5IwkQE1C92yVT_FxFvGCgoLOAh5_07aTjMDHee1rXCmpGPhbcwexhbS2SA6kIc1rTkOXSOWxT7QpJTQxriy6iOstVb2I0jhmrs64S1eYKcofi6s0roLpq6s9k/s1600/Madurai-alanganallur-jallikattu.jpg" height="247" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
અમુક સેકન્ડના આ ખેલમાં આખલા અને માણસોના માથે ટોળાતા જીવના જોખમને હજારોની સંખ્યામાં લોકો ‘માણતા’ હોય છે. અલબત્ત, આ રમતમાં લોકો ગંભીર રીતે ઘવાતા હોય છે તો ક્યારેક જાનહાનિ પણ થતી હોય છે, છતાં દર વર્ષે તેની આતુરતાથી રાહ પણ જોવાતી હોય છે, પરંતુ જ્યારે તમિલનાડુની વડી અદાલતે આ રમત પર સંપૂર્ણ પ્રતિબંધ મૂક્યો ત્યારે અહીંના લોકોએ તેનો ઘણો વિરોધ કરવાનો શરૂ કર્યો. કોર્ટે રજૂ કરેલા સંશોધન અનુસાર જલ્લીકટ્ટુની રમત દરમિયાન આખલાઓ ભય અને પીડાને કારણે ત્યાંથી બહાર નીકળવા માટે બેબાકળા બની જતાં હોય છે, પરંતુ તે વિસ્તાર ચારે બાજુથી ઘેરાયેલો હોવાથી આખલાઓએ ફરજિયાતપણે આ રમતનો હિસ્સો બનવું પડતું હોય છે. ઐતિહાસિક, સાંસ્કૃતિક અને ધાર્મિક મહત્ત્વ ધરાવતી આ રમત આજના સમયમાં ખરેખર તો આખલાના ભય, તકલીફ અને પીડાની સામે મનુષ્યની પ્રતિક્રિયા દર્શાવતી એક રમત બની ચૂકી છે. જ્યારે કોર્ટના આ ચુકાદા સામે સ્થાનિક લોકોનું માનવું છે કે, આ દલીલો તદ્દન પાયા વિનાની છે. જો જલ્લીકટ્ટુની પ્રથા ના હોય તો આખલાની કેટલીક ખાસ જાતિનું અસ્તિત્વ જ ના રહે! તેઓનું માનવું છે કે જલ્લીકટ્ટુ માટે તૈયાર કરવામાં આવતા આખલાઓને ભગવાનની જેમ પૂજવામાં આવે છે. આ રમત થકી તેમને હેરાનગતિ નહીં, પરંતુ સન્માનવામાં આવે છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWyikFV2Lfi7vKiDfUiT3wUZYrou0qdGksE5ZJ2EBNrE9OCs7ZmBsiiT40hP3a3BlZAwPvcRwGBd3yQlRk9lJj3FQyLPdbGmTeBjJjfHJRwx2lgNQ8PuU0Zczd8kNfysLrLbyXp87hznI/s1600/Tamilnadu-Alanganallur-Jallikattu-2014-Pongal-Festival.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWyikFV2Lfi7vKiDfUiT3wUZYrou0qdGksE5ZJ2EBNrE9OCs7ZmBsiiT40hP3a3BlZAwPvcRwGBd3yQlRk9lJj3FQyLPdbGmTeBjJjfHJRwx2lgNQ8PuU0Zczd8kNfysLrLbyXp87hznI/s1600/Tamilnadu-Alanganallur-Jallikattu-2014-Pongal-Festival.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
અહીંના લોકો માટે આ રમતનું મહત્ત્વ એટલું છે કે તેઓ આખલાની પૂજા કરતાં હોય છે. આ વિશે તમિલનાડુના તિરુચિરાપલ્લી તાલુકાના એક ગામમાં ૫૩ વર્ષીય ચિન્ના કહે છે કે, “આ આખલાઓને કશું મેળવવા માટે તૈયાર કરવામાં આવતા નથી. તેઓ અમારા માટે દેવ સમાન છે અને જલ્લીકટ્ટુ માટે કુમકુમ તથા હળદરથી તેમનો ખાસ અભિષેક કરવામાં આવે છે.” આ બુઝુર્ગના ઘર પાસે ‘રામુ’ નામની એક પવિત્ર જગ્યા બનાવવામાં આવી છે. ચિન્નાના પિતા પાસે રામુ નામનો એક આખલા હતો અને તે તેની સમગ્ર ‘કારકિર્દી’ દરમિયાન હંમેશાં જલ્લીકટ્ટુની રમતમાં જીત્યો હતો. આથી તેને સન્માનપૂર્વક તેમના ઘર પાસે જ દાટવામાં આવ્યો હતો અને હવે તે એક પવિત્રધામ તરીકે પૂજાય છે! ચિન્ના ઉમેરે છે કે, “અમે આજે પણ રામુના એ જુસ્સાને પૂજીએ છીએ. અમે જે રીતે આ આખલાઓ સાથે સંકળાયેલા છે તે રીતે પ્રાણીઓના હકો માટે લડતાં કાર્યકર્તાઓ ક્યારેય પણ સંકળાઈ શકે એમ નથી.” તો બીજી બાજુ કેટલાક સ્થાનિકો એમ પણ માને છે કે જલ્લીકટ્ટુ તેમની છેલ્લી કેટલીક પેઢીઓથી ચાલી આવતી ગૌરવશાળી પ્રથા છે. આથી જો આ રમતને પ્રતિબંધિત કરવામાં આવે તો આખલાઓનો ઉછેર કરવાનો કોઈ જ અર્થ રહેતો નથી. તમને જાણીને નવાઈ લાગશે કે કોર્ટના ચુકાદા બાદ જ કેટલાક લોકોએ તો પોતાના આખલાઓને ‘ઠેકાણે’ કરવાની કામગીરી પણ શરૂ કરવા માંડી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જ્યારે જલ્લીકટ્ટુ પર કોર્ટનો કોઈ પ્રતિબંધ મૂકવામાં આવ્યો નહોતો ત્યારે આ આખલાઓની કિંમત લાખોમાં રહેતી હતી અને હવે એ જ આખલાઓને(મોટા ભાગના) કતલખાનામાં મોકલવામાં આવી રહ્યા છે! વર્ષો પહેલા પરંપરાગત રીતે આ રમત બે જાતિના લોકો વચ્ચે એક સેતુ પ્રસ્થાપિત કરવા માટે રમાતી હતી, પરંતુ હવે સમાજ બદલાઈ રહ્યો છે. આથી હજી પણ સંસ્કૃતિ, પરંપરા અને ધર્મના નામે કેટલીક બિનજરૂરી રમતો, ઉજવણી કરવી એ માત્ર અતાર્કિક જ નહીં, પરંતુ અનુચિત પણ છે. આશ્ચર્ય એ વાતનું પણ છે કે એકવીસમી સદીમાં સ્માર્ટ ફોન પર ‘ટેમ્પલ રન’ રમતું યુવાધન પણ વર્ષો જૂની કેટલીક બિનજરૂરી પરંપરાઓમાં રચ્યુંપચ્યું રહે છે. આ યુવાનોના સાથ અને સહકારથી જ હવે અહીંના લોકોએ તમિલનાડુની વડી અદાલતે આપેલા આ ચુકાદાને સુપ્રિમ કોર્ટમાં લઈ જવાની તૈયારી શરૂ કરી છે.</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-25270234817122293482014-05-26T23:43:00.004-07:002014-05-27T00:03:52.758-07:00દીકરા, હસતો રે’જેને હસાવતો રે’જે<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2IjKSGyMPY_LB8b1WlOU-n_8QmbDhNKXJe4S7KyA13T_rn2TZE0VSm2PzI6dynHLhhGHvL8ePhtbFAT047ZbkuVDCtGaHct3aA86EUmApK6eM1E9fSO_sDF6tft3meF5az6cIP1NCbPE/s1600/DSC01684.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2IjKSGyMPY_LB8b1WlOU-n_8QmbDhNKXJe4S7KyA13T_rn2TZE0VSm2PzI6dynHLhhGHvL8ePhtbFAT047ZbkuVDCtGaHct3aA86EUmApK6eM1E9fSO_sDF6tft3meF5az6cIP1NCbPE/s1600/DSC01684.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">યઝદી કરંજિયા કે સાથ ઈસ નાચિઝ કી ખાસ પેશકશ :)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
યઝદી કરંજિયા એટલે સદા હસતો ચહેરો. કોઈ પણ વ્યક્તિ એમને મળે એટલે ‘દીકરા’ના વહાલસોયા સાદથી બોલાવે અને સ્નેહથી વાતો કરે. આંખોમાં ચમક, તેજ દિમાગ, પણ વિનમ્રતા તેની ચરમસીમા પર. ૭૮ વર્ષના આ યુવાનની સ્વસ્થતા તમને તેમના આનંદી મિજાજની ઓળખ આપી જાય છે. આ સાથે નિયમિતપણે તાપી તથા કોઝવેના પાણીમાં સ્વિમિંગ કરવાને કારણે તેમનું શરીર કસાયેલું અને સ્વસ્થ. વ્યવસાયે શિક્ષક, પણ જીવ એક સોજ્જા કલાકારનો. ગુજરાતી રંગમંચના પાયા નાખનાર પારસી થિયેટરના મજબૂત સ્તંભ સમા યઝદી કરંજિયા છેલ્લા કેટલાય દાયકાથી કોમેડી નાટકોથી લોકોને પેટ પકડીને હસાવી રહ્યા છે. રંગમંચ પર તેમણે જે રીતે લોકોના દિલ જીત્યા છે એ જ રીતે એક શિક્ષક તરીકે પણ તેમણે વિદ્યાર્થીઓને ઉત્તમ શિક્ષણ પૂરું પાડ્યું છે. જીવનના તમામ તબક્કામાં યઝદીભાઈએ તેમના ચહેરાના સ્મિતને કાયમ રાખી ઘણા પડકારો ઝીલ્યા છે. યઝદીભાઈ માને છે કે કોઈ પણ માણસ કલાકાર બની શકતો નથી. તે એક કલાકાર તરીકે જ જન્મતો હોય છે. નાની વયે જ એક કલાકાર તરીકેની પોતાની પ્રતિભાને ઓળખી તેમણે પોતાનું આખું જીવન કળાને સોંપી દીધું છે. તેમણે ‘મૂંગી સ્ત્રી’, ‘વાહ રે બહેરામ’, ‘રંગીલો બહેરામ’, ‘બહેરામની સાસુ’, ‘અશોક પારસી હતો’, ‘બિચારો બરજોર’, ‘કૂતરાની પૂંછડી વાંકી’ જેવા અનેક કોમેડી નાટકો ભજવ્યા છે. અલબત્ત, પિતાના વચનનું માન રાખીકળાને માત્ર શોખ સુધી સીમિત રાખનાર યઝદીભાઈરંગમંચમાંથી ઉપજતી તમામ આવકને ચેરિટીમાં આપી દે છે. રંગમંચ ઉપરાંત, રેડિયો અને ટી.વી. જેવા માધ્યમો થકી પણ તેમણે લોકોમાં હાસ્ય ફેલાવ્યું છે. ગુજરાત ગૌરવ એવોર્ડ જેવા અનેક પ્રતિષ્ઠિત એવોર્ડ મેળવનાર યઝદી કરંજિયા સાથે એક મુલાકાત માટે ‘ગુજરાત ગાર્ડિયન’ને તેમનો સંપર્ક કર્યો ત્યારે તેમની આગવી શૈલીમાં પ્રતિસાદ આપતાં તેમણે કહ્યું, ‘આવ ને દીકરા, હું તને ચા પન પાઈશ.’ આત્મીયતા, સ્નેહ અને હાસ્ય ફેલાવતાં યઝદીભાઈ સાથે થયેલી મુલાકાતના કેટલાક અંશો અહીં પ્રસ્તુત છે:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>રંગમંચ સાથેનો સંબંધ કઈ રીતે જોડાયો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આજથી ૮૪ વર્ષ પહેલા મારા પિતાજી નૌશિરવાન કરંજિયા ‘કેમ્બે ક્લાસીસ’ નામની એક વાણિજ્ય સંસ્થા ચલાવતા હતા અને દર વર્ષે આ સંસ્થામાં વાર્ષિક સ્નેહસંમેલન યોજાતું. એમ તો હું માત્ર એક બાળદર્શક જેવો જ હતો, પણ ઊંડે ઊંડે એવી મહેચ્છા ખરી કે પપ્પા મને પણ સ્ટેજ પર લાવે. પણ એ શક્ય નહોતું. હું નાનપણથી જ મારા દાદાનો બહુ લાડકો હતો. દાદાજી ખંભાતમાં રહેતા. એટલે પિતાજી દર વર્ષે સંસ્થાના વાર્ષિક સ્નેહસંમેલનમાં આવવા માટે તેમને ખાસ આમંત્રિત કરતાં. હવે મને આ સ્નેહસંમેલનમાં ભજવાતી કૃતિઓમાં ભાગ લેવાની ઈચ્છા તો ઘણી, પણ પિતાજીની પરવાનગી મળતી નહોતી એટલે હું બજારમાંથી એક પોસ્ટકાર્ડ લાવતો અને એની પર દાદાજીને સંબોધીને લખતો, ‘તમે આવશો નહીં. મારા પપ્પા મને ભાગ લેવા દેતા નથી.’ એટલે દાદાજી પિતાજીને વળતો પત્રલખતા, ‘નૌશિર, તું મારા ઝીણા(મારું કદ થોડું નાનું અને એ વખતે ઉંમરેય નાની એટલે દાદાજી મને ‘ઝીણો’ કહીને બોલાવતાં)ને ભાગ લેવા દેશે નહીં તો હું નહીં આવું.’એટલે પિતાજી મને સ્નેહસંમેલનની બંદગીમાં ઊભો રાખે. એમાં મારે માત્ર હાથ જોડીને ઊભા રહેવાનું. સમૂહમાં ગીતો ગવાય અને એમાં આપણેય થોડું ગાઈએ એટલે આપણને થાય કે આપણે પણ ભાગ લીધો. પણ પછી એક વાર રાસ ભજવાયો અને એ રાસમાં હું કૃષ્ણ બન્યો હતો. મારું કદ ટૂંકું એટલે મને સ્ટૂલ પર ઊભો રાખ્યો હતો. પહેલીવાર સ્ટેજ પર ઉતર્યો તો ખરો, પણ ડરતાં-ગભરાતાએ રાસ પૂરો કર્યો. એ સ્ટેજ પરનો મારો પહેલો પ્રવેશ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>રંગમંચ પર માત્ર કોમેડી નાટકો ભજવવા માટેનું કોઈ ખાસ કારણ ખરું?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
એ પછી અમારી શાળાની સુવર્ણ જયંતી હતી. આથી ભૂતપૂર્વ વિદ્યાર્થીઓનો મેળાવડો યોજાયો હતો. મારા પિતાજી પણ આ જ શાળાના વિદ્યાર્થી રહી ચૂકેલા. હવે આ ઉજવણીમાં અમને નાટકોમાં તો કોઈ ખાસ ભૂમિકા ભજવવા ન દે. અભિનય ગીત કે એવી સામાન્ય કૃતિઓમાં ભાગ લેવા દે. એટલે અમે નાટકોની પ્રેક્ટિસ થાયએ જોયા કરીએ અને આનંદ મેળવીએ. બાળપણમાં પાછી આપણી સ્મૃતિ પણ ઘણી તેજ. એટલે એ નાટકો જોતાં જોતાં યાદ પણ રહી ગયેલા. કોઈ કલાકાર પ્રેક્ટિસમાં ભૂલ કરે તો પણ અમે પકડી પાડતા! હવે સંજોગોવશાત્ આ નાટકમાં ભાગ લેનાર એક છોકરાને શીતળા થયા. એ વખતે છોકરીઓ નાટકોમાં બહુ ભાગ લેતી નહીં એટલે છોકરાઓએ જ સ્ત્રીપાત્ર પણ ભજવવું પડતું અને એ છોકરો પણ છોકરીનું જ પાત્ર ભજવવાનો હતો. એની બીમારીને કારણે સ્થિતિ એવી સર્જાઈ કે નાટક રદ કરવું પડે. પણ પિતાજીએ એમ કરવાની મનાઈ ફરમાવી અને મને પૂછ્યું કે ‘તારાથી આ પાત્ર ભજવાશે? કાલે નાટક છે.’ આગળ કહ્યું તેમ નાટક તો મને મોઢે જ હતું એટલે ‘ભાવતું’તુ ને વૈદ્યે કીધું’ જેવું થયું. પણ હવે સમસ્યાએ થઈ કે મારાથી સ્ત્રીપાત્રમાં પ્રવેશાય નહીં. નાટકના સંવાદો તો મોઢે હતા પણ ‘આવી’ને બદલે ‘આવ્યો’ જ બોલાયા કરે. પછી તો રાતભરની પ્રેક્ટિસથી અંતે એ સમસ્યા પણ ટળી. નાટક સ્ત્રીપ્રધાન હતું અને હાસ્ય તેમાં મુખ્ય હતું. સ્ટેજ પર એ એટલું સફળ નીવડ્યું કે લોકો નાટક પછી મને ખાસ શુભેચ્છા પાઠવવા આવતાગયા. એવામાં એક મહિલા પાસે આવીને મને કહે, ‘દીકરા, આજે હું નહોતી આવવાની. મારા હસબન્ડ આ શાળાના ભૂતપૂર્વ વિદ્યાર્થી હતા. તે આ ફંક્શન માટે પુષ્કળ ઉત્સાહિત હતા, પણ હમણાં થોડા દિવસ પહેલા જ અચાનક તેમનું અવસાન થયું. હું ખરેખર ખૂબ દુઃખી હતી. પણ તેમને અહીં આવવાનું એટલું મન હતું કે મને થયું, એમની આત્માની શાંતિ માટે પણ મારે જવું જોઈએ. અહીં આવીને પણ મારું મન કશે લાગતુંનહોતું. પણ દીકરા, આજે તે મને બહુ હસાવી. મારા પતિના મૃત્યુ બાદ આજે પહેલી વાર દિલ મૂકીને આટલું ખડખડાટ હસી. દીકરા, સદા હસતો રે’જે ને હસાવતો રે’જે.’ આ વાત મને ઊંડે સુધી સ્પર્શી ગઈ. ત્યારથી મેં મનમાં નક્કી કર્યું કે જો આગળ ક્યારેય પણ નાટક કરીશ તો માત્ર અને માત્ર કોમેડી જ કરીશ. સમગ્ર પ્રેક્ષકગણમાંએ મહિલા જેવું કોઈક તો હશે ને જે દુઃખી હોય અને મારા અભિનયથી એમના ચહેરા પર હાસ્ય આવી જાય તો મારા માટે એનાથી મહત્ત્વનું બીજું શું હોઈ શકે? બસ, એટલે જ હું આજ સુધી કોમેડી નાટકો ભજવું છું અને ભજવતો રહીશ. આ મારો પ્રથમ નાટ્ય પ્રવેશ હતો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWYdIF-RKz-d6mbL8Ud3JR22aYO8xF4wJOMFE_iE2XRO6_bzEZ0i6gVzr-tr0aB8rQiYAS0E3d8BNm926hd2R8PFWyHem8Y796nY_mVSHMUNj1oODRCBYICD0Ihw5f5emXmF5BwH_Acv8/s1600/An-old-640x480.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWYdIF-RKz-d6mbL8Ud3JR22aYO8xF4wJOMFE_iE2XRO6_bzEZ0i6gVzr-tr0aB8rQiYAS0E3d8BNm926hd2R8PFWyHem8Y796nY_mVSHMUNj1oODRCBYICD0Ihw5f5emXmF5BwH_Acv8/s1600/An-old-640x480.jpg" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">'કૂતરાંની પૂંછડી વાંકી'નું એક દૃશ્ય</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b>‘મૂંગી સ્ત્રી’ નાટક રાષ્ટ્રીય સ્તરે કઈ રીતે ભજવાયું?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
શાળા બાદ કોલેજમાં પ્રવેશ થયો. ત્યાં હકુમતરાય દેસાઈ નામના અમારા એક પ્રોફેસરે મને રંગમંચ પર ઉતાર્યો. શરૂઆતમાં ‘વડ અને ટેટાં’ જેવા નાટકો ભજવ્યા. પછી કોલેજના અંતિમ વર્ષમાં મેં સ્વતંત્રપણે ચંદ્રવદન મહેતાનું ‘મૂંગી સ્ત્રી’ નાટક તૈયાર કર્યુંઅને તે વખતના યુથ ફેસ્ટિવલમાં આ નાટક ભજવવાનું નક્કી કર્યું. સુરતમાં એ નાટક પ્રથમ નંબરે રહ્યું એટલે પછી તેને અમદાવાદ ખાતે ઝોન કક્ષાએ લઈ જવામાં આવ્યું. ત્યાં અમારા જજ જયશંકર ‘સુંદરી’ હતા. ત્યાં પણ નાટક ખૂબ સફળ રહ્યું એટલે પછી એ નાટક ભજવવા દિલ્હીજવાનું થયું. મારી ખુશીનો તો પાર નહોતો અને દિલ્હી પહોંચીને તો એ ઉત્સાહ વધુ બેવડાયો. બેથી અઢી હજાર જેટલા વિદ્યાર્થીઓ ફેસ્ટિવલ માટે આવ્યા હતા. રોજ સાંજે કાર્યક્રમો હોય અને એમાં વડાપ્રધાન જવાહરલાલ નહેરુ જેવા ઊંચા હોદ્દા પરના માણસોને ત્યાં આમંત્રિત કરાતા. પંદર દિવસના ફેસ્ટિવલમાં અમારું નાટક સાતમા દિવસે હતું. એવામાં ત્યાં ફ્લુએ જોર પકડ્યું. ઘણા બધા વિદ્યાર્થીઓને એની અસર થઈ અને એમાં હું પણ ઝડપાયો. ડોક્ટરે મને સુરત જતા રહેવાની સલાહ આપી, પણ હું નાટક ભજવવા માટે દૃઢ નિર્ણય કરી ચૂક્યો હતો. અહીં સુધી આવ્યા અને પરફોર્મ ન કરીએ એ કેમ ચાલે? નાટક ભજવવાના દિવસે મારાથી ઊભા થવાય એવી સ્થિતિ પણ નહોતી. લોકો મને તેડીને સ્ટેજ સુધી લઈ ગયા હતા, પણ જેવો હું સ્ટેજ પર પહોંચ્યો તેવો શું ઈશ્વરીય ચમત્કાર થયો કે લોકોએ મને તાળીઓથી વધાવી લીધોઅને મારામાં એક ગજબની શક્તિ આવી ગઈ. પછી તો આખું નાટક મેં એકદમ સ્વસ્થ રહીને કર્યું અને તમને જાણીને નવાઈ લાગશે કે નાટક પછી મારો તાવ પણ ક્યાંજતો રહ્યો એની કોઈને ખબર જ નહીં! બારમા દિવસે પરિણામ જાહેર થયું, અમારું નાટક રાષ્ટ્રીય કક્ષાએ ત્રીજા ક્રમે આવ્યું હતું અને મને શ્રેષ્ઠ કલાકારનો પુરસ્કાર મળ્યો. એ પછી ગુજરાતી સમાજ અને અન્ય જગ્યાએ પણ એ નાટક ભજવવા અમને આમંત્રણ આપવામાં આવ્યું હતું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>આપે નાની ઉંમરે જ રાષ્ટ્રીય પુરસ્કાર મેળવ્યો. એક કલાકારના જીવનમાં પુરસ્કારનું કેટલું મહત્ત્વ હોય છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આપણે જ્યારે કંઈક નાનું સરખુંય, પણ સારું કામ કરીએ અને કોઈ આપણી પીઠ થપથપાવે તો કેવી અનુભૂતિ થાય? બસ એવું જ કલાકારના જીવનમાં પુરસ્કારનું મહત્ત્વ હોય છે. કલાકારને તેની આવડત માટે જ્યારે પુરસ્કાર મળે ત્યારે તેને પીઠ થપથપાવેલી જ કહેવાય. પારિતોષિક તો નિમિત્તમાત્ર છે. પુરસ્કાર આપીને તમારી કદર કરાય છે અને જ્યારે કોઈ તમારી કદર કરે તો તમારા દિલને ખુશી ના થાય? થવી જ જોઈએ. પદ્મશ્રી મળે કે પછી સામાન્ય કોઈ ટ્રોફી મળે, પણ પુરસ્કાર લેતી વખતે તે ‘મેળવવાનો’ આનંદ તો એકસરખો જ હોય છે. આથી એનું મહત્ત્વ તો ખરું.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પારસી થિયેટરની શરૂઆત કઈ રીતે થઈ?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
પારસીઓએ ઘણી દિશામાં પહેલ કરી છે. એ પૈકીનું એક ક્ષેત્ર એટલે આ નાટક. પારસીઓ પર થોડા ઘણા પ્રમાણમાં પશ્ચિમી દેશોનો પ્રભાવ ખરો. તેમની રહેણીકરણી, પહેરવેશ વગેરેમાં ઘણી સામ્યતા જોવા મળે. હવે જ્યારે અહીં અંગ્રેજોનું શાસન હતું ત્યારે એમને રીઝવવા નાટકો ભજવવા માટે ઈંગ્લેન્ડથી કલાકારો આવતા અને શેક્સપિયરના નાટકો ભજવાતા. અંગ્રેજી ભાષાના આ નાટકો પારસીઓ જોતા અને માણતાં અને તેના પરથી તેમને વિચાર આવ્યો કે આપણે પણ નાટકો ભજવીએ તો? અને આ એક વિચારથી ‘પારસી નાટક મંડળી’ની સ્થાપના થઈ. ત્યારબાદ ઓક્ટોબર, ૧૮૫૩માં ફરામજી દલાલ નામના એક વ્યક્તિના પ્રયાસથી દાદાભાઈ નવરોજીના પરામર્શથી ભારતમાં સૌપ્રથમ વખત ‘રૂસ્તમ સોહરાબ’ નામનું નાટક ભજવાયું હતું. પછી તો ઘણા નાટકો ભજવાતા રહ્યા. માઈક, લાઈટ ઈફેક્ટ વગર સાત-આઠ કલાક ચાલતા આ નાટકો જૂની રંગભૂમિની પ્રસ્તુતિ હતા. પરંતુ ત્યારબાદ સમય જતા અદી મર્ઝબાન, ફિરોઝ આંટિયા અને પ્રવીણ જોશી જેવા કલાકારોએ નવી રંગભૂમિની રચના કરી. તેમાં નાટકો અઢી-ત્રણ કલાકોના કરી મોડર્ન થિયેટરની શરૂઆત કરવામાં આવી. જોકે આ તમામ થિયેટર મુંબઈ સ્થિત હતા. ગુજરાતમાં ત્યારે પારસીઓનું આ પ્રકારનું કોઈ ખાસ થિયેટર નહોતું. શાળા-કોલેજોના સ્નેહસંમેલનમાં નાટકો ભજવાતા, પણ નિયમિતપણે ભજવવા કોઈ થિયેટર નહોતું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc1vUSUZqLsxTTYRhkmREs8DbRBky0toxyYq4E6aYx955SnYkkAVJBR20jlckZkQ5qmJkP57tClylQlqAF2IxW82i8ZyU_6w0sBEQ2viYbdiNk_Xr_RFBC9YhtaGnmUm5zA9u_Ky3n8hM/s1600/DSC01681.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc1vUSUZqLsxTTYRhkmREs8DbRBky0toxyYq4E6aYx955SnYkkAVJBR20jlckZkQ5qmJkP57tClylQlqAF2IxW82i8ZyU_6w0sBEQ2viYbdiNk_Xr_RFBC9YhtaGnmUm5zA9u_Ky3n8hM/s1600/DSC01681.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પારસી થિયેટર સાથેની તમારી સફર કેવી રહી?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
અમદાવાદની ઓરિએન્ટ ક્લબે મને ‘મૂંગી સ્ત્રી’ નાટક ભજવવા માટે આમંત્રિત કર્યો હતો.અમારા નાટકના બીજા દિવસે ત્યાં ફિરોઝ આંટિયાનું ‘વાહ રે બહેરામ’ નાટક ભજવાયું. નાટક જોઈને હું એટલો ખુશ થયો કે અભિનંદન પાઠવવા હું ફિરોઝ આંટિયાને મળવા ગયો. ત્યારે હું તો નાનો ને એમની ઉંમર ખાસ્સી વધારે. તો મને ભેટીને કહે, ‘છોકરા કાલે તે નાટક મજેનું ભજવ્યું.’ તો મેં કહ્યું, ‘તો મને તમારું આ નાટક ભજવવા આપો ને.’ પણ હું નવોસવો એટલે કહે, ‘તું ગાંડો થઈ ગયો છે, આ નાટક તારાથી કંઈ ભજવાય?’ પણ મેં એમને વિશ્વાસ બતાવ્યો કે, ‘ના હું તો ભજવી શકીશ. મારે વ્યવસાયિક રીતે નથી ભજવવું, પણ આ તો મારા કેમ્બે ક્લાસીસના વાર્ષિક સ્નેહસંમેલનમાં ભજવવું છે.’ એટલે એમણે મને અમથું કહી રાખ્યું કે, ‘સારું તું મુંબઈ આવજે.’ હું તો ખુશ થતો થતો પપ્પા પાસે ગયો અને એમની પરવાનગીથી ૪૦ રૂપિયા લઈ મુંબઈ જવા ઉપડ્યો. ફિરોઝ આંટિયા મને મુંબઈમાં જોઈ પૂછે, ‘તું તો ખરેખર આવી ગયો!’ પછી એમણે નાટકની સ્ક્રિપ્ટ બતાવી, પણ તે માટે એમણે પહેલા રોયલ્ટી માગી. હવે તે સમયે આ બધાની મને કશી જાણ નહીં. એટલે મેં તો એમને જ પૂછ્યું. તો કહે, ‘તું મારું નાટક ભજવે એ માટે તારે મને કંઈક તો આપવું જ પડે ને.’ પણ મારી પાસે તો મર્યાદિત રૂપિયા હતા. એટલે મેં તો કહ્યું મારી પાસે તો નથી. તો એ એકદમ હસી પડ્યા અને મને પ્રેમથી ભેટીને કહે, ‘જા આ વખતે તો એમ જ ભજવી લે. બીજી વાર ભજવવું હોય ત્યારે રોયલ્ટી ચૂકવજે.’હું ખુશ થતો થતો સુરત આવ્યો અને નાટક ભજવ્યું. લોકોએ ખૂબ વખાણ્યું. આજે યાદ કરું છું તો વિચાર આવે છે કે એ સમયના લોકો સોનાના દિલ ધરાવતા હતા, એટલે નાટકો પણ ઉત્તમ જ ભજવાતા. પછી તો એક પછી એક નાટકો ભજવાતા રહ્યા. એટલે હું તો આનંદમાં કે આપણા નાટક તો જો ચાલે છે તે! પણ મારા પપ્પાએ એક વચન લીધેલું, ‘દીકરા નાટકમાંથી ક્યારેય કમાવાનું નહીં. તારા શોખને ખાતર કરજે. તારી કળાને વેચતો નહીં. એમાંથી દાન કરજે.’ ત્યારથી લઈને આજ સુધીએટલે કે લગભગ ૫૫ વર્ષથી નાટકની ભજવણીથી મળતા તમામ રૂપિયા દાનમાં જ આપ્યા છે. આ માટે મારા કલાકારોનો પણ હું ખૂબ આભારી છું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પારસી થિયેટરને આટલા વર્ષોથી જીવતું રાખવાના પ્રયાસોમાં કઈ કઈ સમસ્યાઓ આવી?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જેમ જેમ સમય વીતતો ગયો તેમ તેમ ટી.વી., રેડિયોનો વ્યાપ વધતો ગયો. આ માધ્યમોથી કલાકારોને પૈસા પણ વધુ મળતા એટલે કલાકારો તેના પ્રત્યે વધુ આકર્ષાયા. ધીમે ધીમે પારસી રંગમંચ પડી ભાંગ્યું. આજે પારસી નાટકો ભજવાતા નથી એવું નથી. હજીય કેટલાય કલાકારો છે, જે વાર-તહેવારે મુંબઈ, સુરતમાં પારસી નાટકો ભજવે જ છે. પણ હવે આ સારું કહો કે ખરાબ, નિયમિતપણે નાટકો ભજવનાર એકમાત્ર ‘યઝદી કરંજિયા’ ગ્રુપ જ રહ્યું છે, જે સુરત ઉપરાંત દેશ અને પરદેશ બધે જ નાટકો ભજવે છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પારસી થિયેટરનું ભવિષ્ય કેવું લાગે છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જ્યાં જ્યાં અમે નાટક કરવા જઈએ છીએ ત્યાં ત્યાં અમને આ જ પ્રશ્ન પૂછાય છે. હકીકતમાં પારસીઓની વસતી જ ઓછી થઈ ગઈ છે તો તેની અસર નાટકો પર પણ પડવાની જ ને!કોઈ અમારી વસતી વિશે તો પ્રશ્ન કરો!છતાં અમે નિરાશ નથી. જ્યાં સુધી છેલ્લો પારસી જીવતો રહેશે ત્યાં સુધી પારસી થિયેટર જીવતું રહેશે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પારસી થિયેટરને કઈ રીતે ફરીથી જીવંત કરી શકાય?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આજથી સાત-આઠ વર્ષ પહેલા આ વિષય પર ચર્ચા કરવા મેં મારા ભાઈ મહેરનોશ સાથે એકબેઠક કરી હતી. જાદુગર કે. લાલ પણ એમાં સામેલ હતા. તેઓ અમારા સારા મિત્ર છે. આ બેઠકમાં અમે એક વિચાર રજૂ કર્યો કે, લોકો એવું કહે છે કે પારસી થિયેટર હવે બહુ ઓછું થઈ ગયું છે. તો અમારી એવી ઘણી ઈચ્છા છે કે અમે માત્ર પારસીઓ નહીં, પણ ભાઈબંધ કોમના આઠ વર્ષથી લઈને વીસ વર્ષ સુધીના બચ્ચાઓને અમને જે કંઈ પણ આવડે છે, તે શીખવાડીએ. હજી આ માત્ર એક વિચાર જ છે. અમે કશું નક્કી કર્યું નથી. એટલે કે. લાલ તરત જ ઊભા થઈ ગયા અને કહે, ‘નક્કી નથી કર્યું એમ ના ચાલે. તો તો પછી નક્કી જ નહીં થાય. આજથી નક્કી કર્યું છે એમ રાખો અને આ રહ્યા પાંચ હજાર રૂપિયા.’હવે જો એ રૂપિયા હું સ્વીકારું અને પછી સંસ્થા શરૂ ના થાય તો હું તો પાપમાં પડું એટલે મેં પ્રેમપૂર્વક ના પાડી. પણ તેમણે આગ્રહપૂર્વક રૂપિયા આપ્યા અને ‘કલાવિકાસ અકાદમી’ની સ્થાપના થઈ. આ અકાદમીમાં વિનામૂલ્યે તમામ કોમના બાળકોને કળાના જરૂરી પાઠો શીખવાડવામાં આવે છે અને દર વર્ષે ગાંધી સ્મૃતિમાં તેઓ એક નાટક રજૂ કરે છે. આ રીતે આજની પેઢીને તાલીમ આપી અમે પારસી થિયેટરની સેવા કરી રહ્યા છીએ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>એકસમયે આપના પત્નીએ ‘રંગમંચ છોડવાની’ શરતે લગ્નનો પ્રસ્તાવ સ્વીકાર્યો હતો અને આજે સમગ્ર કરંજિયા પરિવાર રંગમંચને જીવતું રાખી રહ્યું છે. તો પરિવારનો કેટલો ફાળો રહ્યો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ આખી સફરમાં પરિવારનો પૂરોપૂરો સહકાર રહ્યો. મારો દીકરો શહેજાદ ચાટર્ડ એકાઉન્ટન્ટ હોવાની સાથે ઉત્તમ ગાયક છે. માહરૂખ એક ઉત્તમ એન્કર છે. ઘણા પ્રતિષ્ઠિત કાર્યક્રમોમાં તે એન્કરિંગ કરે છે. એટલે કહેવાનો ભાવાર્થ એટલો જ કે મને આખો પરિવાર જ કળાપ્રિય મળી ગયો. બધામાં જ કુદરતી રીતે કળા સમાયેલી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>‘કેમ્બે ક્લાસીસ’ની શરૂઆત કઈ રીતે થઈ?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મારા પિતાજી એક સામાન્ય વિદ્યાર્થી હતા. શાળામાં એકવાર લંડનની પિટમેનની શોર્ટહેન્ડ (લઘુલિપિ) ટાઈપ રાઈટિંગની પરીક્ષાઓની એક નોટિસ લાગી હતી. એ નોટિસ સાથે ગોલ્ડ મેડલ પણ મૂકાયેલો હતો. મારા પપ્પા એ નોટિસ સાથેનો મેડલ જોયા કરતા, ત્યાં એક વિદ્યાર્થીએ પાછળથી ટકોર કરી કે, તું તો એવી રીતે આ નોટિસ બોર્ડને જુએ છે કે આ મેડલ તને જ મળવાનો. પપ્પા કહે, એ તો જે મહેનત કરે એને મળે. પણ આ ઘટનાની તેમના પર ઘણી અસર થઈ. એટલે તેમણે તો મેટ્રિકની તૈયારી છોડીને આ શોર્ટહેન્ડની તૈયારી કરવા માંડી અને એમણે એવી તૈયારી કરી કે એ ગોલ્ડ મેડલ જીતી ગયા. પણ મેટ્રિકમાં નાપાસ થયા. પછી તેમણે ખંભાત જઈ ડ્રીલ શિક્ષક તરીકે નોકરી શરૂ કરી. પણ એ સાથે જ તેમણે પ્રિન્સિપાલ પાસેથી શોર્ટહેન્ડ અને ટાઈપરાઈટિંગ શીખવવાની પરવાનગી પણ મેળવી લીધી. એક ટાઈપ રાઈટર અને ટેબલ સાથે ખંભાતમાં ‘કેમ્બે ક્લાસીસ’ની શરૂઆત થઈ. એમનો પહેલો સ્ટુન્ડ એટલે પ્રિન્સિપાલનો દીકરો. એકાઉન્ટન્સી પર પણ પપ્પાનું પ્રભુત્વ સારું. પછી સુરતના એક પ્રિન્સિપાલે તેમને અહીં બોલાવ્યા.પહેલેથી જ અહીં રહ્યા હોવાથી પપ્પાને સુરત પ્રત્યે લાગણી ખરી. એટલે અહીં આવીને લીમડા ચોકમાં એક નાનકડાં રૂમમાં ‘કેમ્બે ક્લાસીસ’ની શરૂઆત કરી. વિદ્યાર્થીઓના પરિણામો સારા આવવા લાગ્યા. તેથી સંખ્યા વધતી ગઈ અને ધીમે ધીમે બધું ગોઠવાતું ગયું. જોકે ૧૯૪૨માં એક દુર્ઘટનામાં ક્લાસીસમાં આગ લાગી. પણ મારા મમ્મી અને પરિવારની હિંમત તથા થોડા ડોનેશન અને લોનની મદદથી ફરીથી ક્લાસીસ શરૂ થયા. વર્ષ ૧૯૬૦-૬૧માં પપ્પાએ ગુજરાતી શોર્ટહેન્ડની શોધ કરી અને તેને ‘મહેર લઘુલિપિ’ નામ આપ્યું. પરંતુ એમનું એ પુસ્તક પૂર્ણ થાય એ પહેલા જ તેમનું અવસાન થયું. એમના બાદ આ ક્લાસીસમાં મેં શિક્ષકની ભૂમિકા ભજવી અને વિદ્યાર્થીઓને શક્ય એટલી સહજતાથી તાલીમ આપવાનો પ્રયાસ કર્યો. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>એક શિક્ષક અને કલાકાર એકબીજાને કઈ રીતે સાંકળે છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
એક શિક્ષક જ્યારે ભણાવતો હોય ત્યારે માનો કે ના માનો તે અભિનય તો કરે જ છે. આ બાબતને ખૂબ સૂક્ષ્મ રીતે જોવાની જરૂર છે. જેમ કે, એક શિક્ષક જ્યારે બાળકને વાર્તા કહેતો હોય ત્યારે તેના હાવભાવથી બાળકો એ વાર્તાને વધુ સ્પષ્ટતાથી સમજતા હોય છે. આ હાવભાવ એ એક પ્રકારનો અભિનય જ હોય છે. હું મારી વાત કરું તો મને મારા વિદ્યાર્થીઓ ગંભીર ચહેરે બેસીને ભણતાં હોય એ સહેજે ના ગમે. એમના ચહેરા પર સ્મિત હોવું જ જોઈએ અને એ શક્ય ત્યારે જ બને જ્યારે એ સ્મિત હું એમના ચહેરા પર લાવી શકું અને એ માટે હું કંઈક અભિનય કરું તો એમને પણ ખુશી થાય. અલબત્ત, શિક્ષક ગંભીરપણે શીખવતો હોય ત્યારે પણ એ અભિનય તો કરે જ છે. તો બીજી બાજુ નાટકમાં પણ શિક્ષણ તો હોય જ છે. આમ હું એવું માનું છું કેશિક્ષક અને કલાકાર એકબીજાને સાંકળતા તો હોય જ છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>આ બંનેમાંથી તમને કઈ ભૂમિકા વધુ પસંદ છે?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(હસીને) આમાં માનીતી કે અમાનીતી રાણી જેવું કશું નથી. હું એક શિક્ષક અને કલાકાર એમ બંને ભૂમિકામાં દિલ ખોલીને કામ કરું છું. પણ એટલું ખરું કે લોકો મને શિક્ષક કરતાં કલાકાર તરીકે વધુ ઓળખે છે. એનું એક કારણ છે. શિક્ષક તરીકે હું લોકોના મગજમાંથી પસાર થાઉં છું. જ્યારે કલાકાર તરીકે હું સીધા તેમના હૃદયને સ્પર્શું છું. એટલે હૃદય નજીકની સ્મૃતિને કદાચ લોકો વધુ યાદ રાખે છે. પણ હું તો શિક્ષક અને કલાકાર એમ બંનેની ભૂમિકાને સંપૂર્ણપણે માણું છું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>તમારી સફળતાનો શ્રેય કોને આપો છો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આજે મારા જીવનમાં જો મને કોઈ સફળતા કે ઉપલબ્ધિ મળી હોય તો તેનો બધો શ્રેય ભગવાન ઉપરાંત સંત સમા માતા-પિતા, સ્વર્ગસ્થ કલાગુરુ ફિરોઝ આંટિયા, ચંદ્રવદન મહેતા, ધનસુખલાલ મહેતા, જ્યોતીન્દ્ર દવે, ડો. રતન માર્શલ જેવી વ્યક્તિઓને આપું છું. આ તકે એમના પવિત્ર આત્માઓને નતમસ્તક વંદન કરું છું. મારી આ શિક્ષણ અને કલાયાત્રામાં મને સહકાર, હૂંફ અને પ્રેરણા આપનાર મારી પત્ની વીરા, દીકરા-દીકરી, મારા વહાલા ભાઈઓ અને ભાભીઓ, બહેનો, બનેવી અને તમામ સાથી કલાકારો(જેમાંના કેટલાક તો ગ્રુપની સ્થાપનાથી એટલે કે ૫૫ વર્ષથી મારી સાથે છે), તમામ શુભેચ્છકો અને સુરતીઓનો હૃદયપૂર્વક આભારી છું. આપ સૌને ખાતરીપૂર્વક કહું છું કે જ્યાં સુધી આ શરીર સ્વસ્થ રહેશે અને શ્વાસ લેતું રહેશે ત્યાં સુધી શિક્ષણક્ષેત્રે અને નાટ્યક્ષેત્રે મારું સર્વસ્વ સદા અર્પણ કરતો રહીશ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>જીવનનું એકમાત્ર લક્ષ્ય કઈ બાબતને ગણો છો?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
હસી લો, હસાવી લો. બે ઘડી મસ્તીમાં વીતાવી લો. કોને ખબર, કાલે મળ્યા કે ના મળ્યા. આજને બસ પ્રેમથી વધાવી લો. આપણા આખા જીવનના રસકસને આવરી લેતું એક ગીત, જેને હું મારા તમામ વક્તવ્યમાં અચૂકપણે વાગોળું છું, એ મારો જીવનમંત્ર છે. રાજ કપૂર પર ફિલ્માવાયેલા ‘અનાડી’ ફિલ્મના ગીતની આ પંક્તિઓ ‘કિસી કી મુસ્કુરાહટો પે હો નિસાર, કિસી કા દર્દ મિલ સકે તો લે ઉધાર, કિસી કે વાસ્તે હો તેરે દિલ મેં પ્યાર, જીના ઈસી કા નામ હૈ...’ને જીવવાનો મેં હંમેશાં પ્રયાસ કર્યો છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-74557620920378686572014-04-29T13:00:00.000-07:002014-09-23T00:33:24.467-07:00 મતદાર તરીકે મહિલાઓ કેટલી જાગૃત છે?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitd_psj_gKK6rsno6gakLZ4icYRt50G-hzeIcCZBUuk2nCP0Wg0KumMZqF0bVFAdiUZjPrdqv75SzoppnxYHZO0tVw3tTZBifTRnVnDHekdCvMjjWatxCLykprrC_Zg4ix4qAEVMf5jG4/s1600/W-0387l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitd_psj_gKK6rsno6gakLZ4icYRt50G-hzeIcCZBUuk2nCP0Wg0KumMZqF0bVFAdiUZjPrdqv75SzoppnxYHZO0tVw3tTZBifTRnVnDHekdCvMjjWatxCLykprrC_Zg4ix4qAEVMf5jG4/s1600/W-0387l.jpg" height="266" width="400" /></a></div>
<br />સામાન્ય માન્યતા એવી છે કે મહિલાઓને રાજકારણમાં રસ પડે નહીં અને પતિ કહે તે પક્ષ કે ઉમેદવારને મત આપી આવે. જોકે વીસમી સદીની આ માન્યતા એકવીસમી સદી માટે સંપૂર્ણપણે સાચી નથી. મહિલાઓ પણ અખબારો-સામયકિિ વાંચે છે અને ટીવી પર ન્યૂઝ જુએ છે એટલે તે દેશની સાંપ્રત સમસ્યાઓથી માહિતગાર છે તેને ખબર છે કે દેશમાં ઘણા સ્થળોએ સ્ત્રીઓ માટે અસુરક્ષાનો માહોલ છે, મોંઘવારી વધતા તેનું બજેટ ખોરવાઈ જાય છે. ‘ગુજરાત ગાર્ડિયન’ એ જ્યારે વિવિધ ઉંમરની સ્ત્રીઓ સાથે ચૂંટણી વિશે વાત કરી ત્યારે આવી ઘણી હકીકતો બહાર આવી જે જૂની માન્યતાઓને ખોટી પાડે છે. ચાલો, આ સ્ત્રીઓના મંતવ્યો વિસ્તારપૂર્વક જાણીએ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLDbI1ekC7Irc2Hndrs-_XUXPnsCGpi0nQH_799fW3JhZncOx44Tzfmdd2RsSTBUD8-Ct8yz9KPI-W_YhUOy5OH9mbjHNScnAaBNYLD2drgP5Lljuc1cpHYVJoDW4npd82tydPZXsVe8A/s1600/288991_202649239790529_3377197_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLDbI1ekC7Irc2Hndrs-_XUXPnsCGpi0nQH_799fW3JhZncOx44Tzfmdd2RsSTBUD8-Ct8yz9KPI-W_YhUOy5OH9mbjHNScnAaBNYLD2drgP5Lljuc1cpHYVJoDW4npd82tydPZXsVe8A/s1600/288991_202649239790529_3377197_o.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
કાયદાની ઊંડી સમજ ધરાવતા ભાવનગરના રહેવાસી પ્રતિભા ઠક્કર જણાવે છે કે, “આપણા સમાજમાં મહિલાઓ હવે ગૃહિણી અને વ્યવસાયિક એમ બે વિભાગોમાં વહેંચાઈ ગઈ છે. એક બાજુ વ્યવસાયિક મહિલાઓ પોતાના કાર્યક્ષેત્રમાં સુરક્ષા, પ્રમોશન તથા મૂળભૂત હકો માટે જાગૃત થઈ છે તો બીજી બાજુ ગૃહિણીઓ પણ ચૂંટણી માટે તેમની પાયાની કેટલીક જરૂરિયાતો સંતોષાય એ માટે થોડા ઘણા અંશે જાગૃત છે, પણ તેમના પર ધર્માચારીઓની અસર વધુ રહેતી હોય છે. આ માટે તેમનું ઓછું ભણતર તથા વાંચનનો અભાવ એ મહત્ત્વના કારણ છે. ઘરેલું મહિલાઓની આ નબળાઈનો રાજકીય પક્ષો પણ પૂરો ફાયદો ઉઠાવે છે અને વિવિધ કર્મકાંડો કરાવે છે, જેની સીધી અસર આ મહિલાઓ પર પડે છે અને તેઓ પોતાનો એક રાજકીય મત કેળવી લે છે. કેટલાક ધર્મ ગુરુઓ ઘણીવાર આદેશો પણ બહાર પાડતા હોય છે અને તેની અસર પણ ગૃહિણીઓ પર વધુ પ્રમાણમાં થતી હોય છે. આ સંપ્રદાયો ગૃહિણીઓની રોજબરોજની સમસ્યાઓનો કેટલાક અંશે ઉકેલ લાવતા હોવાથી તેમનો વિશ્વાસ મજબૂત બને છે અને વધુ વિચાર્યા વિના તેઓ જે તે સંપ્રદાયની વિચારશૈલીને અપનાવી લે છે.” </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
હજુ પણ એવા અનેક પ્રદેશો તથા શહેરો છે, જ્યાં મહિલાઓ સ્વતંત્ર રીતે વિચારી શકતી નથી અથવા તો મહિલાઓ વિચારે એવું માહોલ ઊભું કરાતું નથી. અલબત્ત પરિસ્થિતિ દરેક ક્ષેત્રમાં સરખી પણ નથી. સુરતમાં રહેતા અને વ્યવસાયે ગૃહિણી એવા સુમિતા બી પટેલ કહે છે કે, ‘‘એક રીતે જોવા જઈએ તો બધા જ પક્ષોએ ક્યાંકને ક્યાંક મહિલાઓને નિરાશ કરી છે, પણ કયા પક્ષે ઓછા નિરાશ કર્યા એના આધારે હવે મહિલાઓ નિર્ણય લે એ વધુ યોગ્ય છે. હું એક ગૃહિણી છું, છતાં મારો એક ચોક્કસ અભિગમ છે. એક ગૃહિણી તરીકે સૌથી વધુ સતાવતી સમસ્યા હોય તો તે મોંઘવારી છે. ત્યારબાદ બાળકોનું શિક્ષણ, સલામતી તથા એક ગૃહિણી માટે અત્યંત જરૂરી એવી કોઈ રિટાયરમેન્ટ યોજના છે. એક ગૃહિણી આખો દિવસ પરિવારના સભ્યો પાછળ આપી દેતી હોય છે. જોકે ગૃહિણીને તેનો સંતોષ પણ હોય છે, પણ આજની સ્થિતિને જોતાં એક વાત નિશ્ચિત છે કે મહિલાઓએ પણ આર્થિક રીતે પગભર હોવું ખૂબ જ જરૂરી છે અને તેથી જ ગૃહિણીઓ પણ આર્થિક રીતે સદ્ધર બને એવી કોઈ યોજના અમલમાં મૂકાવી જોઈએ અને જે પક્ષની હજી સુધીની રૂપરેખા આ મુદ્દાઓની નજીક હશે તેને જ મારો મત આપીશ.’’ આ વાત સાથે સંમતિ દર્શાવતા સુરતના જ રહેવાસી સમતા ભાવસાર કહે છે કે, “મારા જેવી ગૃહિણીઓ પણ ઘરે બેસીને કામ કરી શકે અને આર્થિક રીતે પગભર બને એ માટે નિશ્ચિત યોજના હોવી જોઈએ. જે પક્ષે ઘરેલું સ્ત્રીઓ માટે કોઈ નિશ્ચિત પગલાં લીધા હશે અથવા તો મેનિફેસ્ટોમાં સમાવ્યા હશે અને જેના વચનો પર વિશ્વાસ કરી શકાય એવો મજબૂત મત કેળવાશે તેને જ હું મારો વોટ આપીશ.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFlKSAHZY3St50t1xVHp0tQGb4uKuMO5e_X9xkiTUhhBnXCN2hgTyvZ1RfI8YhZmLr57-h6o6JeITILrkjeqK_eZn0RF4QFSb-NlSbuHOKwHaXy1ToHYjJHEFrPMghQBu9zvm4oqmOdgg/s1600/IMG-20140425-WA0024.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFlKSAHZY3St50t1xVHp0tQGb4uKuMO5e_X9xkiTUhhBnXCN2hgTyvZ1RfI8YhZmLr57-h6o6JeITILrkjeqK_eZn0RF4QFSb-NlSbuHOKwHaXy1ToHYjJHEFrPMghQBu9zvm4oqmOdgg/s1600/IMG-20140425-WA0024.jpg" height="200" width="111" /></a></div>
તો મુંબઈ જેવા મેટ્રો સિટીમાં રહેતા પ્રીતિ પુરોહિત જણાવે છે કે, “હું એક ગૃહિણી છું એનો મતલબ એ નથી કે દેશ પ્રત્યે મારી કોઈ નૈતિક જવાબદારી નથી. એક ગૃહિણી તરીકે સ્વાભાવિક રીતે જ મને મારા પરિવારના સભ્યોના વિચારો અસર કરતાં હોય, પણ તેમના મંતવ્યોથી મારા મતદાનમાં ફેર પડતો નથી. હા, દરેક પક્ષ વિશેની વિગતો ખુલ્લા મને આવકાર્ય છે, પણ અંતે મતદાન તો મેં મારા વિશ્લેષણને આધારે જ કર્યું. એક મહિલા તરીકે મતદાન કરતાં પહેલા મેં જે-તે ઉમેદવારની પાર્શ્વભૂમિકા વિશે ઝીણવટપૂર્વક અભ્યાસ કર્યો હતો. આ માટે હવે મહિલાઓએ અને ખાસ કરીને ગૃહિણીઓએ ઈન્ટરનેટ, ન્યુઝ ચેનલોની ડિબેટ તથા સમાચાર પત્રોમાં આવતા નિવેદનો તથા રિપોર્ટને ધ્યાનપૂર્વક વાંચવા જોઈએ. એક મહત્ત્વની બાબત એ છે કે ઘણીવાર પક્ષની કામગીરી સારી હોય, પરંતુ એ પક્ષનો તમારા ક્ષેત્રનો ઉમેદવાર યોગ્ય ન હોય ત્યારે મત આપવા માટે દ્વિધા ઊભી થાય છે. આ માટે મહિલાઓએ ચૂંટણીની સમગ્ર પ્રક્રિયાને ખૂબ જ વિસ્તારપૂર્વક સમજવી જોઈએ અને પછી જ પોતાનો મત નક્કી કરવો જોઈએ.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ગૃહિણીઓ સાથે વાત કરતાં તેમના અભિગમ અને ચૂંટણી વિશે જાગૃતતા માન ઉપજાવે એ પ્રકારની છે, પણ જે મહિલાઓ સ્વતંત્ર રીતે આવા નિર્ણયો લઈ શકતી ન હોય તો? આ વિશે પ્રતિભાબહેન આગળ જણાવે છે કે, “મહિલાઓ અને તેમાંય ગૃહિણીઓ માટે વાંચન સૌથી પહેલો ઉપાય છે. મહિલાઓએ પોતાના શહેર, રાજ્ય તથા દેશને લગતા સમાચારોમાં પણ રસ કેળવી, તારણ કાઢવાની આવડત કેળવવી જોઈએ. બાહ્ય ચમક-દમકથી અંજાયા વિના વાસ્તવિકતાને પરખે અને પરિસ્થિતિનું મૂલ્યાંકન કરે તો જ તેઓ પોતાની એક ઓળખ ઊભી કરી શકે અને તો જ તેમના મતનું ખરું મૂલ્ય જળવાઈ રહે. જ્યારે બીજી બાજુ સુશિક્ષિત તથા વિચારશીલ ગણાતી એવી વ્યવસાયિક મહિલાઓની સ્થિતિ પણ કંઈ વખાણવાલાયક નથી. ચૂંટણી આવતા મતદાનથી માંડીને વસતી ગણતરી વખતે પણ તેમની પાસે ઘણા કામો કરાવવામાં આવતા હોય છે. આથી કાર્યક્ષેત્રમાં શોષણ તથા જાતીય ભેદભાવો જેવા અનેક મુદ્દાઓને ધ્યાનમાં રાખી મહિલાઓએ પોતાનો મત કેળવવો જોઈએ. આજે જ્યારે હું સમાજ તરફ નજર કરું છું તો મને લાગે છે કે પછાત જાતિની એક મહિલાઓનો એક સમૂહ એવો છે, જે જ્ઞાતિના મોભીઓને આધારે પોતાના અભિપ્રાયો ઘડે છે, જ્યારે મધ્યમ વર્ગની મહિલાઓનો બીજો આખો વર્ગ મહારાજ, સાધુ-સંતો પર નિર્ભર રહે છે. જે થોડી ઘણી મહિલાઓ વાંચી-વિચારી શકે છે, એમનામાં પ્રમાણમાં ઓછી જાગૃતિ છે. આથી મહિલાઓએ જ વાંચન, વિશ્લેષણ તથા પક્ષોની ભૂમિકાને આધારે તથા કોઈનાથીય પ્રભાવિત થયા વિના સ્વતંત્ર રીતે નિર્ણય લેતા શીખવું જોઈએ.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મહિલાઓ એક જ જીવનમાં અનેક ભૂમિકા ભજવતી હોય છે, એમાંય માતાની ભૂમિકા તે બાળક આવે ત્યારથી લઈને જીવનના અંત સુધી નિભાવતી રહે છે. તો એક ગર્ભવતી મહિલાઓની શું અપેક્ષા હોય છે? આ પ્રશ્નના જવાબરૂપે સુરતના રિદ્ધિ પી. ઈટાલિયા કહે છે કે, “મારા આવનારા બાળક માટે સૌથી વધુ મહત્ત્વની બાબત એના શિક્ષણની છે. મારું બાળક સારું શિક્ષણ મેળવી તેના જીવનમાં સફળ થાય એ જ એક માતાની ઈચ્છા હોય છે. બીજો મુદ્દો એની સલામતીનો છે. મારું બાળક એનું બચપણ કોઈ પણ ભય વિના માણી શકે, બાગ-બગીચા કે અન્ય જાહેર સ્થળો પર મુક્ત રીતે રમી શકે એવું વાતાવરણ જે પક્ષ કે નેતા આપી શકે તેને જ હું મત આપીશ.” જ્યારે વિકસી રહેલા નવા જીવની સુરક્ષા માટે એક ગર્ભવતી માતા પોતાના મંતવ્યો ઘડી રહી છે ત્યારે જીવનના અંતિમ તબક્કાને જીવી રહેલા વૃદ્ધાઓના અભિપ્રાયો પણ મહત્ત્વના બની રહે છે. ૭૧ વર્ષીય મંજુલા રઘુવંશી વર્ષોથી સુરતમાં સ્થાયી થયા છે. ચૂંટણી વિશે અભિપ્રાય આપતાં તેઓ કહે છે કે, “સાચા, પ્રામાણિક, દેશદાઝવાળા અને દેશનો કારભાર ભ્રષ્ટાચાર વિના ચલાવી શકવા સક્ષમ એવા નેતાઓને જ હું પસંદ કરીશ. લાલબહાદુર શાસ્ત્રી જેવા નેતાઓની અત્યારે જરૂર છે. વૃદ્ધ મહિલાઓ માટે એક મહત્ત્વની વાત પેન્શનની છે. ઉંમરની સાથે આવતી બીમારી અને બીજી અનેક સમસ્યાઓ પાછળ પૈસા એક મહત્ત્વનું પરિબળ બની રહે છે. મારા મતદાન માટે આ મુદ્દાઓ વધુ મહત્ત્વના અને નિર્ણાયક રહેશે.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7EIeDNZ2rx3FReIjdOp-paxEPTO9gBF4vmiwcd12jUlEbg59j7yfjiYBmYkEFmtaW_9-NcQIZDY4HAjGLm9MKtW3xe2nsyR1dxmAVcqjweZGN9xRpNkKEPmeP2vUYxRtPCBEg-ea-lQk/s1600/IMG-20140425-WA0020.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7EIeDNZ2rx3FReIjdOp-paxEPTO9gBF4vmiwcd12jUlEbg59j7yfjiYBmYkEFmtaW_9-NcQIZDY4HAjGLm9MKtW3xe2nsyR1dxmAVcqjweZGN9xRpNkKEPmeP2vUYxRtPCBEg-ea-lQk/s1600/IMG-20140425-WA0020.jpg" height="200" width="128" /></a></div>
મુંબઈમાં કાયદાનો અભ્યાસ કરતી હીર ખાંટ એક યુવા તરીકે પોતાના વિચાર જણાવે છે કે, “હજી સુધી હું આરટીઆઈનો ઘણો ઉપયોગ કરી ચૂકી છું. મહિલાઓ પર થઈ રહેલા અમાનુષી અત્યાચારોની વિગતો તથા આંકડાંઓ સ્તબ્ધ કરી દે એવા છે. ઉપરાંત, આવા કિસ્સામાં આરોપીઓનો નિર્દોષ છૂટી જવાનો દર પણ ૭૦ ટકા જેટલો છે. આવી સ્થિતિમાં મહિલાઓ જાગૃત થાય એ ખૂબ જ આવશ્યક છે. અહીં પુરુષોની સમકક્ષ જવાની વાત નથી, પણ મહિલાઓએ પોતાની જ ક્ષમતાને સમકક્ષ પહોંચવાની વાત છે. એટલે હું એ જ નેતાને મત આપીશ જે મહિલાઓના પ્રશ્નો માટે જાગૃત હોય અને સમસ્યાને મૂળમાંથી ઉકેલી દેશની સ્થિતિ સુધારવાની હિંમત દાખવતો હોય. નહીંતર હું નોટા(NOTA-આ પૈકી કોઈ નહીં)ને મારો મત બનાવીશ.” જ્યારે સુરતમાં રહેતી એમબીએની વિદ્યાર્થી નિરાલી ધૂમ કહે છે કે, “ભારતમાં દર વર્ષે લાખો એન્જિનિયર બહાર પડે છે, પણ તેમને રોજગારી મળતી નથી અને અંતે તેઓ સમાધાન કરીને કોઈ પણ સ્તરની નોકરી કરવા મજબૂર બને છે. ઉપરાંત, ઘણી શાળા અને કોલેજોમાં તો પાયાની સગવડ પણ નથી હોતી અને જ્યાં હોય છે ત્યાં છોકરીઓ ભણી નથી શકતી. આ તમામ બાબતો એકબીજા સાથે એ પ્રમાણે સંકળાયેલી છે કે તેના વ્યવસ્થિત વિશ્લેષણ વિના એક પક્ષ ન તો શાસન કરવાનું વચન આપી શકે કે ન તો કોઈ મતદાતા પોતાનો એક નિશ્ચિત અભિગમ કેળવી શકે. આથી આ તમામ વાતો તથા ભ્રષ્ટાચાર જેવા મુદ્દાઓને ધ્યાનમાં રાખીને જ હું મતદાન કરીશ.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ ચૂંટણી માટે માત્ર ભારતની મહિલાઓ જ નહીં, પણ તમામ એનઆરઆઈ મહિલા પણ ઘણી ઉત્સુક છે. અમેરિકાના સાનફ્રાન્સિસ્કોમાં રહેતા શિવાની દેસાઈ કહે છે કે, “ભારતના તમામ નાગરિકે અને ખાસ કરીને તો મહિલાઓએ અવશ્યપણે મત આપવો જોઈએ. મહિલાઓએ ઘરના બજેટને સ્થિર રાખતા, જવાબદાર, સલામત અને પ્રામાણિક નેતાઓ પર પોતાની પસંદગી ઉતારવી જોઈએ. અહીં અમેરિકામાં પણ ચૂંટણીના પરિણામો અને તેની સમગ્ર પ્રક્રિયા વિશે ઘણો રોમાંચ છે.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ એક લડત છે, જે દરેક મહિલાઓએ સાથે મળીને લડવાની છે. પ્રત્યેક ઉંમરની મહિલાઓ માટે દરેક માટે ચૂંટણી એક આશાનું કિરણ લઈને આવી છે. પ્રત્યેક મહિલા કંઈક પરિવર્તન ઈચ્છે છે અને પોતાનો મત એક એવી વ્યક્તિ કે પક્ષને આપવા માગે છે, જે હકીકતમાં મહિલાઓની સુરક્ષા, માગો તથા જરૂરિયાતોને સમજે અને તેના સન્માનને જાળવે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
29 એપ્રિલ, ૨૦૧૪ના રોજ આ લેખ ગુજરાત ગાર્ડિયનની પૂર્તિ 'વુમન ગાર્ડિયન'માં પ્રસિદ્ધ થયો છે<span style="background-color: #edf4fb; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18.2000007629395px;">.</span></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-19649610572706395872014-04-22T22:00:00.000-07:002014-09-23T00:18:54.921-07:00મહિલા મતદારોની ઉપેક્ષા કેમ?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZbxx9-ZBYiXPDCQkcagR5xvralIi9PKz12nsJ8O_uA5bDsbEd58ahIRBF1dCszu2nncMUHWi9MnQmw46J5EdfFAGY4ZTEzMveO-s_9xq7sLgAZUtWHZMrgG9Q-cKw0CTX7dc1SxzhVG8/s1600/3f46e586-221c-4342-9673-2f79f65e9f9ewallpaper1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZbxx9-ZBYiXPDCQkcagR5xvralIi9PKz12nsJ8O_uA5bDsbEd58ahIRBF1dCszu2nncMUHWi9MnQmw46J5EdfFAGY4ZTEzMveO-s_9xq7sLgAZUtWHZMrgG9Q-cKw0CTX7dc1SxzhVG8/s1600/3f46e586-221c-4342-9673-2f79f65e9f9ewallpaper1.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />હાલમાં થનારી સોળમી લોકસભાનીચૂંટણી ઘણા બધા કારણોસર યાદગાર રહે એમ છે. આ પૈકી એક મુદ્દો ભારતના મુસ્લિમોને ‘વોટ બેન્ક’ ગણી પોતાના પક્ષ તરફ આકર્ષવાનો રહ્યો છે. જે રીતે આપણા કહેવાતા ‘ધર્મનિરપેક્ષ’ રાજકારણીઓ મુસ્લિમોને રીઝવવા માટે એકબીજા સાથેસ્પર્ધામાં ઉતરી રહ્યા છે તે જોઈને પ્રશ્ન થાય કે દેશની સમગ્ર વસ્તીના ૪૯ ટકા જેટલીવસતી ધરાવતી મહિલાઓની આખરે શા માટે અવગણના થઈ રહી છે?એક બાજુ કોંગ્રેસી નેતાઓ ભાજપના પ્રધાનમંત્રી માટેના ઉમેદવારથી મુસ્લિમોને‘રક્ષણ’આપવાનીધરપત આપી રહ્યા છે તો બીજી બાજુ ભાજપ પણ મુસ્લિમોને મનાવવાના પ્રયત્નો કરી રહ્યો છે. જ્યારે પરિવર્તનની હવા ચલાવનાર આમ આદમી પાર્ટીએ પણ સૌથી વધુ સંખ્યામાં મુસ્લિમ ઉમેદવારોને ટિકિટ આપી છે. જ્યારે પ્રત્યેક પક્ષે મુસ્લિમોને પોતાના ‘ટાર્ગેટ’ બનાવ્યા છે ત્યારે મહિલાઓના મુદ્દાઓ અને સમસ્યાઓને શા માટે ગૌણ ગણવામાં આવી રહ્યા છે?શા માટે મહિલાઓ આ ચૂંટણીના મુખ્ય પ્રવાહમાં સ્થાન નથી પામી શકી?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ પ્રશ્નો તરફ જતાં પહેલા દરેક પક્ષોએ જાહેર કરેલાચૂંટણી ઢંઢેરા (મેનિફેસ્ટો) પર નજર કરીએ તો કોંગ્રેસે મહિલાઓના સુરક્ષાના મુદ્દાને મહત્ત્વ આપી દરેક પોલીસ સ્ટેશનમાં ૨૫ ટકા મહિલા સ્ટાફની ભરતી જેવા કેટલાક મુદ્દાઓને પોતાના મેનિફેસ્ટોમાં સમાવ્યા છે. પરંતુ કોંગ્રેસના જ વર્ષ ૨૦૦૯ના મેનિફેસ્ટોમાં કરાયેલા એક દાવા પ્રમાણે સોળમી લોકસભાની ચૂંટણીમાં મહિલા ઉમેદવાર માટે કોંગ્રેસેએક તૃતીયાંશ સીટ અનામત રાખવાની જોગવાઈ કરી હતી, પરંતુ ૯ એપ્રિલ સુધીના એસોસિએશન ફોર ડેમોક્રિટિક રીફોર્મ(એડીઆર)ના સરવે પ્રમાણે આ લોકસભાની ચૂંટણીમાં વિવિધ પક્ષો અને અપક્ષ મળીને કુલ ઉમેદવારો પૈકીમાત્ર ૭.૩ ટકાજ મહિલાઓછે! અહીં નોંધનીય મુદ્દો એ છે કે હત્યા, બળાત્કાર જેવા ગંભીર આરોપો માટે દોષિત હોવા છતાં ટિકિટ મેળવનાર ઉમેદવારોની સંખ્યા પણ મહિલાઓની કુલ ઉમેદવારી કરતાં વધુ એટલે કે ૧૦ ટકા જેટલી છે!આનો અર્થ એ થયો કે દર ૧૫૬ ઉમેદવારોમાંથી લગભગ ૧૦ જેટલા ઉમેદવારો પર ગુનાના ગંભીર આરોપો છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આ સાથે જ ભાજપે પણ તેના ચૂંટણી માટેના ઢંઢેરામાં સંસદ અને વિધાનસભામાં મહિલાઓ માટે ૩૩ ટકા સીટ અનામત રાખવાની વાત જાહેર કરી છે. ઉપરાંત, પુત્રીના જન્મ સમયે તેની સુરક્ષા અને બળાત્કારનો ભોગ બનેલી મહિલાઓને યોગ્ય ન્યાય મળે એ માટે પણ રાષ્ટ્રીય સ્તરે આંદોલનો ચલાવવાના વચનો તેમણે આપ્યા છે. પણ જો આ જ પક્ષોના અગાઉના મેનિફેસ્ટો ધ્યાનમાં લઈએ તો બંને પક્ષોએ મહિલા આરક્ષણ બિલને સંસદમાં પસાર કરાવવાનું વચન આપ્યું હતું, પરંતુ હજી સુધી આ બિલ વિશે કોઈ મજબૂત પગલા લેવામાં આવ્યા નથી.અહીં વિચારવાલાયક બાબત એ છે કે પક્ષોના મેનિફેસ્ટોમાં સમાવિષ્ટ મુદ્દાઓનો વિશ્વાસ કરી મત આપવાનો નિર્ણય કરવો કેટલા અંશે યોગ્ય છે? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મહિલાઓની સુરક્ષાના મુદ્દાને ભલે કેન્દ્રસ્થાને રાખવામાં આવ્યો ન હોય, પરંતુ આ રાજકીય રમતમાં મુખ્ય એવા ત્રણેય પક્ષોએ થોડા ઘણા અંશે મહિલાઓની તરફેણ કરવામાં કોઈ કસર બાકી નથી રાખી. પ્રત્યેકપક્ષે મહિલાઓના હકો અને વિકાસ માટેની વિવિધ યોજનાઓ ઘડવાના વાયદા કર્યા છે. આ સાથે જ ત્રણેય પક્ષોએ મહિલા આરક્ષણ બિલને સંસદમાં પસાર કરાવવા માટે પણ હામી ભરી છે, જેમાં મહિલાઓ માટે સંસદ તથા રાજ્યોની વિધાનસભામાં ત્રીજા ભાગની બેઠકો અનામત રાખવાની જોગવાઈ કરવામાં આવી છે. આ સાથે કોર્ટની કાર્યવાહીને ઝડપી બનાવવાના મુદ્દાને પણ તેમાં સમાવવામાં આવ્યો છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXTE17HqiBzY3m7O_o_cPf-LWoGcWYDxCu9ywKxJDwka9mmkPHKvBynfLTY27AAeU8iAP3LIw7PdX_PYE9BNhepO4euPbOyq3hR4qikxwUVepwnItYUrbW4kXd48ghasMAXP4WptHqENk/s1600/7018162a-5a00-4abe-b390-a96246904d2eWallpaper1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXTE17HqiBzY3m7O_o_cPf-LWoGcWYDxCu9ywKxJDwka9mmkPHKvBynfLTY27AAeU8iAP3LIw7PdX_PYE9BNhepO4euPbOyq3hR4qikxwUVepwnItYUrbW4kXd48ghasMAXP4WptHqENk/s1600/7018162a-5a00-4abe-b390-a96246904d2eWallpaper1.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
જોકે પક્ષોની હજી સુધીની રૂપરેખા પરથી તથા લોકસભાના જૂના ઢંઢેરામાં સમાવિષ્ટ મુદ્દાઓનાજૂજ પ્રમાણમાં થયેલા અમલને આધારે આ વર્ષે કરવામાં આવેલા તમામ વાયદાઓના અમલ પર શંકા થાય એ સ્વાભાવિક છે.સુપ્રિમ કોર્ટના વકીલ કરૂણા નંદી આ વિશે જણાવે છે કે, “મહિલાઓના મુદ્દાઓ વિશે હંમેશાં દુર્લક્ષ સેવાયું છે. ભૂતકાળની ચૂંટણીના ઢંઢેરાઓમાં પણ મહિલાઓના હકોને લઈને ઘણા મુદ્દોઓને સમાવવામાં આવ્યા હતા અને આ વખતે પણ તેના વિશે ઘણા નિવેદનો અને વચનો આપવામાં આવ્યા છે, પરંતુ તેના અમલ માટેનું વલણ હજીય શંકાસ્પદ છે.” જોકે દિલ્હી ગેંગરેપ પછી ગુનાહિત કાયદાઓમાં સુધારા થયા હોવાનું નંદી સ્વીકારે છે અને ઉમેરે છે કે, “પરંતુ આટલો જ બદલાવ પૂરતો નથી. મહિલાઓની સુરક્ષા માટે હજી ઘણા પરિવર્તનોની આવશ્યકતા છે.” સરકાર તથા અન્ય રાજકીય પક્ષોના મહિલા પ્રત્યેના આ વલણથી ઉદભવેલા અસંતોષને કારણે સ્વૈચ્છિક સંસ્થાઓ, મહિલાના વિકાસ અર્થે સક્રિય કાર્યકર્તાઓ, પત્રકારો, અર્થશાસ્ત્રીઓ તથા વકીલો ‘વુમનિફેસ્ટો’ની હિમાયત કરી રહ્યા છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
વાસ્તવમાં વુમનિફેસ્ટોના પાયા વર્ષ ૨૦૧૨માં દિલ્હીમાં થયેલા સામુહિક બળાત્કારના વિરોધરૂપે નંખાયા હતા. એક મહિલા પર આચરવામાં આવેલી આ રીતની ક્રૂર હિંસાથી સમગ્ર દેશમાં મહિલાઓની આબરૂ અને સુરક્ષા માટે ઘણાઉગ્ર વિરોધી દેખાવો કરવામાં આવ્યા હતા.આવા જ એક વિરોધ પ્રદર્શન દરમિયાન સમગ્ર દેશના પુરુષો અને મહિલાઓએ રસ્તા પર ઉતરી રાજકારણીઓ અને સરકાર માટે ‘ઈનફ’(હવે બસ કરો!)ની ગૂંજ લગાવી હતી. આ વિરોધનાપગલે ‘આવાઝ’ નામની સંસ્થાએ સરકાર સામે મહિલાઓ માટે આવશ્યક કેટલાક મુદ્દાઓની માગ કરવાવુમનિફેસ્ટોની સમગ્ર રૂપરેખા તૈયાર કરી.કરૂણા નંદી વુમનિફેસ્ટો વિશે જણાવતાં કહે છે કે,“વુમનિફેસ્ટોમાં શિક્ષણ, કાયદો, પોલીસ તથા ન્યાયપ્રણાલી અને હિંસાનો ભોગ બનેલી મહિલાને સુરક્ષા જેવા મહત્ત્વના છ મુદ્દાઓને સમાવવામાં આવ્યા છે, જેથી આ સમસ્યાઓમાં વાસ્તવિક પરિવર્તન લાવી શકાય. લોકો હવે વધુ ધીરજ રાખી શકે એમ નથી. આથી દરેક પક્ષે વુમનિફેસ્ટો પ્રત્યે ગંભીરતા દાખવવી પડશે અને તો જ મતદાતાઓ તેમને મત આપવા યોગ્ય ગણશે.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આપણા દેશમાં મહિલાઓ પર થયેલા ગુનાઓના ૨.૩૪ લાખ કેસો પૈકી એક લાખ જેટલા કેસો હિંસાને લગતા છે. આ સિવાય ૩૮,૦૦૦ કેસો અપહરણ, ૨૫,૦૦૦ કેસો બળાત્કાર તથા ૩૮,૦૦૦ કેસો ઘરેલું હિંસાને લગતા છે. આ સ્થિતિ જોઈ દેશમાં મહિલાઓની સુરક્ષા શા માટે જરૂરી છે એ સ્પષ્ટ થાય છે, પણ એ માટે જરૂરી કાયદા અને તેના ચુસ્ત અમલની આવશ્યકતા પણ કેટલી છે એનો અંદાજ લગાવી શકાય છે. હાલની સ્થિતિમાં વુમનિફેસ્ટો એકમાત્ર પ્રમાણ છે, જેના આધારે મહિલાઓની સુરક્ષાને લઈને જે તે પક્ષની ગંભીરતા ચકાસી શકાય. હજી સુધી આમ આદમી પાર્ટીના અરવિંદ કેજરીવાલે જ વુમનિફેસ્ટો માટે સંમતિ દર્શાવી છે. જ્યારે અન્ય પક્ષોએ વુમનિફેસ્ટોના મહિલા આરક્ષણ બિલ અને સુરક્ષાના અમુક મુદ્દાઓનું જ સમર્થન કર્યું છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>વુમનિફેસ્ટોમાં સમાવિષ્ટ છ મુદ્દા</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આપણા દેશની કુલ વસતીના ૪૯ ટકા જેટલી વસતી મહિલાઓની છે અને તેના કારણે જ તાતા ગ્રુપના પ્રયાસ થકી ‘પાવર ઓફ ૪૯’ નામનું એક અભિયાન શરૂ કરવામાં આવ્યું હતું, જેમાં ‘જાગો રે’ જેવી જાહેરાતોથી મહિલાઓને મતદાન કરવા માટે પ્રોત્સાહન આપવામાં આવ્યું હતું, પરંતુ મહિલાઓ કયા મુદ્દાઓને પ્રાધાન્ય આપી પોતાનો મત કેળવે અને યોગ્ય નેતાને મત આપે એ પ્રાથમિક મુદ્દો છે. આથી વુમનિફેસ્ટોમાં સામેલ કરવામાં આવેલા મુદ્દાઓ અને જે તે પક્ષના તે અંગેના વલણને આધારે મહિલાઓ પોતાનો મત નક્કી કરી શકે છે. હાલના બ્રુકિંગ ઈન્ડિયાના એક સરવે પ્રમાણે ૧૯૬૦ના દાયકામાં દર હજાર પુરુષોએ મહિલા મતદાતાની સંખ્યા ૭૧૫ જેટલી હતી, જે ૨૦૦૦ના દાયકામાં વધીને ૮૮૩ જેટલી થઈ છે. મહિલાઓની જાગૃતતા વધી છે એ સાથે તેમના મતનું મૂલ્ય પણ વધ્યું છે. આથી તેઓ પોતાનો એક વ્યક્તિગત મત કેળવે તે જરૂરી છે. આ માટે સૌપ્રથમ વુમનિફેસ્ટોમાં સમાવિષ્ટ મુદ્દાઓ વિશે જાણવું જરૂરી છે:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>સમાનતા માટે શિક્ષણ</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જાતીય ભેદભાવ અને હિંસાત્મક વલણને દૂર કરવા લાંબા ગાળાના શિક્ષણ વિષયક પ્રોગ્રામને અમલમાં મૂકવો, જેના કારણે ગ્રામ્ય અને શહેરી એમ બંને વિસ્તારના સ્ત્રી, પુરુષો, યુવક અને યુવતીઓ સુધી સરળતાથી પહોંચી શકાય.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>કાયદાઓનો અમલ </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મહિલાઓ સામે આચરવામાં આવતા હિંસાત્મક વલણને નાબૂદ કરવા એક વિસ્તૃત યોજના અમલમાં મૂકવી અને આ માટે જરૂરી ફંડ પણ ઊભું કરવું. ઉપરાંત દર દસ લાખની વસતીએ ૪૦ જેટલા ન્યાયાધીશોનીનિમણૂંક કરવી અને મહિલાઓ વિરુદ્ધ થયેલા હિંસાત્મક બનાવોના કેસોની કાર્યવાહી ઝડપથી થાય એ માટેનીપણ જોગવાઈઓ કરવામાં આવી છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>મહિલાઓને સત્તાનો અધિકાર</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
લોકસભામાં મહિલા આરક્ષણ બિલને પસાર થવા દઈ રાજકીય રીતે મહિલાઓનું સશક્તિકરણ કરવું. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>પોલીસની ભરતીમાં ફેરફાર </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
જાતિને આધારે પોલીસની ભરતી, કારકિર્દી દરમિયાન બઢતી અને પગારધોરણમાં સુધારો કરવામાં આવે તથા બળાત્કાર સંબંધિત ખાસ એક ટુકડીની રચના કરવામાં આવે, જેને કારણે કટોકટીના સમયે બચાવ આધારિત કાર્યો કરી શકાય.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>નિશ્ચિત ન્યાયપ્રક્રિયા</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મહિલાઓ તથા જાતીય લઘુમતીઓને (sexual minorities) થતાં ભેદભાવો અને તેમના પ્રત્યે સેવાતા હિંસાત્મક વલણને નાબૂદ કરવા માટે કાયદામાં જરૂરી સુધારા કરવા જોઈએ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>આર્થિક વિકાસ</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
મહિલાઓ માટે પ્રતિષ્ઠિત અને સુરક્ષિત રોજગારની તકો સુનિશ્ચિત કરવી અને સરખા કાર્યો માટે પગારધોરણ સમાન રાખવું.</div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3286813758763107144.post-68179119029591132572014-04-07T21:43:00.002-07:002014-04-07T21:43:26.768-07:00ભારતીય સંસદમાં મહિલાઓનું પ્રમાણ ઓછું કેમ છે?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1PKj_SyeaWuwgUV53i6WpWuT-JxRY8xCMz3aj1-bMxo3Si2hvQGEGy5DOiz9YRTrCx_Iu1gNJ8Wq6AcWmPC1bjzaAXbT2ca894ydluLGTF6l8isktNlwUSLnhp1ie6Ho1aJIWcC3kRgI/s1600/(0)PTI2_10_2014_000102A.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1PKj_SyeaWuwgUV53i6WpWuT-JxRY8xCMz3aj1-bMxo3Si2hvQGEGy5DOiz9YRTrCx_Iu1gNJ8Wq6AcWmPC1bjzaAXbT2ca894ydluLGTF6l8isktNlwUSLnhp1ie6Ho1aJIWcC3kRgI/s1600/(0)PTI2_10_2014_000102A.jpg" height="262" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ભારતમાં આ વર્ષે યોજાનારી લોકસભાની ચૂંટણી માટે માત્ર આપણા દેશમાં જ નહીં, આંતરરાષ્ટ્રીય સ્તરે પણ ઘણી ઉત્સુકતા ઝીલાય રહી છે. એક પાર્ટીના વર્ષો સુધીના શાસન સામે પરિવર્તનનો નવો દોર શરૂ કરવાનો બીજી પાર્ટીનો દાવો હોય કે પછી પ્રામાણિકતા અને ભ્રષ્ટાચારવિરોધી આંદોલનથી સામાન્ય ભારતીયની જેમ લડવાની હિંમત દાખવનાર નવીસવી કોઈ પાર્ટી હોય, રોજેરોજ નિવેદનો અને મસાલેદાર સમાચારોથી દેશમાં ચૂંટણીનું વાતાવરણ જામી રહ્યું છે. ટેલિવિઝનની જાહેરખબરોમાં પણ હવે આ ચૂંટણીએ પોતાનો દબદબો જમાવ્યો છે. હાલમાં જ એક પાર્ટીએ તેના વડાપ્રધાનના ઉમેદવારનો પ્રચાર કરતી જાહેરાતો ટીવી પર વહેતી કરી છે, જે પૈકી કેટલીક જાહેરાતોમાં એક સ્ત્રી મોંઘવારી તથા દેશમાં સ્ત્રીઓ માટે વધતી જતી ભયજનક સ્થિતિનું ગંભીર ચહેરે વર્ણન કરે છે અને આ પરિસ્થિતિ બદલવા પોતાના ઉમેદવારને મત આપવા જનતાને અપીલ કરે છે. સામાન્ય ગણાતી આ વાત પાછળ વિચારવા જેવો મુદ્દો એ છે કે જે ચૂંટણીના પ્રચાર માટે સ્ત્રીઓને આગળ કરવામાં આવી રહી છે, તે ચૂંટણીનો સ્ત્રીઓ દેખીતી રીતે કેટલો મહત્ત્વનો હિસ્સો છે?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
આખા વિશ્વના રાજકારણમાં મહિલાઓ હવે પોતાનું એક વિશિષ્ટ સ્થાન બનાવી રહી છે અને એ સાથે જ મહત્ત્વના હોદ્દાઓ પર પણ તેઓ સ્થાન લઈ રહી છે. જ્યારે ભારતના રાજકીય ઈતિહાસ તરફ નજર કરીએ તો છેલ્લા છ દાયકામાં વડાપ્રધાન જેવા ઉચ્ચ હોદ્દા પર એકમાત્ર મહિલાએ નારીઓનું નેતૃત્વ કર્યું હતું અને આ સિવાય અન્ય ઉચ્ચ પદો પર પણ મહિલાઓને સ્થાન મળ્યું હોય તેવા આંકડા આંગળીના વેઢે ગણી શકાય એટલા જ છે.આ પાછળનું મુખ્ય એક કારણ એ છે કે દેશની લોકસભાની ચૂંટણીમાં ઉમેદવારી માટે મહિલાઓને ટિકિટ આપવામાં દેશની પાર્ટીઓએ હંમેશાં મહિલાઓની અવગણના કરી છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
વર્ષ ૨૦૦૯ની લોકસભાની ચૂંટણીના આંકડાઓ તરફ નજર કરીએ તો રાજકીય પક્ષોએ માત્ર ૩૪૯ જેટલી મહિલા ઉમેદવારોને ટિકિટ આપી હતી, જ્યારે વર્ષ ૨૦૦૪માં તો આ આંક માત્ર ૨૩૮ જ રહ્યો હતો. વર્ષ ૨૦૧૪ની એપ્રિલ-મેમાં યોજાનારી લોકસભાનીચૂંટણીમાં પણ જ્યારે પ્રત્યેક પક્ષ તેમના ઉમેદવારોની એક પછી એક જાહેરાત કરી રહ્યા છે, ત્યારે ટિકિટના વિતરણ માટેની નિશ્ચિત પેટર્નને કારણે કોઈ પણ પાર્ટીમાં ટિકિટ મેળવનાર મહિલાની સંખ્યા સન્માનજનક નથી. લોકસભાની આ વર્ષની ચૂંટણીમાં કુલ સીટમાંથી માત્ર ૧૧.૪ ટકા જેટલી જ સીટ મહિલાઓ માટે ફાળવવામાં આવી છે. આશ્ચર્યની વાત તો એ છે કે રાજ્યસભામાં પણ મહિલાઓ માટે ૧૧.૪ ટકા સીટ જ રાખવામાં આવી હતી. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ભારતના મુસ્લિમ પાડોશી દેશો જેવા કે અફઘાનિસ્તાન, પાકિસ્તાન તથા બાંગ્લાદેશને સમગ્ર વિશ્વમાંસામાન્ય રીતે લોકશાહીનું ઘણા ઓછા અંશે પાલન કરનારા દેશો તરીકે ઓળખવામાં આવે છે, પણ ઈન્ટરપાર્લામેન્ટરી યુનિયન(આઈપીયુ)ના એક સરવે પ્રમાણે સંસદના કુલ સભ્યો પૈકી અફઘાનિસ્તાનમાં ૨૮ ટકા, પાકિસ્તાનમાં ૨૧ ટકા તથા બાંગ્લાદેશમાં ૨૦ ટકા, મહિલા સાંસદ માટે અનામત રાખવામાં આવે છે. આમ મહિલાઓ માટે તદ્દન રૂઢિચુસ્ત ગણાતા એવા આ દેશોમાં પણ ભારત કરતાં રાજકીય ક્ષેત્રે મહિલાઓની સ્થિતિ ઘણી સારી ગણાવી શકાય એમ છે! આ દેશોમાં મહિલાઓ માટેની આ રાજકીય વ્યવસ્થા પાછળનું મુખ્ય કારણ મહિલાઓ માટેની અનામત પદ્ધતિ છેઅને તેના કારણે જ રાજકીય ક્ષેત્રે આ દેશોમાં મહિલાઓની સંખ્યા ભારત કરતાં વધુ છે. ભારતની રાજકીય રમતમાં દરેક પક્ષના વગદાર અને શક્તિશાળી પુરુષના હાથમાં જ ટિકિટના વિતરણ માટેની સત્તા હોય છે. આથી મહિલાઓ ઉમેદવારી માટેની ટિકિટ મેળવવાની હરોળમાં હંમેશાં પાછળ જોવા મળે છે. અલબત્ત, જે થોડી ઘણી મહિલાઓ આ પરિસ્થિતિને પાર કરી આગળ વધી રહી છે, તે પૈકીની કેટલીક મહિલાઓ દેશની જાણીતી હસ્તી છે અથવા તો આર્થિક સદ્ધરતા તથા મજબૂત રાજકીય સાંઠગાંઠને કારણે ટિકિટ મેળવવામાં સફળ રહી છે. દાખલા તરીકે હેમામાલિની, સ્મ-તિ ઈરાની, જયાપ્રદા, નગ્મા જેવા હિરોઈનોને વિવિધ રાજકીય પક્ષોએ ટિકિટ આપી છે. તો અમુક પક્ષોએ તેઓના નેતાઓની પત્નીઓ કે પુત્રીઓને ઉમેદવાર બનાવી છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ઈન્ટરપાર્લામેન્ટરી યુનિયન અનુસાર ભારતની સંસદના કુલ ૭૯૦ સભ્યોમાં મહિલા સાંસદની સંખ્યા માત્ર ૯૦ જેટલી જ છે. આઈપીયુએ સંસદમાં મહિલાઓની હાજરીને ધ્યાનમાં રાખી ૧૮૮ જેટલા દેશોને વિવિધ ક્રમાંકો આપ્યા છે, જેમાં ભારતનું સ્થાન ૧૦૮મા ક્રમે છે! સ્ત્રીઓ માટેના રૂઢિચુસ્ત સમાજમાં મહિલાઓની ‘આશાસ્પદ’ સ્થિતિ જોઈને પહેલો પ્રશ્ન એ થઈ આવે કે ભારતમાં શા માટે મહિલા ઉમેદવારોની સંખ્યા ઓછી જોવા મળે છે?વાસ્તવમાં હકીકત એ છે કે ભારતના મોટા ભાગના પક્ષો મહિલાઓની ચૂંટણી જીતવાની શક્યતાને ઘણા અંશે નકારતા હોય છે. તેઓનું માનવું છે કે મહિલાઓ આ પ્રકારની ચૂંટણી જીતવા સક્ષમ હોતી નથી, પરંતુ છેલ્લી બે લોકસભાની ચૂંટણીના પરિણામો જોઈએ તો પુરુષો કરતાં મહિલાઓએ વધુ જીત મેળવી છે. આમ છતાં પાર્ટીઓ સ્ત્રીઓને ‘વોટ બેન્ક’ તરીકે જોઈ શકતી નથી. તેઓ માને છે કે મહિલા ઉમેદરવાર દેશની મહિલા મતદાતાઓને પણ પોતાના પક્ષ માટે મત આપવા પ્રેરણા આપી શકે એમ નથી. આથી જે તે મતવિસ્તારમાંથી મહિલા ઉમેદવાર બહોળા પ્રમાણમાં મત લાવી શકે એની કોઈ પાર્ટી નિશ્ચિત ધારણા કરી શકતું નથી અને તેથી જ મહિલાઓને સામાન્ય રીતે પક્ષો ટિકિટ આપવામાં બેદરકારી દાખવતા હોય છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisr6qbJweDavOSYoY1qa05nrKLUjzBAnXLTp2ZXdiVw7lnn2poapH89q_0gG5MHmZBUKFHIrjYSbWlgKx4s1xq2BTCt2Oq6UTi74c9v_U96eGVZka9Wg34Whs2KC5zfx9VS9UJqS8bm0Q/s1600/women-voters.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisr6qbJweDavOSYoY1qa05nrKLUjzBAnXLTp2ZXdiVw7lnn2poapH89q_0gG5MHmZBUKFHIrjYSbWlgKx4s1xq2BTCt2Oq6UTi74c9v_U96eGVZka9Wg34Whs2KC5zfx9VS9UJqS8bm0Q/s1600/women-voters.jpg" height="266" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
આ સાથે જ બીજો મહત્ત્વનો મુદ્દો મહિલા મતદાતાનો છે. આપણા સમાજમાં મહિલાઓને હંમેશાં પુરુષ પછીનું સ્થાન આપવામાં આવ્યું છે અને આવી સ્થિતિમાં હજી પણ ઘણા વિસ્તારો એવા છે, જ્યાં મહિલા સ્વતંત્ર રીતે મત આપી શકતી નથી. ઘરના મોભી કે પુરુષના નિર્ણયને આધારે જ તેનો મત પણ નક્કી થાય છે. આવી સ્થિતિમાં મહિલાના મતનું મૂલ્ય લગભગ નજીવું થઈ રહે છે. જો ચૂંટણી અંગે થતાં વિવિધ સરવે પર વિશ્વાસ કરીએ તો સ્ત્રીઓ ભાગ્યે જ ચૂંટણીમાં ‘અસરકારક’મતદાન કરતી હોય છે. કોઈ એક પાર્ટી માટે મહિલાઓની નિશ્ચિત માન્યતા કે પછી નિર્ણય ઘણા ઓછા અંશે જોવા મળે છે અનેઆ હકીકત એ પાર્ટીઓ માટે પણ એટલી જ સાચી છે, જેનું નેતૃત્વ જે તે પ્રદેશમાં એક મહિલા કરી રહી છે. જેમ કે તમિલનાડુમાં જયલલિતાહોય કે પછી પશ્ચિમ બંગાળમાં મમતા બેનરજી અથવા તો ઉત્તરપ્રદેશમાંમાયાવતી હોય, આ તમામ મહિલાઓએ પણ મોટી સંખ્યામાં મહિલા મતદાતાને આકર્ષવામાં ખાસ સફળતા મેળવી નથી. વર્ષ ૨૦૦૯ની લોકસભાની ચૂંટણીમાં જયલલિતાની પાર્ટીએ અન્ય કેટલાક મિત્ર પક્ષો સાથે મળીને કુલ મતના ૩૭ ટકા મત મેળવ્યા હતા, જેમાંથી પુરુષોનામતની સંખ્યા અને સ્ત્રીઓના મતની સંખ્ચા અનુક્રમે ૩૭ અને ૩૮ ટકા હતી. ઉત્તરપ્રદેશ તથા પશ્ચિમ બંગાળમાં પણ મહિલા મતદાતાની સંખ્યા આ જ પ્રકારની હતી. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
અલબત્ત, સેન્ટર ફોર સ્ટડી ઓફ ડેવેલપિંગ સોસાયટીઝ(CSDS)ના એક સરવે પ્રમાણે હવે મહિલાઓની રાજકીય દૃષ્ટિ બદલાઈ રહી છે. તેઓ પણ કોઈ એક પાર્ટી માટે નિશ્ચિત મત કેળવતા થયા છે અને ખાસ કરીને પશ્ચિમ બંગાળમાં મમતા બેનરજી, તમિલનાડુમાં જયલલિતા તથા ઉત્તરપ્રદેશમાં માયાવતી તરફ મહિલાઓનો ઝુકાવ વધ્યો છે. આ પ્રકારનું પરિવર્તન માત્ર આ જ રાજ્યોમાં નહીં, બીજા અનેક રાજ્યોમાં પણ જોવા મળી રહ્યું છે. બિહારની વર્ષ ૨૦૧૦ની વિધાનસભાની ચૂંટણીમાં પુરુષ કરતાં ૩.૪ ટકા વધુ મહિલાઓએ મતદાન કર્યું હતું. જ્યારે ઉત્તરાખંડ, ગોવા અને હિમાચલ પ્રદેશમાં તો પુરુષ અને મહિલા મતદાતાઓની સંખ્યા વચ્ચેનો તફાવત ઘણો નોંધપાત્ર હતો. આ સિવાય કર્ણાટક, મણિપુર, મેઘાલય, મિઝોરમ, નાગાલેન્ડ, પંજાબ, પોંડિચેરી તથા રાજસ્થાન જેવા રાજ્યોમાં પણ મહિલા હવે મત આપવા માટે વધુ સક્રિય થઈ છે. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
દેશના જે-તે મતવિસ્તારમાં કુલ મતદાતાઓમાંથી ૫૦ ટકા કે તેથી થોડાક જ ઓછા પ્રમાણમાં મહિલા મતદાતાઓનીસંખ્યા હોય છે. એટલે કે પુરુષોની જેમ જ મહિલાઓના મતોનું મહત્ત્વ પણ ઘણું વધારે છે. આમ છતાં આજે જે પ્રમાણે યુવાનોને મત મેળવવા માટે ‘ટાર્ગેટ’ બનાવવામાં આવી રહ્યા છે તે જોઈને કહી શકાય કે આજે પણ મહિલાઓને વોટ બેન્ક તરીકે જોવામાં રાજકરણીઓએ દુર્લક્ષ સેવ્યું છે. મહિલા મતદાતાઓને સંખ્યાની દૃષ્ટિએ જોવા જઈએ તો પ્રત્યેક મત વિસ્તારમાં મત આપનાર યુવાનો કરતાં મહિલાઓની સંખ્યા વધુ છે અને આખરે આજની મહિલા હવે રાજકીય સ્તરે પણ પોતાનો વ્યકિતગત મત કેળવવા સક્ષમ બની છે ત્યારે તેનો મત દરેક પક્ષ માટે ઘણો મહત્ત્વનો પુરવાર થઈ શકે એમ છે. આથી મહિલા ઉમેદવારોને ટિકિટ આપવાના મુદ્દે વર્તાઈ રહેલી બેદરકારી તથા પ્રચાર અર્થે પણ તેમને અપાઈ રહેલા ઓછા મહત્ત્વ માટે કંઈક અંશે આપણા દેશની પુરુષપ્રધાનતાને જ જવાબદાર ગણાવી શકાય. અલબત્ત, આ સાથે એક વાત મહિલાઓએ પણ ધ્યાનમાં રાખવી જરૂરી છે કે રાજકીય મત કેળવવા માટે ઊંડાણપૂર્વકનું વિશ્લેષણ અને રોજબરોજના સમાચારોનું ફોલો અપ ખૂબ જ જરૂરી છે, કારણ કે તેના આધારે જ આ સમગ્ર રાજકીય રમતને સમજી શકાય છે અને મત આપવા માટે એક નિશ્ચિત અભિગમ કેળવી શકાય છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
8 એપ્રિલ, ૨૦૧૪ના રોજ આ લેખ ગુજરાત ગાર્ડિયનની પૂર્તિ 'વુમન ગાર્ડિયન'માં પ્રસિદ્ધ થયો છે.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Ami Dhabuwalahttp://www.blogger.com/profile/11876345434839803134noreply@blogger.com0